3,5 ezrelék vagy "csak" 2? Ez a két adat kereng a neten, Stohl András véralkoholszintjéről. Bármelyik is legyen igaz, mindkettő a matt részegségről szól, csak a 3,5 az már közelebb van az alkoholmérgezéses állapothoz. Fél liter tömény vagy 3 liter bor ez okoz ilyen mértékű bódultságot.

A bulvársajtó kíméletlen. Aprólékos gondossággal csámcsognak a hátsó ülésen utazó, második generációs[i] éjjellátó távcsövön, illetve az anyósülésen ólálkodó, üres Viagrás gyógyszerlevélen. Mindkettő gáz: a távcső haditechnikai berendezésnek minősül és már a tartása is bűncselekmény, a Viagrát pedig nem kell ragozni. Stohl hobbivadász, de ez nem enyhítő körülmény, már csak azért sem, mert a vadnak így esélye sincs a túlélésre.

Szóval a fóti jampecet most szétszedi az a média, ami pajzsra emelte, ami sztárt és hírességet kreált belőle. Stohl ráadásul, eddig sem remeteéletéről, csöndes, izgalmaktól mentes hétköznapjairól volt híres. Hiába kapott munkája során elismeréseket, szakmai díjakat, hiába az egyik legismertebb színész és szinkronhang az országban, mindez úgy tűnik kevés volt számára. Most pedig szembe kell nézni a kíméletet nem ismerő népítélettel: nem az első eset, folyamatosan azt bizonyítja nem bír magával és már rég a dutyiban lenne a helye!

Extravagáns, excentrikus! A barátai talán ennyivel elintéznék, az emberek többsége azonban nem elnéző. Talán még azt is rá fogják sütni, hogy Kaszás Attila halálához is köze van. Mondom talán. Egy biztos, Tiger Woods címlapos és még a reklámoztatók szemében is szégyenletes házasságtörése, kutya füle egy ittas vezetéshez képest, amiben még vétlen emberek is megsérültek. Stohlnak nehéz lesz abból a kútból kikászálódnia, amibe került. Nehéz lesz felállni a saját magára mért KO után.

Talán soha többé nem sikerül neki. A kérdés mi lesz a többszörösen tékozló fiúval? Mi lesz a három gyermekével, a kettétört karrierjével? Katolikusként azt mondom, a jóisten vele volt, és szerencsére, senki nem halt bele a hülyeségébe. Azt kívánom, ezek után, legyen őszintén megbánó, értékelje át az életét és álljon fel! Legyen végre sokkal inkább ember, és kevésbé "mindent megtehetek celebmegasztár"... Ha pedig, egyszerűen csak ilyen a vére és meglehet pontosan ez segíti a csúcsra, akkor időnként csapoltassa, hívja a piócás embert... Mivel az életben minden megtörténhet, valahol szurkolok neki. Egyébként is utálom a nyilvános megkövezéseket...

http://hvg.hu/itthon/20100511_stohl_andras_veralkohol?s=hk

Lassan, mélán dobálom a kőolajszármazékból készült műanyag flakonokat a hulladéksziget megfelelő konténerébe. Csepp a tengerben gondolom, miközben milliárdnyi csöpp nyersolaj szivárog megállíthatatlanul a Mexikói- öböl , eddig kellemes vízébe. Eszembe jut, hogyan kezdődik a BBC Planet Earth című filmje, amikor a készítők Sir David Frederick Attenborough (Végvári Tamás) hangján üzenik, a film kockáit a világ egyre fogyatkozó, még érintetlen darabkáin vették fel... Még érintetlen, ismétlem magamban és közben látom a lelki szemeim előtt, ahogy ömlik a drága olaj, a még drágább, a túlélést jelentő ökoszisztémába.

Az olajfolt nagyságáról legalább nem ferdítenek. (Nem is tudnak) A Google Earth-ben összehasonlítható, hogy mekkora a kiterjedése. Szomorúan jelentem, jelenleg BAZ, Hajdú és Szabolcs megyéket teljes terjedelmükben képes lenne lefedni. Megoldás nincs, egyelőre még felelős sem. Annak ellenére, hogy a nagy és teljhatalmú USA-ról van szó, senki sem képes megállítani a Mississippi deltáját is fenyegető, fekete ragályt, nyers pestist.

