Azt hallottam a rádióban, hogy a járvány isten büntetése. Kattogott az agyam és néztem magam elé. Néztem hosszasan, mint aki nem érti. Az én emberszerető, megváltó Krisztusom ilyen volna? Sommásan büntetne... Ahogy teltek az órák, nőtt bennem a protestáló gondolat, mert régóta tudom, hogy a büntetés és a jutalom is mi magunk vagyunk.

Te, én, Ő... Mit, ti, ők... Ezek a "személyeskedő" névmások.

Mi döntünk arról, hogy jutalom, vagy büntetés leszünk. Jutalma, vagy büntetése a világnak. Mi döntjük el... Aztán a döntésünknek lesz valamilyen eredménye. Mint mindig. De nem fentről döntenek rólunk...

És azt is látom, hogy ebben a világban most sokan verejtékezve küzdenek azért, hogy a világ jobb, szebb és elviselhetőbb legyen. Orvosok, ápolók, tanárok, takarítók, sírásók. Tízezrek, százezrek, aki felkelnek, "szkafandert" öltenek és teszik a dolgukat. Nem várnak érte dicséretet. Nem várnak érte semmit. Teszik a dolgukat. Némán. Ők az én áldott angyalaim, akiknek hálás vagyok.

És vannak, akiknek nem marad más, hát meséket mesélnek egy jobb, tisztább, humánusabb, igazságosabb világról. Tegnap rossz, betyár mesélő voltam. Pedig itt van bennem a szikra, amiről Meister “Weltliteratur “ Goethe olyan szépen beszélt. "

Ein guter Mensch, in seinem dunklen Drange, ist sich des rechten Weges wohl bewußt.

Magyarul nem ennyire kifejező, de így szól; "...a lélek mélyén él egy ősi szikra, ami igaz embert igaz útra hajt(ja)..." És jut eszembe Kányádi Sándor bácsi, aki a Halottak napja Bécsben című "zsoltárban" így írja; ...csak a bíró késett eddig/bűn bűn alól új bűnt vedlik/s nem tudhatjuk vajon meddig/tartatunk ítélet nélkül/s mint bűnhődtünk azt is végül/nem róják-e vissza vétkül... Hát megálltam mögötted Uram és térdre rogytam Tarcalon... S tudtam a bíró nem késik, hiszen nevetve mondanád, a bírákat is ti nevezitek ki... Aztán hallgattam a tavaszi madárcsicsergést, a rügyek, bimbók roppanását és néztem az ösvényt, ami a kedves régvolt lábnyomát őrzi... És akkor felsóhajtottam.

Mondd, látsz-e még, hallasz-e még minket? Itt vagyunk. Mögötted...