Ha magamba nézek ezer eskü, erősnek induló, de már percek múlva szublimáló fogadkozás emléke szorítja össze a szívem. Léptem én már hóba meztelen lábbal, és sanyargattam magam, közben fennhangon mondtam az imát. Aztán elpárologtak a könnyek, a régi vágyak helyett, újak nőttek a szívemben és ebben az őrült rotációban kiderült, belül a szipogó, rakoncátlan kisfiú hiteltelen.

 

Pedig mennyire fontos lenne a hitelesség. Abban a szakmában, amiben dolgozom ez az egyik kulcskompetencia. Hiteles, hihető embernek lenni, aki ha megjelenik a képernyőn, figyelnek rá és minden szavát isszák.

 

Néha az az érzésem, nem tanulunk semmiből. Ráadásul a pedagógiai módszerek is hibásak ebben. A mese, a love story például mindig a legrosszabb résznél fejeződik be. Nem derül ki, a csillagszemű juhászból jó király lesz-e? Képes-e együtt élni a feleségül kapott királylánnyal? Nem bolondul-e meg a hirtelen jött  jólétben, nem felejti-e el, honnan jött, és mennyit küzdött a sikerért? Egyáltalán képesek-e, mármint a lánnyal együtt, feldolgozni a közöttük tátongó társadalmi szakadékot? Vajon Romeó és Júlia ifjonti hévvel kimondott esküje, meddig tartott volna, ha nem halnak meg? Vajon szerelmük nem éppen attól irigylésre méltó-e, hogy a tragédia nem engedi beszennyezni az egekben köttetett frigyet, a szürke hétköznapok ürességével, az eljövendő kísértésekkel, és az esetleges veszekedésekkel.

 

Igen a hitelességről papolok. A kitartásról. Arról, hogy a csöndben hiába feslett fel a minket elválasztó szürke felhőréteg, hiába jött az új hajnal, még mindig ott lebeg felettünk az óriás DE…

 

Hinni, remélni, szeretni, fiam! Pál apostol mosolygó ábrázattal ezt mondaná nekem. Vállamra tenné a jóságos kezét, szemembe nézne „pálfordult” tekintetével és azt mondaná: fiam kitartás. Igaza van Méhecsketáncnak a szelíd szó erejét illetően. És igaza van Pálnak, amikor a szeretet erejét emeli mindenek fölé… Óh, micsoda kapaszkodó ez a legsötétebb éjszakában, amikor a vezérlő csillagunk felhők takarják és hajunkra jéghideg eső szitál…

 

Itt az ősz. Nagy úr. Itt az ősz a színekkel, a bölcsességével és talán megízleljük a gyógyító, langy sugarait is… Itt az ősz…

 

Ne rettentsen a balsors…