Ekkora olajfoltnál már nincsenek távolságok. A fertőzött víz felszínén hordók, munkavédelmi sipkák mellett medúzák, halak és jobb sorsa érdemes teknősök lebegnek. A hullámok pedig szép lassan a partok felé sodorják minden idők legnagyobb olajszennyezését.

Mit lehet tenni? Ez most a legfontosabb kérdés, persze amellett, hogy mikor teszik és ki fizeti a révészt? Üzenem tessék végre elzárni a kutat! Tessék végre komolyabb törvényeket hozni, megnevezni a felelősöket és összefogni a katasztrófa felszámolása érdekében. Riadóztatni az amerikai olajmilliárdosokat, hogy most itt az idő megmutatni, ki a legény a gáton! Tessék végre felelős, felnőttként gondolkodni erről a bolygóról.

Részemről, maradok a szelektív hulladékgyűjtésnél, a gyaloglásnál és a kevesebb kocsikázásnál és emellett pedig ordítok: hülyék, ebbe bele lehet halni!

(fotók: AP)

Írják Krúdy Gyuláról, mindent szeretett ami szép volt; angyali bokákat, ringó csípőket, festői arcokat rejtő kalapokat és vágyat keltő táncosnő dekoltázsokat, amelyek nemcsak hófehér, telt kebleket rejtettek, de szaporán verő galambszíveket is. Gőzölgő húslevest, a májusi esőtől nedves budai macskaköveket, frissen habzó fröccsöt...

Ha Krúdy élne, biz' isten elvinném Körtvélyfáy Barnához a Barbizonba.  A művészlélek talán meghökkenne, de nem esne kétségbe. A kiváló, vendéglátói érzékéről híres Barna sem hagyná. Az egyik pulthoz citálná az írót, majd így szólna hozzá; Na Gyula bátyám megmondom mi lesz! Először is iszunk egy jó fröccsöt! Ez a fröccs az én piám. Furmint és K(aó)taji sz(aó)da. Ez a fröccs, a mi fröccsünk Gyula bátyám, egészségedre!

Nagy találkozás lenne, mint Dante és Vergilius értelmiségi randevúja a pokolban. A virágzó borvirágokon, mámoron és a görényszagú füstön túl, lenne benne valami megismételhetetlenül szofisztikált életigenlés. Igen a fröccsre, igen a magukat olcsón áruló szabolcsi lányokra. Igen a holnapi feltámadásra és vastag hit abban, hogy Jézus országa azt is jelenti, nem kell többet vizet inni, mert urunk innentől kezdve minden vizeket borrá változtatja...

És isten lelke lebeg vala, a borrá változtatott vizek felett...

Már az ötödik napja jött el a gyönyörű májusnak, a szerelmetes hónapnak. A tavasz királysága ez, a tavasz tejhatalmú királysága, amikor bele kell harapni a vattacukorrá változott felhőkbe. A május olyan mint egy szűz lány édes vágya. A május lehengerlő és cukormázas, a május őszinte, mint egy kisfiú és feledhetetlen, mint az első szerelem. Májusban az isten is csak mosolyogva néz a földekre és langy szellővel simogatja gyermekeit. Májusban a vén Európa kiugrik az ágyából és puszikat dobál a reggeli napfényben. Májusban már az eső is arany, a muzsika szent és az imádság kétszer olyan hasznos...

Májusban szeretnék nősülni, ha egyszer meghozza valaki a kedvem egy igenre. Májusban szeretnék meghalni is, de mégsem, mert nem akarom elrontani az utánam jövők szent hónapját...

A szívem most méhkas. A szívem most királynő nélküli méhkas... A szívem most friss alapanyag egy boszorkánykonyhában. Csak egy jól dobbanó izomköteg a mellkasomban...

Ki koronázza meg az életem? Ki visz át a túlsó partra? Ki kér tőlem gyereket ajándéka?

Eljátszottam szerelmeket, éveket, május Te add vissza...

