Judit kedden elesett. Hosszú percekig nem tudott feltápászkodni. Ott térdelt a nyíregyházi NAV székház előtt, fojtott hangon panaszolta, hogy képtelen felállni, azonban az utca zaja hangosabb volt nála. Judit ősszel még a Dózsa György utca egy padján lakott, fura egy szerzetkét élt a köztudatban, mert régi, halálra ítélt könyvek között tengette az életét. Aztán a tél melegebb helyre költöztette, a hajléktalanellátás ugyanis működik, ha valaki valóban igénybe akarná venni. De Juditnak esze ágában sincs, hogy igénybe vegye. A tél azonban nem viccelt, a muszáj nagyobb úrnak bizonyult. A jóidő azonban újra a belvárosba szöktette.
Pedig nem született hajléktalannak. A papája, az egykori megyei főügyész elsírná magát, ha meglátná a kislányát. Sírna, mert Judit durván penetráns szagot áraszt, hetek óta nem mosdott és az összes vagyona egy banyamobil, valamint 3 sparos szatyor, amiben csak Isten tudja, mit tárol. A megyei főügyész pontosan tudná, hogy a mosdatlan embernél kevés orrfacsaróbb élőlény létezik. Sírna, mert Juditon kívül, még egy lányt nevelt, akikre vagyont, Dózsa György úti házat és más ingatlanokat és ingóságokat hagyott. Csak éppen Judit és a lánytestvére alól kicsúszott a világ. A házakat a „jóakaró” lakásmaffiózók elzálogosították, és a semmin túl, még adósságba is verték őket.
Juditot kérlelték a szakemberek, rimánkodtak neki, hogy a gondnokság lenne a legjobb számára, de ő kikérte magának, hogy vele így ne beszéljenek…
Két nappal ezelőtt elesett, megütötte a kezét, ami megdagadt és akkor alig tudott felállni. Jöttek-mentek az emberek talán azt hitték részeg, pedig csak érthetetlen módon a bokrok között akart átvágni és elcsúszott. Kicsúszott alóla a világ. Ki tudja hanyadszorra már.
Amikor elmentek mellette gondoljatok arra, hogy ilyen az élet, hogy a megyei főügyész rajongva szeretett lányai közül az egyik egy otthonban álmodik az apjáról, a másik meg az utcán, a csillagos ég alatt és arról álmodnak, hogy a polgári lakásukban apuska és édesanya szerető karjai között nem érheti őket semmi baj és sül a hús a tágas konyhában, ami az övék, csak az övék…
