• Az ott a világ teteje… mutatott a szerzetes Ainos hegyre. - Onnan mindent lehet látni, amit csak érdemes. - A többi meg … - legyintett és alsó ajkait úgy formázta, hogy azzal nagyvonalúan lefitymálta a földkerekség összes többi részét. A tanár bólogatott és lihegett. Még vagy 3 óra órányi kaptató, innen. Így számolta. Csak mert úgy döntött, megmássza az 1600 méteres csúcsot.
• Menjen csak! – búcsúzott a szerzetes. Ebbe az irányba. Nem fog eltévedni. Én majd lent várom a kolostorban. Majd mondok magáért egy imát Szent Gerasimos sírjánál – és mosolyogva hátat fordított a tanárnak. Kissé távolabb rátarti kecskék húzódtak egy árnyat adó satnya fa alá. Ahogy visszanézett rálátott az Omala völgyre.

„Szép ez a sziget…” - állapította meg magában sokadjára és belehúzott.  Egy sással benőtt tenyérnyi tengerszem. Vadlovak és fentről a végtelen Jón-tenger. A cikk-cakkos part, a türkiz színű öblök, na és a nyugtalan kabócák… Megéhezett, megszomjazott. „Hosszú lesz az út visszafelé…” Megindult. Szája kiszáradt. Már csak a Jézus imát mondogatta magában… Azt is ilyen tessék-lássék módon… Elfáradt…

A kolostor udvarán ott hányta a keresztet a szerzetes. Egy páter állt mellette. Ruhájuk térdtől lefelé poros volt, mint az utak szerteszét…

A kúthoz ment. Keresztet vetett és felhúzott egy vedérrel. Nagyokat, sűrű kortyokat nyelt.

• Tisztálkodjon meg! Ilyen porosan nem jöhet be a templomba. – lépett hozzá szigorúan a szerzetes. Mosakodott. Egy lenvászon törülközőt kapott.
• Hosszú nadrágja van? – kérte számon a kísérője.
• Van a hátizsákban – felelte egykedvűen.
• Akkor mire vár! Vegye fel! - sürgette amaz. ­– Ott, ahol nyitva az ajtó. Ott. Az az én szobám. – mutatta szűkszavúan. Bement. A klottgatyát rendes nadrágra cserélte. Egy cipőt is kihúzott a zsákjából. Poros volt. Törölgette. A sarut beletuszkolta zsákba. Mire elkészült rendesen megizzadt az augusztusi melegben. Valahol sütnek valamit… Kakukkfű, olíva olaj és a sülő hús vékony illata szállingózott a kolostor udvarán. Táncoltatta a cimpáit, meg az ádámcsutkáját… Gyomra összeszűkült, vércukra leesett, gyengének érezte magát.
• Ha ide bemegyünk, lemászhat Gerasimos "szobájába"… - mondta a szerzetes és mosolygott.

Nem tudta mire számítson. A kolostor imatermében egy a föld mélyébe vezető lyukat mutatott neki a szentéletű. Egy vaslétra vezetett lefelé. Mintha egy borospincébe mászna le. Elmosolyodott. Aztán egyszer csak ott állt egy nagyobbacska lyuk előtt. Nem tudta eldönteni, hogyha lehasal át tudja-e magát préselni rajta.

• Hasaljon le! Húzza össze magát és kússzon be! – szólt után a szerzetes. Nem volt kedve hozzá, de megtette. Átpréselte magát a lyukon. Nem volt éppen egyszerű...

Egy nagyobbacska barlangban találta magát. - Hát itt éltél kedves Gerasimos? – gondolta és felemelkedett. A falra szent szövegeket karcoltak és mindenhonnan Jézus jelképei köszöntek vissza. Lassan fordult körbe. Nagyon lassan. És ekkor valami furcsa, hátborzongató érzés lett rajta úrrá. Nincs egyedül. Ezt érezte. Elhomályosult a látása, a szíve kattogva kalimpált és jéghideg verejték öntötte el a tarkóját. De ki lehet még itt? Lassan, nagyon lassan körbefordult és akkor nem hitt a szemének. Ketten ücsörögtek a szűk barlangban. Két öregúr. Az egyik idősebb, a másik meg mosolygósabb. Sakkoztak. Rá sem néztek…  

- Ha most két lépésből mattot kap, sokba fog odafent kerülni... - mondta az idősebb határozottan.

A mosolygósabb keresztet vetett, és csak nézte mosolyogva a vendéget; - Nem lesz ebből matt atyám. Még nem! - és nevetni kezdett... 

A tanár kezén felállt a szőr. Inába szállt a bátorsága. Nem tudta megmondani, hogy csak a levegőhiány, vagy valóban ott ülnek előtt az öregek és sakkoznak. Gyorsan lehasalt és uzsgyi kipréselte magát a lyukon…  Holtra váltan mászott fel a létrán.

A szerzetes a kezét nyújtotta és elmosolyodott, amikor megpillantotta a riadt arcát.

• Szóval látta őket..? – kérdezte csendesen.
• Kiket? – förmedt rá a tanár.
• Az öregeket. Gerasimost, meg a tiszteletreméltó vendégét?
• Csak a levegőhiányos állapot…
• Az… ha úgy vesszük… csak a levegőhiányos… - ismételte meg és egy pohár vizet nyújtott a vendégnek…