Írják Krúdy Gyuláról, mindent szeretett ami szép volt; angyali bokákat, ringó csípőket, festői arcokat rejtő kalapokat és vágyat keltő táncosnő dekoltázsokat, amelyek nemcsak hófehér, telt kebleket rejtettek, de szaporán verő galambszíveket is. Gőzölgő húslevest, a májusi esőtől nedves budai macskaköveket, frissen habzó fröccsöt...

Ha Krúdy élne, biz' isten elvinném Körtvélyfáy Barnához a Barbizonba.  A művészlélek talán meghökkenne, de nem esne kétségbe. A kiváló, vendéglátói érzékéről híres Barna sem hagyná. Az egyik pulthoz citálná az írót, majd így szólna hozzá; Na Gyula bátyám megmondom mi lesz! Először is iszunk egy jó fröccsöt! Ez a fröccs az én piám. Furmint és K(aó)taji sz(aó)da. Ez a fröccs, a mi fröccsünk Gyula bátyám, egészségedre!

Nagy találkozás lenne, mint Dante és Vergilius értelmiségi randevúja a pokolban. A virágzó borvirágokon, mámoron és a görényszagú füstön túl, lenne benne valami megismételhetetlenül szofisztikált életigenlés. Igen a fröccsre, igen a magukat olcsón áruló szabolcsi lányokra. Igen a holnapi feltámadásra és vastag hit abban, hogy Jézus országa azt is jelenti, nem kell többet vizet inni, mert urunk innentől kezdve minden vizeket borrá változtatja...

És isten lelke lebeg vala, a borrá változtatott vizek felett...

Már az ötödik napja jött el a gyönyörű májusnak, a szerelmetes hónapnak. A tavasz királysága ez, a tavasz tejhatalmú királysága, amikor bele kell harapni a vattacukorrá változott felhőkbe. A május olyan mint egy szűz lány édes vágya. A május lehengerlő és cukormázas, a május őszinte, mint egy kisfiú és feledhetetlen, mint az első szerelem. Májusban az isten is csak mosolyogva néz a földekre és langy szellővel simogatja gyermekeit. Májusban a vén Európa kiugrik az ágyából és puszikat dobál a reggeli napfényben. Májusban már az eső is arany, a muzsika szent és az imádság kétszer olyan hasznos...

Májusban szeretnék nősülni, ha egyszer meghozza valaki a kedvem egy igenre. Májusban szeretnék meghalni is, de mégsem, mert nem akarom elrontani az utánam jövők szent hónapját...

A szívem most méhkas. A szívem most királynő nélküli méhkas... A szívem most friss alapanyag egy boszorkánykonyhában. Csak egy jól dobbanó izomköteg a mellkasomban...

Ki koronázza meg az életem? Ki visz át a túlsó partra? Ki kér tőlem gyereket ajándéka?

Eljátszottam szerelmeket, éveket, május Te add vissza...

(Krúdy apokrif - fellelte Z. Pintye Zsolt a Városháza poros padlásán, egy rosszkedvű veres csillag mellett)