(Krúdy apokrif - fellelte Z. Pintye Zsolt a Városháza poros padlásán, egy rosszkedvű veres csillag mellett)

A MÁV 80 milliót kért a kisvasút éves működtetéséért. Ha csak a három nyári hónapról van szó akkor 33 milliót...  Szóval eszement összeget. A politikusokról pedig annyit, ismét korábban járt a szájuk, mint hogy szépen kértek volna, egy átkozott árajánlatot. A hivatal munkatársai hasukra ütve, mert hogy nem masiniszták, úgy számoltak, 10 millióból kijön, de nem jött ki. Most a nagy hallgatás, következik mert először május elsejére hirdették a kisvasutat, aztán a szezonra.

Heléna! Csöndben kérdezem, a város szélén pöfögő, avitt, megkopott, megkoszosodott szerelvényeken ki fog zötykölődni? De őszintén?

Sajnálom, de ennyit nem ér... Talán, ha máshol zakatolna, több érdekes megállója lenne. B. Feri bácsi azt mondta, ha a Stadiontól indulna, végig a Főiskola előtt, ki a 424-ig, akkor lenne miről beszélni. Főként akkor, ha csinos mozdonyok és szerelvények közlekednének. Képzeljük el Stadion út - 424, végállomás; az lenne csak a mutatvány, kisvasúttal! Aztán tegyük hozzá, Sóstón indián lovasok száguldanának el mellette, hujogatva. Még Karl May is eljönne...

ui: Azért kér ilyen sokat a MÁV a működtetésért, mert a kisvasút pályája a "gyorsvasút" mellett halad és biztonságtechnikai okok miatt a működtetés, ilyen sokba kerül... Állítólag... Hiszi a piszi...     

www.kisvasut.hu 

Megpróbálok úgy gondolkodni, ahogy egy szép ünnepen a nyíregyházinak illik: ismét van mire büszkének lennünk! Megpróbálok nem ünneprontó lenni, nem fanyalgok. Ország, világ előtt közhírré tétetem: tessék eljönni Nyíregyházára! Tessék megnézni új büszkeségünket, a Zöld Piramist!

Érdemes, mert épült 500 ezer literes, lenyűgöző Óceanárium, cápákkal és ámulatba ejtő halacskákkal. Élnek már nálunk sárkányok is, amelyek legközelebb Berlinben láthatóak. Nem is beszélve orángutánokról, ázsiai elefántokról és számtalan csodáról. Aki még nem járt Nyíregyházán, annak megemlítem: a közelben élményfürdő, skanzen, meseszép tó is várja a turistákat. Aztán, ha már megelégelték a város ékszerdobozát Sóstót, akkor nézzenek szét a megújult belvárosban, álljanak meg a sokat kritizált szökőkút előtt, vegyenek jegyet az ország egyik legjobb színházába és csodálkozzanak egy picit a Jósa András Múzeum hihetetlen aranykincsein.

Ezt kínálja Nyíregyháza alapjáraton. De azért hozzáfűzöm, szombat este a szépségre éhes férfiak megbámulhatják a büszke szabolcsi lányokat a  Barbizonban vagy az Indexben (pénteken esetleg a sznobizmusáról híres Absolutban).

Van négycsillagos wellness szállónk, amelyhez kiváló lovarda tartozik és pávák sétálgatnak az udvarán.  Büszkék vagyunk mindezek mellett a különleges Bujtosi tóvilágra a  város kellős közepén, a kellemes strandunkra és néhány jó éttermünkre, vendéglőnkre, csárdánkra. Sóstón a  424, az Orosi úton a Kemence, a belvárosban, talán a Johns...  

Szóval egy hosszú hétvégét, egy elgondolkodtató misét Nyíregyháza is megér. (Persze ha ez nem lenne elég, akkor csöndben fűzöm hozzá, csak 25 km a bor fővárosa, Tokaj és a szőke Tisza...)

Ennyit a  reklámról. Megtettem, amit megkövetelt a város. Most pedig előbújik belőlem a fanyalgó városlakó... Sajnos nem hiszem, hogy mindez elég lesz a turizmus felvirágoztatásához. Az élményfürdőnk nem elég élmény, a Zöld Piramis pedig kicsinyre sikeredett. Van itt minden mint a búcsúban, mint egy értelmiségi házaspár, első, pofásan berendezett kis lakásában, de azért nem lehet összehasonlítani egy családi házzal. Most már nevelhetünk sárkányt, orángutánt, cápát, de egy picit drága mulatság és nem hiszem, hogy ettől maradnak majd hetekre nálunk a látogatók. Kicsit olyan a város, mint az egy napos sebészet, orvos helyett egy jó kezű felcser is elég hozzá...

