Ha letelik a 24 óra, Slota beül a páncélozott farmotoros Skodájába és megindul Budapest felé? (trotta, NOL)

Szeretném hinni, hogy valóban álmatlan éjszakákat okoz Ficó Robinak az a határon túli magyaroknak szánt kettős állampolgárság, amit a Fidesz már olyan régen hirdet. Szeretném hinni, hogy a címszereplő tót atyafiak, valóban telecsinálják a nadrágúkat és hideg verejték borítja testüket, amint rémálmukból magukhoz térnek. Szeretném hinni, hogy a félelmeik, hogy a remegésük nem a közelegő szlovákiai választásoknak, a hatalomhoz való ragaszkodásnak szólnak.

Ugye nincs magyar kártya? Ugye nem matekozik Robika és nem hiszi, hogy ezzel a pulykakakas felfuvalkodottsággal, sikerül Szlota Jani nacionalistáitól néhány százalékpontot elhalásznia?

  "Ha Fico 24 órán belül visszavonja a nyelvtörvényt, feloszlatja a nyelvrendőrséget,támogatja a magyar felsőoktatást Szlovákiában,nem tiltja a magyar helyiségnév táblákat és nyilvánosan bocsánatot kér Sólyom László kitiltásáért akkor meg lehet hallgatni mi is a baja a kettős állampolgársággal,ami nekik is van?" (macskajaj, NOL)

Popper Péter írja a Krisztus és Barabás című írásában egy két méteres szerzetes önvallomását jegyezte le. Ebben az olvasható, hogy a főhős próbált egy zsúfolt villamosra felkászálódni, de egy másik ember alig akart felengedni és miközben a szerzetes kapaszkodott még gyalázta is. A szentéletű csak hallgatta a gyalázkodót, aki olyannyira felhergelte magát, hogy még egy pofont is lekevert a csuhásnak. Az, ahogy Krisztus tanította, még a másik arcát is odatartotta, hogy tessék magát kiszolgálni. Az agresszív férfi erre egy másik csattanósat is lekevert az addig türelmes szerzetesnek. De ő is csak eddig bírta, elbődült és ezt kiáltotta:

- Eddig a Krisztus! És most jön dr. Szentember Szilárd! - és úgy megverte a gyalázkodót, hogy talán még most is szégyelli...

Azt hiszem, nemzetként sem tarthatjuk kettőnél többször oda az arcunkat, hogy mindenféle senkiházik meggyalázzanak bennünket. Hogy azért ítéljen el bennünket egy szarházai, amiért saját magát megdicséri! Nincs kettős mérce, nincs olyan, hogy a szlováknak lehet kettős állampolgársága, a magyarnak nem. Nem mehet tovább, hogy nekem kínosan kell ügyelnem a tót érzékenységére és a Lőcsei Thurzó ház előtt el kell tűrnöm Stúr szobrát, miközben az én érzékenységemmel, Trianonnal senki sem foglalkozik. Senkit nem hat meg, hogy egy igazságtalan, politikai döntés következtében határon kívül rekedtek a testvéreink? Tényleg semmit nem jelent, hogy a mai Szlovákiában minden 10. állampolgár magyarnak vallja magát???

Mélységesen felháborít és elkeserít a tót Robika és Janika gyermeteg viselkedése. Mélységesen elszomorít, hogy az általam egeik magasztalt Felvidéken ilyen emberek ülnek vezető pozícióban. Megdöbbent, hogy mindez az Európai unióban 2010. májusában történik...

nol.hu/specialis/rss_valogatas/fico_24_orat_adott_budapestnek

www.erdely.ma/autonomia.php

Ha nincs más akkor, Reményik Sándorral üzenem:

  Akarok lenni a halálharang,

Mely temet bár, halló fülekbe cseng

És lázít: visszavenni a mienk!

Akarok lenni a gyújtózsinór,

A kanóc vége, lángralobbant vér,

Mely titkon kúszik tíz – száz évig

Hamuban, éjben.

Míg a keservek lőporához ér.

És akkor…!  

