Minden válságban van valami jó. Ebben az, hogy ugyan egyre nagyobb a lyuk az alsógatyánkon, de rengeteg izgalmas új szóval gyarapszik a nemzeti alapszókincsünk. Egyre több új közgazdasági fogalmat ölel keblére a köz. Az „ájemef” mellett már könnyedén szalad a nyelvünkre a spekulatív tőke, a recesszió, a reálgazdaság, a „dzsídípi” és már lassan emésztjük a procikilikus fiskális szigorítást is. Nem is olyan régen még pénzügyi analfabétának titulálta a magyar nemzetet az egykori gazdasági miniszter, Kóka János, - elfeledve, hogy a nagy egésznek a személye is a része – most pedig talán még ő is csettint a nyelvével, elméletben hogy kiokosodtunk.
Sajnos a mindennapi marakodást nézve, valóban csak elméletileg.
24. órás nemzet vagyunk, mondja Kürt Sándor, a Kürt Információmenedzsment elnöke, aki cégbirodalmat épített fel saját erejéből. Így kijelentését nem intézhetjük el egyetlen vállrándítással. 24. órás nemzet, mert szerinte csak az utolsó pillanatban vagyunk képesek tárgyalni egymással, összekapaszkodni és erőfeszítéseket tenni.
Most úgy tűnik, még az utolsó percekben is csak az üstökünk vakargatjuk.
Persze még mielőtt elkezdenénk kapkodni és olajjal oltani az amúgy is sercegő tűzet, sietve hozzá kell tenni ilyen szintű világgazdasági válságra senki sem számított. Senki nem gondolta, hogy szinte egyik napról a másikra az amúgy is megkopott dicsőségű „Egybesült Állomokból” ilyen kellemetlen ajándékot kapunk. Az USA-ból hozzánk vágott kinder meglepetés tojás bizony bezápult, a csokija romlott és elviselhetetlenül bűzlik. A túlértékelt ingatlanbiznisz-lufi úgy pukkant szét, hogy az egész világ beleremegett. Ezermilliárdok tűntek el a világpiacról egyik-pillanatról a másikra.
Ahogy a megrémült befektetők elkezdték kivonni a pénzüket, a fejlődő országokból, úgy derült ki, Magyarországról, a király bizony meztelen. Hiába hitegette a kormány, urbi et orbi, a magyar állam és bankrendszer erős, azért csak a szégyenpadra kerültünk. Szerencsére megszántak bennünket és 2010-ig rendelkezésünkre áll egy 21 milliárd dolláros hitelkeret, amelyet vész esetén azonnal felhasználhatunk. Igen képletesen ábrázolva, úgy magyarázták meg a kényes szituációt, hogy ez olyan, mint amikor valaki hitelt vesz fel egy új lakásra. Fizeti is szépen derekasan egy darabig. Ám jön egy rosszabb időszaka és egyszer csak a fizetése csupán a hitelre elég, a villanyszámlára már nem. Na most ilyenkor kell elmenni a rokonsághoz kölcsönkérni. Adott is rokonság, azonban kikötötték, ha megtudják, rántott húst eszünk zsíros kenyér helyett, akkor többé nem menjünk hozzájuk.
Magyarországon ilyenkor jön az össznépi anyázás, az egymásra mutogatás.
Hölgyeim és uraim! Tetszettek volna nem kérni az évekkel ezelőtt a fél országnak közgyógyra felírt ingyengyógyszerből. Tetszettek volna, az állami vagyont nem elherdálni és fillérekért privatizálni. Tetszettek volna nagyobb székre állni, és úgy ordítani; építsük már le ezt a vízfejű, pazarló, rosszul működő államapparátust. Tetszettek volna számlát adni, befizetni, bejelenteni, hűen kezelni. Lássuk be, egy egész ország lopott, csalt hazudott, vagy akár csak hallgatásával is, de bűnsegédkezett itt 18 év alatt. Ki jobban, ki rosszabbul. 1980 óta egyre növekvő állományú hitelekből finanszírozzuk az országot.. Nem nehéz kiszámolni, ha nem változtatunk a hozzáállásunkon, rövidesen a fejünkre borul a hitel-bili tartalma. Az lesz az igazi közgáz.
