Bodnár tanár úr ott volt Pesten 1956. október 23-án, egyetemistaként. Övé lett a pesti utca, övé a szabadság reménye, de bevallotta: ember nem volt, aki akkor, abban az őszi, fiatalos menetben forradalomra és szabadságharcra gondolt. "Egyszerűen csak vitt bennünket a lendület! Nem akartunk mi…

Tegnap éjjel a holnap kínjai nyomasztottak. Tudtam, hogy abba a keretbe, amit a teendők prédikátori szigorral szabtak rám, csak szerencsével lehet beleférni. A változékony időjárás, éles karddal csapott le rám, és kiszakított belőlem egy fél kilónyi, nyers, friss darabot. Egy fél kiló színtiszta…

Volt néhány pillanat, amikor megállt az idő. Nem úgy, mint a hatvanas években, és nem is a Gothár-film parafrázisaként. Csak megállt. Furcsán. Mágikusan. Rakonczay meséli, hogy amikor már kétszáz kilométerre vagy a szárazföldtől, és a tökéletes éj zuhan rád, akkor a Tejút úgy ragyog fel, hogy…

Ami nem volt benne a Kelet-Magyarország szombati számában, arról nem kellett tudnunk. Például tudtuk, hogy a központi bizottság sokat tanakodik a világ nagy, szocialista kérdésein: mennyi legyen a cukor ára, és hány darab 23-as cipő készüljön télre. Akkor még születtek gyerekek a hétköznapokon is.…

Le és felnéz. Lent sokan, és fent is. A lent mindig jobban vonzotta, ők azok, akik a segítségét kérik, a fentieknek pedig csak egy jobbágysarj, aki segítségre szorul. Pedig büszke volt arra, hogy a reggeli tojás mellé az apja Arany balladákat olvas, hogy van egy Tisza-parti kisház, amit csak nyáron…

Főleg éjjel. Amikor a világ elveszíti a formáit. Nincsenek élek, nincsenek sarkok, nincs eleje és vége. A gondolatok ideális közegben, a semmiben szállnak. Milyen gyermeki hasonlat! Száll. Nem fénynél is sebesebben a gondolat, hanem a fény nélküli térben, határtalanul, korlátlanul.  Ebben a térben…