Az egyik fórumon valaki összehasonlította a Budapesti Zoo árait, a nyíregyháziéval... A fővárosi olcsóbb... Egyetlen érvem maradt, a mienk ugyan drágább, de csak akkor ha a budapesti utazási költségeket nem adjuk hozzá a belépőhöz...

Gajdos Laci mert nagyot álmodni, dicséret érte, azonban már most szólók, a tervezett 400 ezres látogatószám csak álom. Az állatpark, mint az élményfürdő külső forrásokat fog igényelni, a város pedig egyre szegényebb...

Ha most hirtelen polgármesterként ébrednék holnap (rémálom???), persze másképp állnék a dolgokhoz. De most, városlakóként azt mondom, a következő időszakban nagyon nézzük meg mire költjük a  forintjainkat. Először is vezessük ki a városból a kamionokat (nyugati elkerülőt!!!), fejlesszük az úthálózatot, támogassuk a vállalkozókat, hogy az adójukból, "a visszaperelt forintokból"  mi is támogatni tudjuk az intézményhálózatot.

Másrészt jó lenne, ha megértenénk végre, érdemes vissza is tenni a közösség kasszájába, mert az okos célokat használ.

 zoldpiramis.hu

nyiregyhaza.hu

Van egy ember, akiért érdemes minden jóérzésű, magyar állampolgárnak felemelni a szavát. Van egy ember, aki példaértékű magatartásával teljesíti a kanti kategorikus imperatívusz összes kritériumát. Van egy ember, akinek sikerült megőrizni tartását, gerincét és hitét a legnehezebb időkben is. Van egy ember, aki művelt, bátor és tisztában van vele, mit lehet és mit szabad. Ismeri a korlátainkat, jogainkat és kötelességeinket.

Van egy ember, akihez nem kellene hozzányúlnia a Fidesznek. Elhibázott dolog lenne. Elhibázott lenne mamelukot, kádert ültetni a helyére. Van egy ember, akit Sólyom Lászlónak hívnak és 15 millió magyar köztársasági elnöke. Érte emelem fel a szavam...

mellékzönge:

A kerecsensólyom Árpád népének kedvelt madara volt. Most a Természetvédelmi Világszövetség Vörös listáján, a végveszélyben lévő madarak közé sorolják. Büszke kerecsensólyomot alig látni már az égbolton, pedig nélküle mi és a világ is kevesebbek lennénk...

Európában, az idei évtől két helyen lehet komodói varánuszokat, valódi sárkányokat megbámulni. A berlini és nyíregyházi zoo-ban. Az impozáns állatokért, két, nem éppen egy súlycsoportban vetélkedő állatkert küzdött: a nyíregyházi és a svéd királyi... A varánuszok, az indonéz kormány engedélyével, végül is Nyíregyházán találtak otthonra...

A legenda úgy szól, Sólyom Lászlónak ezt is sikerült mesébe illő módón elintéznie... A köztársasági elnök, az állatokért folyó küzdelem idején Jakartában járt, ahol nagyon szépen megkérte vendéglátóit, ha nem haragszanak meg, teljesítsék már, a számunkra oly nagy jelentőséggel bíró kérést: ajándékozzanak néhány élő sárkányt a Nyíregyházi Állatparknak. Egy vérbeli, kifinomult Sólyomnak, még a távol keleten sem tudtak nemet mondani... (Mondom jó helyen, jó időben.) Gajdos László, az Állatpark igazgatója meg azóta is dörzsöli a tenyerét, nekem meg magam felé hajlik a kezem.

Vissza a tiszta forráshoz:

Szurkolok a győzteseknek, de egyből ellenzékit kerítenek belőlem, ha azt látom, csupán a könnyebb ellenállás végett, a teljhatalom önkénybe hajló pöffeszkedésével, lemondanak egy olyan Emberről, aki előtt még álmomban is megemelem a kalapom.