Ültem a besötétített Krúdy teremben és miközben a díszes, csillogó plafont bámultam, eszembe jutott egy régen volt ZPZs. Eszembe jutott Szták tanár Úr bíztatása, az első verseim az ÉS-ben, amihez olyan meleg sorokat írt Ladik Katalin.  Tőle tanultam meg, mit jelent az: bombasztikus hang gesztus... És aztán szegény, megboldogult Szentpéteri tanár úr egy, lefitymáló jellemzése is ott kerengett az agyamban: mit akar ez az irkász- firkász mitugrász??? Embernek lenni tanár úr! Úgy, hogy azt Szták Sándor tanította.  (Már mindketten halottak...)

Ma már én üzenhetem, olyan embernek kell maradni, aki titkok tudója, aki kitalálja az ördögöt is, ha úgy látja veszélybe kerül a Teremtő birodalma. Embernek, aki érti a nyíregyházi Lear király, fétisiszta, perverz, aberrált világát, szofisztikált szimbólumrendszerét. (Hányszor ugrott be Hankiss tanár úr. Mondom, el kell olvasni az Emberi kaland című munkáját, hogy jobban értelmezni tudjuk a köröttünk rezgő, dobbanó, forrongó valóságot.)

Mert néha szembe kell menni az istennel is. Szembe kell menni, mert ha jó szándékból is, de el akarta hazudni; életünk korlátolt, életünk ellentétes a vágyainkkal. Életünk a lemondásról, frusztrációkról, a meg nem élt csodákról szól. Szembe kell mennünk, hogy a tudás gyermekei is legyünk. Szembe, mert a tudat, nem tűrheti a homályt, nem tűrheti a boldog tudatlanságot. Szembe kell mennünk, még akkor is, ha a tudás csutkája, a gigánkon akad. 

Miközben Telihaynak dicsérem a nyíregyházi Leart, eltipeg mellettünk Maximovits Anett, és egy pillanatra véget ér a morális mennyország. A lány koktélruhája, támadás az érzékek ellen: a bűntudatig hangsúlyozza, a szépségversenyeken már annyiszor dicsért, káprázatos testet.  Miközben végigmérem, a szemem a lábán reked meg, pontosabban topánján.  A fekete, tükörlakk, - mintha, csak a jelmeztervezőtől kapta volna - visszavet a Lear sötét világába. Nem tudok szabadulni a Párizsi mulatókat, fétispornókat idéző lakkcipellőtől és a  legalább 10 centis sarkától, amely megfeszíti a vádliját, és megemeli a fenekét, a talpa  pedig kihívóan vérvörös... De meglehet, hogy a Molnár Mariann combcsizmájával keverem, legalább is a talpát... Micsoda asszociáció: parfümbe mártott test, és a nő, kéjt ígérő, negédes sugárzása. Ahogy Shakespeare mester mondja a drámában, deréktól felfelé mennyország, onnan lefelé pedig pokol. Szerb Antal világítja meg az Utas és holdvilágban, miszerint letűnt korok civilizációi úgy vélték, a nők lábköze nem más mint a halál, s a férfi vágya nem több, mint halálvágy, hiszen onnan jöttünk és oda vágyunk vissza...

Szóval jön Anett és leül a barátnője mellé, aki legalább annyira kívánatos és attraktív. A másik szőke, szürke "cicanadrágban" fehér, de hasonlóan veszélyes magas sarkúban. Teste éppúgy a Test, ahogy Anetté...  Ülnek csacsognak, nem tudom miről, nem tudhatjuk merre járnak. Csak arra lennék kíváncsi,  ha most Telihay és mellém csöndesen odalépne Thomas Mann és az üdvözlés után megkérdezném az öregtől, hogy azok a  lányok és azok a fiúk, ott a távoli sarokban, Hans Hansen és Ingeborg Holm gyermekei, akkor bólogatna-e???     

Ha megkérdezném őket, hogy vajon nekik mit jelent, meg nem élni a vágyakat, hogy ők mit folytanak el magukban, mit nem kapnak meg, akkor Thomas Mann, mit mondana és ők mit felelnének? A külső, néha a korlátoltsággal cicázó, felszínes tökéletesség, elegendő-e a lelki békéhez. A test külsejéből született harmónia, elegendő-e  a boldog, kiegyensúlyozott élethez? A szellem, a test örömeire, a test pedig valóban szellem örömeire vágyik, és sohasem kaphatja meg???

