Van egy mágikus, varázsaltos nap a kalendáriumban. Egy mágikus nap, ami a legfaragatlanabb lelkű férfiakból is előcsalogat valami kedvest, érzékenyt, szeretetre méltót. Van egy nap, a nagy bohém, kora tavasz idején, amely megtölti szirmokkal a virágüzleteket, jószagúvá, színessé varázsolja a világot és ünnepet ken a férfiak ábrázatára.

Van egy nap, amikor a nők egy árnyalattal szebbek, kedvesebbek, mosolygósabbak. Van egy nap, ami egykor a hóvirágoké volt, most meg inkább a primulákat, krókuszokat meg a szép szálasokat parancsolja kaspókba, vázákba.

Kár, hogy egyetlen napig tart, kár, hogy kevés férfi érti a spontán csokrok varázslatát, ám a lányok, nők, asszonyok talán nem bánják, ha csak 24 órára is, de valahogy tőlük, miattuk lesz romantikusabb, ártatlanabb a világ.

S mert ezen a bolygón nincs olyan emberi lény, akit nem anya szült, valahogy mindenki magáénak is tudhatja a Nemzetközi Nőnapot. Mert kell lenni, mert van egy nagymama, anya, kedves, vagy éppen egy lány, aki az emberiség kettőre bomlott univerzumában a női felet képviseli.

Azt az illatos, bűbájos, szépségbe csomagolt felet, melyre nagy olyan nagy lehetőséget osztott ki a Jóisten; például gyermeket vállalni, gyermeket szülni, gyermeket nevelni.

Na meg egyenrangú félként a nőiséget adni egy szerelembe, a női világot csempészni egy családba és egybe tartani ezt a sokszor éppen a férfiak miatt bolond világot.

Kedves lányok, hölgyek, asszonyok, anyák és nagymamák! Tessék elhinni, sokszor eljátszunk mi férfiak, hogy mennyivel boldogabb, békésebb és kiegyensúlyozottabb lenne a világ, ha csak nők élnének benne, csak akkor lehetőségünk sem lenne piruló arccal, virággal a kézben mondogatni; boldog Nőnapot Önöknek, nektek!