Még álmodom Kefalóniáról. Még álmodom; én termékenyítem meg a tengert, belőlem kelnek útra kagylók, tintahalak és polipok. Én vagyok a szikla és én vagyok a tenger hűvös csókja.
Még álmodom Kefalóniáról és a jó öreg Odüsszeuszról… Még álmodom, hogy a Petani- öbölben megpillantom cserzett bőrét. Mellé állok és csöndben megkérdezem, hogy van a rég nem látott Nauszikaa…
A tükörben az arcom az ő arca, borostám az ő szakálla… Még álmodom Kefalóniáról... A Myrtosról, családról, gyermekről, feszített víztükrű, türkizkék tengerekről…