Mester, Lear valóban molesztálta  lányait gyermekkorukban, hogy ilyen gyűlöletet érez irántuk??? Mester, ez már az őrület??? Kergetőzünk az élettel, szemem kocsányon, soha nem tudom jól érezni magam ott ahol vagyok... Soha. A megszerzett tulajdon, túlzottan magabiztossá tesz és kincseim értéktelenek a szemben. És legfőképp a hitemmel van baj. Nem hiszek az embereknek. Nem vagyok jó, nem vagyok az, aminek látnak. Remegek, félek. Álmomban bolondok kísértenek, csörgős sapkában, vezérük Szentes Lázár, vezérük Mefisztó... Soha egyetlen dicsérő szót, soha egyetlen kedves mondatot nem hittem el a középiskola óta. Most pedig megnézhetem magam...

Mondom, a nyíregyházi Lear egy csoda, Passió és véres őrület, ami magával ránt  a mélybe... Lackó mércét állít, Fazi mintát ad, Gáspár brillíroz. A lányok fergetegesek. Olt "rongyos" Tamás nagyranő, Vaszkó Bencével együtt éneklem Jim Morrison sorát: this the end, my only friend!!!

Ki tanít jobban: szellem vagy test, élet vagy halál???

A polgármester aláírta, irányító hatóságnak elküldte, a 2,4 milliárdos Agóra program szerződését. A projektben szerepel, a Bán Ferenc féle, betonlábon forgó, műhíd, időközben helyi védelmet kapott, (VMK) felújítása és egy új, multifunkciós, szabadidős rendezvénycentrum felépítése a Buszacsa mellett. A pályázat, állítólag páratlan és kihagyhatatlan, mivel az isten tudja, hogy Nyíregyháza még egyszer a III. Köztársaság történetében mikor kap ennyi támogatást, kulturális intézmények felújítására és építésre.

A feltételek is viszonylag szolidak: a projekt befejeztével még legalább 12 évig kell működtetni a "házakat". Részletes üzleti tervet pedig, csupán öt évről kellett készíteni.

A történet eddig szép. Az első bökkenő, hogy 700 (sic!) millió forint önerő szükséges az álomhoz. A második pedig, hogy csak körvonalazva szerepel a város elképzelésiben, hogy mi a Jóisten csudája fog ezekben az épületben történni, 5 és 12 évig. A tervben az vagyon leírva, hogy éves szinten 60 millió forintból lehet a "házakat" üzemeltetni és ezt rentábilisan lehet kigazdálkodni... Mivel még soha nem vezettem sem műv. házat, sem multifunkciós csodát, fogalmam sincs, hogy ez a  kijelentés kellőképpen megalapozott-e, azt sem tudom, hogy ha mindenkivel egyeztettek, akkor a nagykorú művházigazgató B. József miért tőlem kérdezte, hogy mi van egyáltalán a pályázatban.

Egy biztos a TV nincs benne. Talán még helyileg sem. Nincs ráutaló magatartás, ígéret a pályázatban, hogy akár 1 évre is, de itt fog helyet kapni, a megújult, technikailag is kicsinosított városi televízió. Bevallom, tele víziókkal arról álmodtam, hogy ebbe az irdatlan pénzmennyisége sikerül belegyömöszölni néhány stúdiókamera, stúdió-felszerelés vásárlását. De ennek, híre-hamva sincsen a világra szóló projektben. Sőt azt sem tudjuk, hogy a rekonstrukció idején mi lesz a tv-vel? Hová költözik, már ha költözik, és mi lesz vele az átmeneti időszakban.

Amikor ezeket a kérdéseket fogalmaztam, azt mondták nekem, higgyem el, a közbeszerzési eljárás elhúzódása minden aggályomat el fogja oszlatni. Aztán már az újonnan felálló önkormányzattal lehet alkudozni a TV sorsáról.

Ami biztos, ha működtetni szeretnék a műhelyt, akkor fel kell készülni a digitális átállásra és komolyan kellene venni ezt tömegkommunikációs centrumot, amihez a tv mellett, újság és weblap is tartozik.

Szóval, ha engem kérdeznek, én képes vagyok egy gyors költségvetést készíteni, hogy lehet jól, viszonylag rentábilisan működtetni a munkahelyem. De rajtam kívül is van még néhány szakember, aki képes számolni, persze ha egyáltalán számolnak velünk...

Tudom Nyíregyházán és törvényen kívül is van élet... Na de milyen???      

