Milyen távolságból lehet visszatérni? Van-e lehetetlen a Jóisten számára? Ha lenne egy csepp hitem még... - mormogom magamban. De úgy láttam a hit kevés. Kell a kegyelem. Hogy értsd; megmentettek, visszaadták, amit érdemelsz, vagy azon is túl. 

Ott kezdtük, hogy milyen távolságból lehet visszatérni? A kórház udvarán a nagy kör volt az álom. Az új épületek mellett az SZTK-n túl, az épülő nővérszállónál a sebészeti tömbnél lekanyarodni, aztán bicegni az igazgatóság, majd a szülészet előtt, egészen a rehabilitáció ebédlőjéig. Álom. Lehetetlen. Csak ha tolnak! Ha piros hó esik. Esetleg székben. Az első megtett kör után, órákig döbbenetes fájdalmakat viseltem. Szédültem, öklendezni akartam, de az se ment. De megvolt a kör. Túl a lehetetlenen. Most mégis el-elkeseredem. Van, ami még nem megy. Mert visszatérni épként "onnan" baromi nehéz. Talán csak nevetni nehezebb. Kinevetni a büszke, tökéletes világot. A magukba szerelmes, pökhendi, rátarti embereket. Hallgatom Kőhalmit. Bödőcsöt. Fábryt. Hallgatom a szívverésem. Olvasom a kommenteket. Ha nem tudnám, hogy ebben a világban nő majd a fiam, jobban röhögnék. Főként magamon.

Nevess magadon, Lebegj csak szabadon! Ha szeretni akarsz, Nincsen késő még.