Van egy kotyogósom. Egy szarvasi. Nincs urizálás. Nincs Bialetti Brikka. Csak ez a Békés megyei art deco-ban megfürdetett alumíniumcsoda. Ez a főzés után is szenvedő, szortyogó, elégedetlenkedő készülék, ami hosszú percekkel a munka után is még liheg és szó szerint majd belehal a végeredménybe. Él.…

Ma még rettegünk. Ma még rettegünk és elkerekedett szemmel nézzük; kint vannak az utcán, és nem félnek! Bent van a boltban és nincs rajta maszk, kesztyű! Tegnap este fiatal szerelmeseket láttam a Bujtos partján. Csókolóztak. Mert ilyen a szerelem, nem fél a „kolerától”… És én tudtam, hogy attól a…

Azt hallottam a rádióban, hogy a járvány isten büntetése. Kattogott az agyam és néztem magam elé. Néztem hosszasan, mint aki nem érti. Az én emberszerető, megváltó Krisztusom ilyen volna? Sommásan büntetne... Ahogy teltek az órák, nőtt bennem a protestáló gondolat, mert régóta tudom, hogy a büntetés…

"Született hazudozó vagyok..." – mondta Fellini egy róla készített dokumentumfilmben. Jól ismerem Fredericót. Furmintot kótaji szódával issza, és az Irsait dottore Irsainak nevezi. A pálinkából csak a göncit. És hazudik. Hazudik mint Háry, mint Münchausen, mint Pinokkió. Hazudunk. Együtt vagy külön.…

  Az ott a világ teteje… mutatott a szerzetes Ainos hegyre. - Onnan mindent lehet látni, amit csak érdemes. - A többi meg … - legyintett és alsó ajkait úgy formázta, hogy azzal nagyvonalúan lefitymálta a földkerekség összes többi részét. A tanár bólogatott és lihegett. Még vagy 3 óra órányi…

Összeérnek a szavak. Egy mondatban mondom fel az életem. Ez az én felmondásom. Küldöm oda, ahonnan minden jónak és rossznak egy a forrása. Köszönöm ennyi volt. Megyek az erdőbe. Megyek a görcsös fák gyökere alá. Megyek pincebogárnak, barlangok aljára. Bevackolom magam és soha egyetlen szót sem…

Homár mousse, nyúl ravioli és préselt szarvas - avagy mi történik akkor, ha Szabolcs-Szatmár-Bereg megye legjobb gasztromókusai összedugják a fejüket? Felejtsük most el a zónapörköltet meg  a rosszul sikerült kirántott húsok hervatag világát. Érezzük magunkat néhány órára Párizsban, Londonban,…

Van egy mágikus, varázsaltos nap a kalendáriumban. Egy mágikus nap, ami a legfaragatlanabb lelkű férfiakból is előcsalogat valami kedvest, érzékenyt, szeretetre méltót. Van egy nap, a nagy bohém, kora tavasz idején, amely megtölti szirmokkal a virágüzleteket, jószagúvá, színessé varázsolja a világot…

Most éppen az űrben. De semmiképp sem úgy, ahogy Madách képzelte. Nem légüres, hideg tér ez, hanem apró, meleg kuckó, ami történetesen éppen távolodik Tőled és tőletek… Nevezzük Naptávolnak, nevezhetjük üstökösnek, amit arra ítélt a sors, hogy eltűnjön időről-időre a kíváncsi szemek és távcsövek…

Hát áll a folyó mellett, melynek csak egy partja van. Látja a bús galambot, akinek párja nincsen. Nézi a magányos cseresznyét, amit nem tud a fülem mögé akasztani. Özvegy vadkacsa úszik a Bujtos acélszürke vízén, hápog kettőt, majd elhallgat. Egyirányú utcák, magányos egyke gyerekek bámulnak rá…