Sem a genetikai állományom, sem az intellektusom, de még a világképem sem tökéletes. Sáros és simlis vagyok, hisztis és önző. Csak és kizárólag a Jóisten kegyelmének köszönhetem, ahová eljutottam. Talán van, aki azt mondja, kakit ettem gyermekkoromban, mások biztosan szánalommal vegyes vicsorgással gondolnak rám. Mások kacarásznak azon, csak hiszem, hogy bárhová is eljutottam...

Na de ki szereti a tökéletest? Nem unalmas-e, egy tökéletes ember? Nem felháborító, irritáló, megvetendő? Nem pusztítandó, mindaz amiben nincs hiba és nem szúrja a szemünk, az orrunk és rombolja az önbecsülésünk?  

Szentes Lázár lekezelően, kinevetett a beszélgetésünk végén. Én finoman, úriemberként annyit mondtam neki, beszélhetünk volna sporttechnikai kérdésekről, taktikáról és statisztikákról, de az átlag embert csak az érdekli képes-e járni Lázár és csapata?

Én most úgy ülök itt, mintha vereséget szenvedtem volna. Úgy ülök itt, mint önmagam csöndes árnya... Soha nem tudtam focizni, bár hosszú tízpercekig eldekázgattam és rugdostam az acélkapunkat, ami mélyen dörmögve jajdult fel fájdalmában.

A magyar fociról pedig nem tudok semmit gondolni. Eszembe jut, hogy ősszel szurkoltam a Debrecennek, majd fanyalogva konstatáltam a legjobb magyar csapat csupán ennyire képes...

Persze azért ülök ilyen csendesen, mert azt is tudom a felfokozott izgalomban, kihagytam néhány ziccert, és lőttem néhány kapufát is. Azt nem tudom, hogy gólom volt-e. Csak azt tudom, ha győztem is phürroszi volt és lelkileg fájdalmas...

Bono most az énekli so cruel... Bono most nekem énekli. Nekem a csöppet összetört kisfiúnak, a pálya szélén kódorgó kisfiúnak...

Nincsen apám, se anyám... Legfeljebb a hitem, hogy csak a végén szabad nevetni... Alázatos lélek tükre...

Nehéz nap, sápadt éjszakája dobja rám, kátrányszagú pokrócát...

3,5 ezrelék vagy "csak" 2? Ez a két adat kereng a neten, Stohl András véralkoholszintjéről. Bármelyik is legyen igaz, mindkettő a matt részegségről szól, csak a 3,5 az már közelebb van az alkoholmérgezéses állapothoz. Fél liter tömény vagy 3 liter bor ez okoz ilyen mértékű bódultságot.

A bulvársajtó kíméletlen. Aprólékos gondossággal csámcsognak a hátsó ülésen utazó, második generációs[i] éjjellátó távcsövön, illetve az anyósülésen ólálkodó, üres Viagrás gyógyszerlevélen. Mindkettő gáz: a távcső haditechnikai berendezésnek minősül és már a tartása is bűncselekmény, a Viagrát pedig nem kell ragozni. Stohl hobbivadász, de ez nem enyhítő körülmény, már csak azért sem, mert a vadnak így esélye sincs a túlélésre.

Szóval a fóti jampecet most szétszedi az a média, ami pajzsra emelte, ami sztárt és hírességet kreált belőle. Stohl ráadásul, eddig sem remeteéletéről, csöndes, izgalmaktól mentes hétköznapjairól volt híres. Hiába kapott munkája során elismeréseket, szakmai díjakat, hiába az egyik legismertebb színész és szinkronhang az országban, mindez úgy tűnik kevés volt számára. Most pedig szembe kell nézni a kíméletet nem ismerő népítélettel: nem az első eset, folyamatosan azt bizonyítja nem bír magával és már rég a dutyiban lenne a helye!

Extravagáns, excentrikus! A barátai talán ennyivel elintéznék, az emberek többsége azonban nem elnéző. Talán még azt is rá fogják sütni, hogy Kaszás Attila halálához is köze van. Mondom talán. Egy biztos, Tiger Woods címlapos és még a reklámoztatók szemében is szégyenletes házasságtörése, kutya füle egy ittas vezetéshez képest, amiben még vétlen emberek is megsérültek. Stohlnak nehéz lesz abból a kútból kikászálódnia, amibe került. Nehéz lesz felállni a saját magára mért KO után.