Vivát Sólyom! Elnök Úr, Önnel vagyunk!  

http://hu.wikipedia.org/wiki/S%C3%B3lyom_L%C3%A1szl%C3%B3

Szabolcs- Szatmár- Bereg megyében 3 választókerületben nem dőlt el első körben ki fogja az itt élőket képviselni a Parlamentben. A háromból két kerület ,pedig Nyíregyháza területén található. A megyeszékhelyen így minden választásra jogosult állampolgárt vártak a szavazóurnákhoz. Az aktivitás ennek ellenére, gyengébb volt, mint két héttel korábban. A választások rendben, rendkívüli események nélkül zajlottak. A megyéből is csupán egyetlen említésre méltó estet regisztráltak. Tiszalökön az egyik szavazókörben a bizottság azt tapasztalta, a szavazóhelyiség falán választási plakátok találhatóak. Ezeket eltávolították.

A blogot Z. Pintye Zsolt tudósította, Nyíregyházáról.

Szavazókörről, szavazókörre járunk. Meleg van, a késő áprilisi napfény elálmosítja a várost. A szavazók lassan járnak, mint nagyanyám faliórája. Csak az autók és a motorok dübörögnek, csak nekik sietős. Az egyik szavazókörbe úgy tűnik, szinte csak családosok jönnek. Apuka, anyuka, gyerekek. Jó nézni a törpéket... Érdeklődve bámulják mi történik. Még nem értik, de már ott vannak. Ők dobják be a borítékokat. Azon merengek, így nő fel a demokrácia. Anyának fontos, aztán a kicsinek is az lesz... Apának számít, és majd az utódoknak is az lesz. Ez még nem demokrácia.: ahol 60% dönt, az még nem az igazi. Ahol második körben 30% megy el, az még nem vélemény. 70-80% az lenne döfi. Látni, érezni, hogy az istenadta népnek számít ,mi történik. Kellenek még illúziók, kellenek még álmok, hogy van szabad választás, van remény, jövő. Idealista vagyok...

Én voltam. És te?

Popper Péter egyik, utolsó interjújában egyszerűen striciknek nevezte azokat az autósokat (embereket, állatokat?), akik a jogtalan előnyszerzésből sport űznek. A tanár úr sokszor, sokat beszélt arról, hogy az apokaliptikus világkép, minden kor(szak), minden nemzedék sajátja és egyszerűen imádjuk a válságok szemüvegén keresztül látni az életünket.  Popper Péter arról is beszélt, a válság még inkább összezavarja a III. Köztársaság bimbózó demokráciáját. (Nem tetszik, ahogy írok és fogalmazok, de talán érti, aki érteni kívánja.) Szóval az öreg elmesélte, hogy fiatalokat egy kísérlet során, zárt, szigorú, totalitárius, antidemokratikus szemléletű közegben neveltek, majd máról-holnapra szabadjára engedték őket. Bármit megtehettek, nem volt már zord hatalom felettük. És ekkor a fiatalok megbolondultak. Mivel a korábbi, megszokott, kikényszerített szabályrendszer érvénytelenné vált, most nem tudtak mivel azonosulni, nem tudtak mi ellen lázadni. Iszonyú hosszú időbe telt, míg új, betartható és kikényszeríthető játékszabályokat alkottak.

Popper Péter azt mondja, így van ez a társadalommal is. Húsz év nem volt még elegendő, hogy nemet mondjunk a korrupcióra, a mindkét oldalra jellemző hazudozásra, demagógiára, populizmusra. Nem volt elegendő ahhoz, hogy kiutasítsuk az ordas eszméket, hogy helyén kezeljük a kisebbségeket. Hogy ne zsidózzunk, cigányozzunk, de ne féljünk kimondani, ez Magyarország és többségében magyarok, magyarul beszélő, gondolkodó állampolgárok lakják!

A jól működő demokrácia ott kezdődik, hogy nem hágjuk át a szabályokat. Bármilyen nehezünkre esik, betartjuk még a KRESZ szabályokat, is odafigyelünk a másikra, karitatívak vagyunk, tehetségünktől függően segítünk másokon. Aki autóval közlekedik, tiszteletben tartja a gyalogost, biciklist. Az újgazdag nem nézi le a tisztes megélhetésért dolgozó polgárt, a polgár a segélyért fáradozó közmunkást, a közmunkás a KGST piac mögött, fóliasátorban remegő román cigányt, ukrán árust…  

Kell, hogy magunkénak érezzük a világ hozzánk legközelebb eső darabját, kell, hogy itthon legyünk benne, ahol nem dobáljuk el a szemetet, ahol azért veszünk, villamosjegyet, mert tudjuk ez a pénz is hiányozna a közös kasszából.

