Szeptemberi zápor. Este hét után. Kinek áldás, kinek átok. A szolgálatban lévő rendőrök ilyenkor néznek össze, na, mindjárt kezdődik az őrület. Valóban. A Korányin a temetőnél fénysebességgel száguldanak az autók. A gyalogos láthatósági mellénye ragyog a fényszórók kereszttüzében, most úgy érzi, leléphet. Az autók lassítanak, a belső sávban közlekedő Seatos ezt nem veszi észre. Hajt, mint a meszes. Majd egyszer csak a pokolba nyomja a féket, mindhiába. Szinte abszurd, ahogy elgázolja a gyalogost. Mintha csak egy bábu lenne, hatalmasat koppan. Az autókból halálra dermedve szállnak ki az emberek. A baleset sérültjének combjából kiszakad egy darab. Ezen a napon már a második, akit vétlenül, itt ütnek el.

 

Beszélik, kellene ide valami, ami megzörgeti az autót, ami figyelmezteti a sofőrt, lassíts. Persze ez sem ártana, de talán elég lenne, ha egyszerűen mindenki betartaná a szabályokat és szigorúan 50-nel közlekedne. Vagy még annál is lassabban. Tegyük szívünkre a kezünket; mennyivel suhanunk, Nyíregyháza útjain?

 

-         kettős mérce

Egy ismerősöm a város elit negyedében vett házat. Nagyon büszke és elégedett. Egy éjjel mégis idegesen hívott fel és mindenféle hatóságok és karhatalmak telefonszáma felől érdeklődött. Álmosan visszakérdeztem, miért van rá szüksége.

 

-         Hát mi lenne, valami istenverte suhancok, őrülten száguldoznak az utcában, nem lehet tőlük még aludni sem. Fel akarom hívni a rendőrséget, ugyan már, itt miért nem mérnek. Az önkormányzatnak meg beolvasok, hogy azonnal tegyenek ide fekvő rendőrt, különben várhatják, hogy befizessem a súlyadót.

 

Mosolyogok, miközben hallgatom a kifakadást. Nem, nem vagyok kárörvendő. Csupán csak a bujkál bennem a kisördög;

 

-         Te figyelj már! Mennyivel is mentél a múltkor, éjjel a Család utcán, aztán meg a Négyes Huszárokon? És miért vonyít a gépd minden nap a Belső körúton? Szerinted ott nem szidják a felmenőidet, amikor az ólomlábad hozzáér a pedálhoz? Na, látod, oda kellene igazából fekvőrendőr, meg egy harmincas tábla, meg tiltás a teherautóknak, szigorú bírság, miegymás…

 

-         utálatos a kamionok

Parkoló kamion a Stadion utcában. Először azt hittem focizni jött a csóka, de nem. Egyszerűen itt stáborozott le éjszakára. Persze nem először. Pótkocsis szerelvény a Korányi-Spar parkolójában, a tulaj nagyon szeretheti ezt a szupermarketet, mert állandóan itt hagyja a nagy sast. Egy ponyvás pedig az István utca gödreit imádja, a szerencsétlen autósok legnagyobb bánatára.

 

M3-as ide vagy oda, a kamionok még mindig nagyon kedvelik Nyíregyházát. Éjjelente tucatszám száguldanak végig a városon, porfelhőt húzva és mérgező kipufogógázokat okádva magukból. Az úrvezetők a sárgán villogó lámpák alatt, bátran nyomják a pedált. A Ferenc körút, a László út és az Inczédy sor meggyűrt, elhasználódott aszfaltjain úgy pattognak, zörögnek, mint valami kihangosított lőcsös szekerek. A Bujtosi tó messzire viszi a fülsértő zörejeket. A Jég utcán, az erkélyen ülve, csak nyújtogatják a nyakukat a gyerekek: talán csak nem tankok dübörögnek?

 

Vajon mit kellene tenni azért, hogy eltűnjenek a városból? Vajon, csak egy bátor rendelet kérdése, hogy elkerüljék a települést? Vagy építsük meg közadakozásból a Nyugati elkerülőt? Persze amíg az utakat alapozzák, azért nem ártana éjjelente a körmükre nézni és akár még fotókat is készíteni róluk.

 

 Lassan belátom, egy városban szükség van áldott és átkozott utcákra. Az áldottakban, nincs nagy forgalom, az aszfalt kellőképp széles és a teherautók ott soha nem fordulnak meg. Itt boldogok az emberek és muskátlik nőnek az ablakokban. Az elátkozottakban azonban csak forgalom van, aszfalt alig, keskenyek, porosak, sárosak. Vagy ha aszfalt lenne is, zsúfoltak, zajosak, dugóra hajlamosak és koromvirág terem a házak ablakaiban. Ezeknek az utcáknak nincs alternatívájuk, vagy másképp nincs szerencséjük. Valahol, valakik úgy döntöttek, az itt élőknek el kell viselniük, hogy máshol lehet egyirányusítani, zsákutcát kialakítani, lehet fekvőrendőröket fektetni és ügyelni a forgalom rendjére. Vajon mi alapján dől egy utca sorsa? Vajon mi alapján dől el, hogy hová terelik a forgalmat a közlekedésre alkalmatlanná vált belvárosból? Milyen nézetek alapján alakul ki, hogy egyes városrészek, hogyan, milyen utakon keresztül kapnak összeköttetést? Valaki a fejesek közül azt mondta, az itt élők pontosan tudják mit vállaltak. Tudják, hogy a kapubejáróból lehetetlen kifordulni az útra, tudják, hogy nem álmodhatnak járdáról és a gyerekeket nem engedhetik ki biciklizni a ház elé. A fejesek azt hirdetik, az itt élők hallgatólagos társadalmi konszenzusban élnek azokkal, akik nem tudják mennyire idegesítő tud lenni egy üveghangú gázfröccs az éjszaka kellős közepén. Én meg azt gondolom, hogy egyetlen városlakót sem lehet büntetni azért, mert képtelen vagyunk gyűrűs-sugaras úthálózatot, felüljárókat, biztonságos járdákat, zebrákat és valódi kört alkotó körutakat építeni.  Azt hiszem, feladok egy hirdetést: emberbarát mérnök kerestetik…