A férfi tehát végső soron az otthont keresné a nőben. Az animus és az anima nem teljesen ekvivalensek. Karikírozva ezt így érzékelteti Jung: „Míg a férfi egy nőt keres sokban, addig a nő sok férfit keres egyben.” Ez azt jelenti, hogy a nő érzelmeiben inkább monogám, lelke mélyén azonban ott lapul animusa, „aki” polygám.

 

A férfi érzelmeiben inkább polygám, de animája a tudattalanja legmélyén monogám. Emiatt sérülékenyebbek a férfiak párkapcsolataikban, emiatt viseli meg jobban őket a válás, amely után sok esetben nem is sikerül talpra állniuk, sokan közülük önsorsrontó életútba torkollva, például italozni kezdenek. (Az italozás, freudi oralitás, lsd. tápláló anyamell szimbóluma.)

 

Ha a látszat mást is mutat, valójában a férfiaknak nagyon nagy az igényük a kötődésre, főleg, ha már egy házasságban elkötelezték magukat. Erre mutat rá Odüsszeusz kalandos utazása is a női ősminták világában: bármilyen szép, értékes (isten)nővel tölti idejét, akár a halhatatlanság ígérete mellett is, Odüsszeusz visszavágyódik Pénelopéhoz, aki a lelke mélyén az otthont, a biztonságot jelenti számára. Igaz, ennek az otthonnak a bolyongások, a keresés, a zsákutcák és állomások után lesz igazi értéke. (Dr. Nagy Mária Magdolna)

 

 1. vamp, femme fatale, a Végzet Asszonya: Kirkhé

 

2. Vénusz, Aphrodité, esztétikai modell: Kalüpszó

 

3. szűzmáriai archetípus, tisztaság: Nausziká

 

4. Szófia, a házi tűzhely és a bölcsesség istennője: Pénelopé – az okos szívű feleség, aki az otthont biztosítja a férjének.

Jó voltam szerelemben:

Egy Isten sem gondolhatná szebben,

Ahogy én gyermekül elgondoltam

S nézz lázban, vérben, sebben.

Nézd hajnal van,

A fény fellobban

Pedig hallom még a dalt

Ami minket összetart

Ne hidd, hogy könnyen elhagylak

Ó, bárcsak értenéd

Bennem nincsen büszkeség

Én adok testet a vágyadnak

 

Veled is becsaptam magam

 

De a szívem nyitva van...

Csupa tagadás,

 Bennem van a mese. Benned van a mese. A nagy történet, amitől szem nem marad szárazon, a legenda, ami túlél engem, téged, minket. Amikor sírhelyemet nem váltják már meg a hálás unokák. Összekeveredik a kulcs a sípcsonttal, férfi nővel, gyermek aggastyánnal. Amikor egy gép tömegsírrá túrja a fekvőhelyem. Szóval a regém, még akkor is szájról- szájra jár. Esténként megborzongat, hajnalban erővel tölt fel. Igen ez nem más, mint a hős Zsolt- ének. Az én saját dalom, elmondom, ha hallgatod, akár visszafelé is felolvasom. Még itt vagyok, még írok. Egészség legyen és térerő, na meg a cerka álljon. Legyen kolbász, legyen betevő falat és ne nekem állítsanak emlékfalat… Kényszerrím.

Csákányi Eszter kápráztatott el szerda este a Kamarában. A színésznő hét asszony, sorsfordító történetét mutatta be másfél óra alatt...

Egy kézimunka előnyomó, egy leszbikus fényképész, egy Amerikába szakadt asszony, egy fürdő alkalmazott és egy villamosvezetőnő életébe engedett bepillantást szerda este Csákányi Eszter. A figurák nem voltak ismeretlenek azoknak, akik szeretik Parti Nagy Lajost. A magányos, a társadalom partvonalára került nők, a szerző novelláiban keltek először életre. Hús – vér valóságban, lélekkel átitatott porhüvelybe azonban a Nemzeti Színház művésznője tölti meg őket. Bravúr, bravúr hátán, miközben tetté válik a szöveg és érzékelhető az emberismeret mélysége és magassága, ott áll előttünk a színész, végig egymagában, és egy pillanatig sem kételkedünk, hogy Adorjánné nem most köszöni meg az elismerését vagy az államokba disszidált nő akcentus nélkül is tud beszélni. Csákányi Eszter életének egyik legfontosabb állomásaként értékeli a drámaian- komikus monológokból álló, személyére szabott darabot.