Nem vagyok naiv, nem vagyok az illúziók rabja. Csak reménykedem. Hiszem, hogy a szemléletváltás egyszerű dolgoknál kezdődik. Tegyük fel ott, hogy Nyírbátorban a József Attila utcai óvodából hazafelé bandukoló anya és gyermeke nem dobja el a májkrémes kenyeret a legelső árokba. Hogy a 30-as táblánál a nyíregyházi Belső körúton nem 70-el közlekednek az autósok, hogy a kamionos nem csapja be vízzel az Erdő soron közlekedő gyalogosokat.

Vagy éppen azt, hogy a T. Ház képviselő valóban államférfiként és nőként viselkednek és példát mutatnak számunkra.

Utálom ebben az országban a kasztok felsőbbrendűségét. Utálom, hogy az orvos élet és halál urának hiszi magát, és a feneketlen köpenyzsebekbe pedig belefér az éves GDP. Utálom, hogy az ügyvédek, törvényhozók isteneknek érzik magukat és a maguk alkotta gyermeteg játékszabályok keretei között, éjjel- nappal cheatelnek. Utálom, hogy nálunk minden meg- és kijátszható. Utálom, hogy a lányok számára, csak a pénz, az autó, buli, utazás, némi könnyű drogok jelentik a non plus ultrát. Utálom, hogy már értelmiségi körökben sem lehet, zenéről, könyvekről és mesékről beszélgetni. Akinek nem inge nem veszi magára, meg tisztelet  a kivételnek. Nagy közröhejről beszéltem, nem az egyediről…

És imádom, hogy olyan emberek vesznek körül, akiket szeretek, akik olyan kommenteket írnak nekem, mint Baraonda. Akik úgy fogadnak el, mint Heléna vagy Luxi! Akik olyan szeretettel olvasnak engem, mint az én Szaffim, Torontóban. Mert olyan barátaim vannak, akik bármikor meghallgatnak, és akiket bármikor meghallgatok…

In memoriam Popper Péter. Így kezdtem ezt a szösszenetet és Tanár Úr biztosan értené, miről papolok én itt, jó két flekk hosszan…

Egyébként lehet pennával demokráciát építeni???

Nekem nem megy ez a „faszság”. Számomra nem elég egy vállrándítással elintézni, hogy négyévente 5 perc úgyis kevés ahhoz, hogy belássak a politikai színfalak mögé. Csigaház, struccpolitika, amikor az értelmiségi azt mondja, ha ismeret hiányában, nem tud helyes döntést hozni, akkor inkább el sem megy. vagy éppen „szőrős tökkel” bojkottál. A demokrácia persze ezt is elbírja. A szavazócédulák, akár a bárányok hallgatnak, csupán az ábrák beszédesek. De senki ne gondolja, hogy nem érzem át az illúzióvesztést, a kiábrándultságot, a politikusok iránt érzett mélységes, évek alatt kialakított ellenszenvet. Sokan hiszik, hogy ez az egész csupán faszság és a jól ismert ábrával ábrándulnak ki.

Vajon Ők mibe kapaszkodhatnak? Vajon számukra ki sző majd, hihető, elfogadható álmot. Vajon az ő koravén gyermekeiknek ki mond majd lenyűgöző mesét, amiben a csillagszemű szavazta valóban számít, amiben a legkisebb szabólegény átmetszi a hétfejű korrupció összes nyakát.

Április 25-én ismét várnak bennünket a szavazófülkék, a szavazócédulák. Vihetünk faszt magunkkal, vagy adhatunk soha nem látott felhatalmazást a Fidesznek, sőt csupán emberbaráti empátiából állhatunk most már a vesztesek, a szocik mellé is…

Fogalmam sincs melyik a helyes. Fogalmam sincs, mert nincsenek jó válaszok…

De azért ajánlom mindenki figyelmébe Saul D. Alinsky: A Civil szervezkedés ábécéje című munkáját. Elegendő egyszer elolvasni, garantálom, hogy csökkeni fog a pöcörőt rajzolgatók száma…