Nekem nem megy ez a „faszság”. Számomra nem elég egy vállrándítással elintézni, hogy négyévente 5 perc úgyis kevés ahhoz, hogy belássak a politikai színfalak mögé. Csigaház, struccpolitika, amikor az értelmiségi azt mondja, ha ismeret hiányában, nem tud helyes döntést hozni, akkor inkább el sem megy. vagy éppen „szőrős tökkel” bojkottál. A demokrácia persze ezt is elbírja. A szavazócédulák, akár a bárányok hallgatnak, csupán az ábrák beszédesek. De senki ne gondolja, hogy nem érzem át az illúzióvesztést, a kiábrándultságot, a politikusok iránt érzett mélységes, évek alatt kialakított ellenszenvet. Sokan hiszik, hogy ez az egész csupán faszság és a jól ismert ábrával ábrándulnak ki.

Vajon Ők mibe kapaszkodhatnak? Vajon számukra ki sző majd, hihető, elfogadható álmot. Vajon az ő koravén gyermekeiknek ki mond majd lenyűgöző mesét, amiben a csillagszemű szavazta valóban számít, amiben a legkisebb szabólegény átmetszi a hétfejű korrupció összes nyakát.

Április 25-én ismét várnak bennünket a szavazófülkék, a szavazócédulák. Vihetünk faszt magunkkal, vagy adhatunk soha nem látott felhatalmazást a Fidesznek, sőt csupán emberbaráti empátiából állhatunk most már a vesztesek, a szocik mellé is…

Fogalmam sincs melyik a helyes. Fogalmam sincs, mert nincsenek jó válaszok…

De azért ajánlom mindenki figyelmébe Saul D. Alinsky: A Civil szervezkedés ábécéje című munkáját. Elegendő egyszer elolvasni, garantálom, hogy csökkeni fog a pöcörőt rajzolgatók száma…