A Hajós Gaspár Sándor előadását hallgatva egyszerűen csak fel akarta mondani a leckét. Újra és újra elmélázni a papírra vetett szavakon. Megmosolyogni a szerelem rozsdásodó emlékeit. A kozák szobortól kezdte el mélabús kódorgását. Reminiszcenciák villannak processziós idegei között. A Hajósnak a…

Újranézve a Szerelmes Shakespeare-t azon gondolkodtam, hogy az életem is csak egy regény. Mármint lehet, hogy így volt, de az is lehet, hogy egyáltalán nem. A „költő” úgy emlékezett rá, úgy tartotta jobbnak, elfogadhatónak. Mivel az élet is bűnből fogan a bűn relativizálható. Az élet egyébként is…

Hetek óta tervezem, hogy valami nagyot írok. Mármint nem csupán a betűméretre gondolok. Hanem valami velőset, tartalmasat. Mint amikor a raw vegan próbálkozás után, beszerzel egy kis érlelt bélszínt, és ahogy nagykönyvben áll, megsütöd... Élvezed, ahogy "parázsra" melegszik a serpenyő, a vajkocka…

Túlélő még nem voltam. Az a kamera mögött nem érdekes. Az ember megkeresi a túlélőket és faggatja őket. Mire gondolt? Nem félt? Mennyire volt elkeseredve? Aztán vág, inzertál, összerak. Feszít, büszkén; az első interjút nekem adta... Aztán egy reggel, a kórházi ágyon fekve, amikor már lassan…

A mindenszentek és halottak napja Kodácsi nagyapám halálával érkezett meg az "ünnepnapok" közé. Vittük a virágot, meg a mécseseket a annak az embernek a sírjához, aki még életében azt kérte, inkább egy üveg bort hozzatok és azzal öntözzétek a síromat... Nagymama 23 évvel élte túl, ezért mindig…

Apám áll a nyírbátori Sóhordó út és a Debreceni út kereszteződésében és a többi pulyával együtt nézi, ahogy a baráti, szovjet elvtárs-pajtások parancsára újra lánctalpak tiporják az országot. Apám nincs nyolcéves, egy hónap múlva lesz. A sokat megélt, büszke nagyapám 56 éves, és ő már tudja, amit…

A lét és nemlét között egyensúlyozom. Fél lábbal itt, féllel odaát, és közben nagyon határozottan kellene lépni előre. Az orvosok azt mondják ilyen az idő, lehűl, felmelegszik még az edzettebbeket is megvicceli. Nevetek, Svejket hallatok, aztán véletlenül a telefonon matatva a Vörös postakocsi…

  Óh szív! nyugodj! Vad boróka hegyén szerelem szólal, incseleg felém, pirkadó madár, karcsu, koronás, de áttetsző, mint minden látomás. Az életem buta falfirka, hiányoztál József Attila. Hiányoztál, mert nem volt aki rám szóljon; óh szív nyugodj… De vad boróka hegyén akkor is szerelem incseleg.…

Milyen távolságból lehet visszatérni? Van-e lehetetlen a Jóisten számára? Ha lenne egy csepp hitem még... - mormogom magamban. De úgy láttam a hit kevés. Kell a kegyelem. Hogy értsd; megmentettek, visszaadták, amit érdemelsz, vagy azon is túl.  Ott kezdtük, hogy milyen távolságból lehet…

Lopom az álmát. Az édesanyja mellém helyezte az ágyba. A kisember alszik. Katonás álomnak látom. Két keze, a teste mellett. Szorosan. Mint, egy kis katonatisztnek. Rendkívül fegyelmezett. Aztán a jobb kéz úgy dönt, integetni készül. Az apró ujjakban finom ösztönök ébredeznek. A pici ujjacskák…