A művésznő maga válogatta ki azokat a hősnőket, akiket szívesen játszott volna el, majd később a szerzővel közösen alakították ki a színpadra lépő nők karakterét. A darabot Anger Zsolt rendezte, de a jelmeztervező Izsák Lili remek ötlete is sokat segített a megvalósításban. A művésznő elmondta, a jelmeztervező egy amerikai fotográfust Cindy Shermant ajánlotta figyelmébe, aki minden alkotásán önmagát fényképezi, különböző jelmezekbe, maszkokba bújva. Ezek a képek is ihlették a Vidor Fesztivál versenyprogramjában szereplő darabot. Az előadás abszolút nyertesei a nézők voltak, akik megtapasztalhatták, milyen az, amikor ragyogó csillagok találkoznak egymással.

 Fogalmam sincs mi vezérelte Máté Gábort, amikor úgy döntött Mr. G. B. Shaw egyik korai zsengéjét (A hős és a csokoládékatona) állítja színpadra. Nem tudok másra gondolni, egyszerűen beleunt a mester rongyosra játszott darabjaiba és ez a megzenésített balkáni sztori, bogarat ültetett a fülébe. Nem lepődnék mag, ha Máté rajongana Kusturicáért. És azon sem, ha ismerné Boban Markovicot esetleg Boris Kovacot. Csöndben fűzöm hozzá, valószínüleg  a csokit sem veti meg, de bizonyosan nem rajong az élet kioltásra alkalmas fegyverekért.

 Azon azonban meglepődtem, hogy a „Katona”, és most a színházi élet egyik állócsillagára gondolok, miért nem valami mélyebb, magvasabb szórakoztatásra invitálta a nézőket. Lehet velem van a hiba, talán nem vagyok elég sznob, angol, szerb és bolgár. Talán nem sikerült felvennem az ütemet vagy meglehet, egyszerűen csak Pálmai Annában gyönyörködtem.

Az érme másik oldalán ki kell domborítani; Nagy Ervin jól táncol, és rendkívül jó riportalany. Haumann Péter megkapó módon beszél kamera előtt humorról és mindent megtesz azért, hogy az író hibájából elnagyolt karakteréből a legtöbbet kihozza. Bodnár Erika tünemény anyuka, Jordán Adél, meg úgy tűnik, mindenütt megállja a helyét legyen szó Sas Tamás filmről, vagy Shaw bácsi munkáiról.

Igazán emlékezetest nekem Bán János és a (már említett) nemcsak csodaszép, de hitelesen játszó Pálmai Anna hozta. A képmutató, (néha butácska) gazdáiknál sokkal ravaszabb, okosabb és emberibb szolgálóként belopták magukat a közönség szívébe. Persze a csokoládékatonára sem lehetett panasz. Kocsis Gergely, percízen, de közben szerethetően játssza el a pragmatikus, svájci zsoldost. Az első pillanatokban egyszerű baleknak tűnik, azonban alapossága, bátorsága, kitartása, készségessége és végtelen pacifizmusa gyorsan módosítja az első benyomások okozta fals képet.

A zenés betétek jók, a dalok és a rezesbanda segítségével össznépi örömünnep is lehetne a színházban, azonban mégis kilóg a lóláb. A néző nem tud elszakadni a  felismeréstől, ez egy középszerű darab, amelyet még a balkáni lakodalmas és a nagyszerű színészek sem tudnak az egekbe emelni.

Nem rossz, nem rossz mondogatom magamban a végén, egyszerűen csak többet vártam. Olyat mint a néhány éve a Kulcs volt, amiben Mátétól elállt a lélegzetem. Olyat, amitől hátast dobok, nemcsak mosolygok, hanem dőlök a nevetéstől és tegyük fel még némi emésztésre váró tanulságot is haza viszek. Lehet, hogy velem van a baj?

Még álmodom Kefalóniáról. Még álmodom; én termékenyítem meg a tengert, belőlem kelnek útra kagylók, tintahalak és polipok. Én vagyok a szikla és én vagyok a tenger hűvös csókja.

Végigszurkoltam a DEBRECENIEK (így nagybetűvel), BL csoportmérkőzést érő meccsét. Kiabáltam és örültem. Ezek a fiúk megcsinálták. Mindegy, hogy a könnyített ágon. Mindegy, hogy mösziő Platini és Miss Fortuna is besegített. 14 év után újra van magyar csapat a BL főtábláján. Lesz legalább hat magyar érdekeltségű meccs. (talán, több is) Lesz, kikért szorítani, szurkolni és lesz miért meccset nézni.