Elfogtam egy levelet...

Miközben ezeket a sorokat írom, már tudom kitört a harmadik világháború. Óh, áldott gyermekkor, amikor volt arca az ellenségnek és csak a tévében közvetített katonai parádékból sejtettük, a hatalom és a pénz érdekében az emberiség még mindig képes az értelmetlen gyilkolásra.

 

Pacifizmusom úgy szakad fel belőlem, akár egy túlterhelt sóhaj. Zörögnek a bronchik a tüdőben, a szív durva, barbár ritmust ver és vérszomj tükröződik a szemben. Micsoda ellentmondás békére vágyom, de most vért ontanék. Vért a nyugalomért, a biztonságért, a fenntartható fejlődésért, pici nemzetért és s természetesen a devizahitelesekért.

 

Az ördög Amerikában vert tanyát. Az államokban kapott állampolgárságot és most röhög. Röhög, hogy fegyverek nélkül is képes a hitünk megtépázni. Nevet, ahogy a sok kétségbeesett ember most, mérgezett egérként rohangál, és az elfeledett imákat rebegi.

 

Micsoda háború ez. Micsoda szofisztikált háború. A kéjjel ölő, őrült művészek háborúja. Az alvilág fejedelmei most nagytőkések, spekulánsok, lelküket eladó brókerek. A pokol hadurai most az anarchista Joker mögé álltak. Jajj, istenem hátborzongatóan gondolok azokra sorokra, amit néhány hete vetettem papírra, miután megnéztem a Sötét lovagot.

 

Sírva tallóz a tőzsdén, aki él, bármilyen teátrálisan is hangzik. S a sírt, hol egy nemzet készül elsüllyedni nem népek, hanem kufárok állják körül. Ugyanazok a kufárok, akiket egyszer már szétkergettél Uram. Ugyanazok a kufárok temetik Izlandot, támadják Magyarországot és sepkulálnak más nemzetállamok tönkretételére.

 

De még mielőtt minden keservünk okozójának kiáltanánk ki ezeket a lélek és szív nélkül élő kufárokat, valljunk színt. Valljunk színt mi is. Az elmúlt 18 évben mennyi hibát vétettünk. Tartsunk tükröt magunk elé, hányszor gyaláztuk meg magyarságunk, hányszor hánytunk fittyet az égi szirénákra.

 

Polgártársaim! Magyarok! Elkúrtuk. Igen nagyon elkúrtuk, mert elkurvultunk. Eladtunk a lelkünk, szétvertünk jól műkő rendszereket, hagytuk, hogy a globalizálódás az összes szemetével együtt költözzön be hozzánk. Nem szelektáltunk, a piacot mammon oltáraként, aranyborjúként tisztelő liberálisok elhitették velünk, a kiárusítás, a kiszolgáltatottság, a nagyok egyre nyomasztó súlya természetes velejárója a megszavazott kapitalizmusnak.

 

Hát én azt mondom elég! Elég volt a hazugságokból. Mielőtt a létünk kérdőjelezik meg és utolsó ingünk is elveszik a kufárok pénzelte fináncok újra kell gondolnunk hagyjuk-e magunk csöndben a Dunába, Tiszába lökni? Hagyjuk-e magunk felvásárolni, rabszolgának eladni? Hagyjuk-e veszni az országot, az amúgy is megosztott magyarságot?

 

Az én cselekvési tervem a következő;

 

1. oszlassuk fel a Parlamentet és kergessük haza az összes politikust

2. rendeljünk haza minden hozzáértő, cselekvésre alkalmas magyart

3. ideiglenes szakértő kormány alakításával kezdődjön meg a tűzoltás

4. Az Unió és az IMF segítségével stabilizáljuk a gazdaságot

 

Az idő ellenünk dolgozik. Minden perc fontos lehet. A háborúban és a szerelemben nincsenek tabunak számító eszközök.    

 

Az államcsőd, az állásukat elveszítő tömegek, az éhezés a káosz réme ellen nincs más megoldás…

 

Egy radikális patrióta…   

Most mit mondjak...