Már, amikor lenyomta a kilincset a lány érezte, hogy a pasi ideges. A mozdulatban volt valami erőszakos, ahogy az ujjak megfogják a fémet, rászorítanak, megfeszülnek az izmok és nem is megtolják, hanem „berúgják” az ajtót. Pedig a lány már annyira várta. Elkészült. Amikor zuhanyzott és a tusfürdőt…

Zuhog. Minden nedves. Esik. Szörnyen esik. Eszébe jut, ahogy egy nyáron a lány felnézett az égre és nevetve, kihívóan dobta felé a vizes pöttyöst; „van, aki megázik, valaki élvezi az esőt…” És rohant széttárt karokkal a kocsi felé. Mindig messze állt meg a bejárattól. Kihasználta. A lány élvezte, a…

Festett mosoly az arcomon. Szép vagy Pierrot! Szép vagy! Csak az könnycsepp ne lenne a szemed sarkában. Csak az. Elköltözött a hamuszínű ég. A nagy esők továbbálltak. Bennem a lány zongorázik. Meztelen. A kis bőrszék, amin ül hozzáér a szemérméhez. Érdekes találkozás a marha és a lány barackja.…

Csak addig vagyok törpe, amíg fel nem veszem a nyúlcipőt. Csak addig vagyok lapostetű, amíg el nem kezdek ugrálni, bemelegíteni. Aztán valahonnan évtizedek mély fiókjából előmászik a bennem lakó férfi, a bennem lakó hódító, bennem élő Akhilleusz, Agamemnón és Odüsszeusz. Én vagyok Nagy Sándor,…

Mint sárga fáklyák égnek az őszi éjben a jegenyenyárfák. A ritkuló lombok alatt sétálók, most ezer levelet kapnak. Mindenben ugyanaz az üzenet: elmúlt. A nyár. A szerelem. A szélben hallom, ahogy szinkronban ásít a kiserdő. A Nefelejcs és az István utcán már emléke sincs az égig érő fasornak, a…

Vannak azok a filmek, amikor a „hősünk” rádöbben, ő csak egy kísérleti nyúl egy laboratóriumban, és egyébként nem is a jól sikerült, sorozatgyártásra szánt dicsőséges termék, hanem egy félbehagyott zsákutca. Eszembe jut Duncan Jones Moon című kamaradarabja Sam Rockwellel, meg Alex Garland Ex…

Tizenhét éves voltam, amikor Magyar Józsi barátom jóvoltából megismerkedtem Kányádi Halottak napja Bécsben című versével. A verssel, amiben identitásról, nyelvről, tartásról, hitről beszélt Sándor bácsi. Az a Kányádi, aki úgy megihletett, hogy az első szakdolgozatom témájaként is a hosszabb lírai…

Hogy mi történt 1956. október 23-án, arról a néhai Bodnár István tanár úr beszélt nekem először. Egyetemistaként részt vett a felvonuláson és a forradalom napjait a fővárosban töltötte. Még a kilencvenes évek elején is csak halkan, visszafogottan mesélt arról az időszakról, de mindig mosolyogva,…

Az őszinte zöldek őszintén nekikeseredtek. A vitákat generáló szökőkút, elvitte az orruk elől a show-t. A nagyszabású beruházás még nincs készen, ám mivel a kivitelező a próbaüzemig jutott, a városvezetés hétfőn meghívta a sajtót; tessék rácsodálkozni az új „látványelemre”. A szökőkút pedig jött,…

Csak sétált az őszi napsütésben és azon morfondírozott, hogy most az egyszer őszintének kellene lennie. Most az egyszer. Az ember néha egész világokat épít hazugságokból. De egy biztos, ha nem tudsz aludni, ha fáj, ha valamiért fizikai fájdalmat érzel, ha valóban azt érzed, hogy kimetszettek,…