Szeptemberben lesz tíz éve, hogy apám, aki az első Kispolskija óta rendszeres szervez apa-fia kirándulásokat Erdélybe csábított - Arra megyünk, ahol még nem jártunk! – mondta és megnéztük a Bárcánfalvi kolostort, felmentünk a Lóhavasi-vízesésig, és végre megbámultuk a Kirlibabát, ahol nagyapám,…

Szakad az eső. Az ezüst eső. Ömlik. Bugyborékoló cseppek kísérik a nagy eső éjjeli útját. Micsoda fázós, nedves május köszöntött a világra! A világ egy szétázott dunyha alatt vacog. Csak néhány vízhatlan lélek csámborog a párát ziháló végtelen felhők alatt. Kerülik egymást, mint vadak rebbennek…

Szindbád két napja nem aludt. Lövészárokban nehéz. Szemetelt az eső, és a kamerádokból párolgó motoszkáló és kísértő halálfélelem lüktetettt körötte, mint egy üszkösödő, halálos seb. Amikor megkapta a povisztkát átment a félig sem magyar szomszédjához, hogy legyen szíves neki lefordítani, mi is a…

Nézem az új pápát. Az amerikait. A chicagoit. Nézem, ahogy a könnyeivel küszködik. Bámulom és bevallom nekem könny szökik a szemembe. 2025 évvel Krisztus után, még mindig lázban tartja a világot, hogy ki lesz a vikárius. Az arc mögött a lelkét firtatom; milyen ember? Mi lakik mélyen a szívében,…