Olykor úgy belém hasít a magyarságom. A tudat, hogy ezen a bolygón, közel 7 milliárd ember közül, én annak a 15 milliós pici közösség tagja vagyok, amely ezt a rendkívül bonyolult, ősi, agglutináló nyelvet használja a gondolatai kifejezéséhez. Nem kell túlbeszélnem, Russel és Wittgenstein szerint micsoda szerep jut a nyelvnek, a tudatos létezés szintjein. Bármit is érezzek, gondoljak, ha másokkal is meg akarom osztani, akkor nyelvre van szükségem. Öröm is, bánat is ez a tény. Öröm, mert birtokomban van, bánat, mert tudom minél korlátozottabbak a nyelvi ismereteim, annál kevesebb dologról vagyok képes fogalmat alkotni és nyilatkozni. Érdemes azon elgondolkodni, hogy az általunk ismert intelligens emberek általában milyen valószerűtlenül jól, tisztán és érthetően képesek megfogalmazni a mondanivalójukat. És micsoda átverés is ez, a politikusok, show-man-ek esetében, akik alapos tudás nélkül csupán a nyelvi panelek megfelelő elsajátításával, azt mondják el, amit az emberek hallani akarnak. Akár egy bűvész; vigyázat csalok helyett, vigyázat beszélek.
Vissza a magyar nyelvhez és magyarsághoz. Igen, olykor belém hasít milyen pompás dolog magyarnak lenni. Milyen pompás dolog Kodály Háry Jánosát hallgatni, János vitézt olvasni, Márai füveskönyvéből idézni. Milyen jó dolog a Honfoglalók, a Hét Vezér, az Aranycsapat, a többször olimpiai bajnok vízipólósok, ne adj isten az Aradi 13-ak nevét kívülről fújni.
Milyen megkönnyebbülés sírni miközben olvasom Radnóti Nem tudhatom-ját, vagy hallgatom a Bonanza Banzai Valami véget érjét… Amikor C-vitamint kapok be a nátha ellen, Szent- Györgyi boldog arcát megidézni.
Micsoda felemelő érzés Vörösmarty Szózatát hallgatni egy tehetséges szavalótól, a Himnuszt énekelni, vagy szerelmet vallani Nagy László segítségével…
Én fekszem itt a kihűlt földön,
Eleven kincse még a nyárnak…
Istenem, de jó húslevessel, töltött káposztával jól lakni, egy hideg, roppanós Túró- Rudiba harapni… És egy kis Piros Aranyat, Erős Pistát rakni a pörköltbe…
Mit ér az ember, ha magyar? Mondjátok mit ér egy szerelmes magyar férfi?
Bármilyen hihetetlen mindez akkor jutott eszembe, amikor Kerkyra forró aszfaltján landolt a Malév Corfu – Debrecen chartergépe, egy Boeing 737-800, MA2561-es járatszámmal…
Engem ekkor forró szeretet öntött el a hazám iránt, büszke voltam a magyarságomra és a fülembe csengett a Malév szignálja, amit Presser Gábor követett el. Azóta ez a csengőhangom a telefonomon…
Igen, mert például a MALÉV-re büszkék lehetünk. Még akkor is, ha most orosz kézben van és egyesek szerint, a véreres szemű szlávok nem igazán jó gazdái a társaságnak.
Tovaris Abarmovics! Pazsalszta! Annyi restanciája van az ön nemzetének a magyarokkal szemben, hogy tessék nekem jó gazdaként viselkedni!
Egyébként a MALÉV 2007-ben az év légitársasága lett és ugyanebben az évben a harmadik legpontosabb kompánia volt, csupán a cseh és a belga légitársaság előzte meg pontosságban.
Jesszus! Repülni már tudunk!!! Mire várunk még! Szállj kicsi nemzetem! Repülj a világ előtt, fölött! Én személy szerint itt a blogom-ban ígéretet teszek, ha tehetem, a Malévval repülök, és jó magyar leszek. Az édesanyám nyelve mellett más nyelveken is hirdetem amíg élek, a magyar éltre való, a magyar tiszteletre méltó, a magyar EMBER!
De továbbra is azt kérdezem, mit ér az ember, ha szerelmes magyar???
De én most elvágyódom. És ebből soha nem csináltam titkot. Abból sem, hogy kimondtam, el fogok menni ebből az országból. Ezért végeztem olyan egyetemet, olyan szakokat ami bárhová konvertálható.
De Hobónak igaza van a csavargók tíz parancsolatában:
"A templomok körül álltak a gyengék az itthon maradottak
Akik soha nem mertek elindulni sehová
Sem az álom sem az ismeretlen nem vonzotta őket
Maradtak és tűrtek
Becsülni kell őket hiszen ők a Haza"
Vagyunk ilyenek, akiknek el kell menniük, hogy hazavágyjanak. De most egy darabig, még csak készületben vagyok arra, hogy távozzak. Minden nap becsomagolok egy emléket, egy kis "nippet", és készülök a nagy útra. De úgy indulok, hogy visszatérek. Mindig, mindenhova így indulok. Tudom, hogy honnan, hova. és azt is, mikor térek vissza.
Jó magyarnak lenni, valóban. Nemes, és büszke dolog. De óriási teher és felelősség is egyben.
Zsóti jó vót tegnap az esküvő?mulattun együtt mulattunk
A te édes Katinkád helyett hozztad azt a szösszenetet
Ki vót az?
Ne mááá kitartás!
Érdeklödöt tegnap a vérugató tündéred leinformátam
Bocsi! De neki jobban jót akarok mint neked
és bizám az nem egy senki vót veled mégha azt is mondtad!
Helena!!!! ne menj el. Ki lesz akkor a barátom? inkább menj el az El Camino zarándok útra. Akkor reménykedhetem, hogy elmegy a kedved a világjárástól. Miért kell nekem mindíg vizet öntögető emberekkel barátkozni. Hogy aztán elhagyjanak?
Simon mondja: Helena ha azt mondja menni fog, akkor megy. Nem hisznek neki, mikor az "álmairól" mesél. Azt hiszik, csak álmok. Pedig azok tervek. Spontánnak tűnik, de minden egy jól tervezett forgató könyv szerint megy.
Ha azt mondja hazajön, akkor hazajön.
Kiszámíthatatlannak tűnik, pedig csak türelmes. Kiszámíthatóan türelmes. Hosszantűrő. Béke tűrő. Kitartó. Nagy harcos.
Simon: A forgatókönyvet egybe írják. Helena jó barátom, hidd el. Ha elakar menni elmegy . Amit írtam, azt neki írtam és nem neked. Azt is hidd el Helena érti mit akartam ezzel mondani NEKI. Puszi