Talán soha többé nem sikerül neki. A kérdés mi lesz a többszörösen tékozló fiúval? Mi lesz a három gyermekével, a kettétört karrierjével? Katolikusként azt mondom, a jóisten vele volt, és szerencsére, senki nem halt bele a hülyeségébe. Azt kívánom, ezek után, legyen őszintén megbánó, értékelje át az életét és álljon fel! Legyen végre sokkal inkább ember, és kevésbé "mindent megtehetek celebmegasztár"... Ha pedig, egyszerűen csak ilyen a vére és meglehet pontosan ez segíti a csúcsra, akkor időnként csapoltassa, hívja a piócás embert... Mivel az életben minden megtörténhet, valahol szurkolok neki. Egyébként is utálom a nyilvános megkövezéseket...

http://hvg.hu/itthon/20100511_stohl_andras_veralkohol?s=hk

Lassan, mélán dobálom a kőolajszármazékból készült műanyag flakonokat a hulladéksziget megfelelő konténerébe. Csepp a tengerben gondolom, miközben milliárdnyi csöpp nyersolaj szivárog megállíthatatlanul a Mexikói- öböl , eddig kellemes vízébe. Eszembe jut, hogyan kezdődik a BBC Planet Earth című filmje, amikor a készítők Sir David Frederick Attenborough (Végvári Tamás) hangján üzenik, a film kockáit a világ egyre fogyatkozó, még érintetlen darabkáin vették fel... Még érintetlen, ismétlem magamban és közben látom a lelki szemeim előtt, ahogy ömlik a drága olaj, a még drágább, a túlélést jelentő ökoszisztémába.

Az olajfolt nagyságáról legalább nem ferdítenek. (Nem is tudnak) A Google Earth-ben összehasonlítható, hogy mekkora a kiterjedése. Szomorúan jelentem, jelenleg BAZ, Hajdú és Szabolcs megyéket teljes terjedelmükben képes lenne lefedni. Megoldás nincs, egyelőre még felelős sem. Annak ellenére, hogy a nagy és teljhatalmú USA-ról van szó, senki sem képes megállítani a Mississippi deltáját is fenyegető, fekete ragályt, nyers pestist.

Ekkora olajfoltnál már nincsenek távolságok. A fertőzött víz felszínén hordók, munkavédelmi sipkák mellett medúzák, halak és jobb sorsa érdemes teknősök lebegnek. A hullámok pedig szép lassan a partok felé sodorják minden idők legnagyobb olajszennyezését.

Mit lehet tenni? Ez most a legfontosabb kérdés, persze amellett, hogy mikor teszik és ki fizeti a révészt? Üzenem tessék végre elzárni a kutat! Tessék végre komolyabb törvényeket hozni, megnevezni a felelősöket és összefogni a katasztrófa felszámolása érdekében. Riadóztatni az amerikai olajmilliárdosokat, hogy most itt az idő megmutatni, ki a legény a gáton! Tessék végre felelős, felnőttként gondolkodni erről a bolygóról.

Részemről, maradok a szelektív hulladékgyűjtésnél, a gyaloglásnál és a kevesebb kocsikázásnál és emellett pedig ordítok: hülyék, ebbe bele lehet halni!

(fotók: AP)

Írják Krúdy Gyuláról, mindent szeretett ami szép volt; angyali bokákat, ringó csípőket, festői arcokat rejtő kalapokat és vágyat keltő táncosnő dekoltázsokat, amelyek nemcsak hófehér, telt kebleket rejtettek, de szaporán verő galambszíveket is. Gőzölgő húslevest, a májusi esőtől nedves budai macskaköveket, frissen habzó fröccsöt...

Ha Krúdy élne, biz' isten elvinném Körtvélyfáy Barnához a Barbizonba.  A művészlélek talán meghökkenne, de nem esne kétségbe. A kiváló, vendéglátói érzékéről híres Barna sem hagyná. Az egyik pulthoz citálná az írót, majd így szólna hozzá; Na Gyula bátyám megmondom mi lesz! Először is iszunk egy jó fröccsöt! Ez a fröccs az én piám. Furmint és K(aó)taji sz(aó)da. Ez a fröccs, a mi fröccsünk Gyula bátyám, egészségedre!

Nagy találkozás lenne, mint Dante és Vergilius értelmiségi randevúja a pokolban. A virágzó borvirágokon, mámoron és a görényszagú füstön túl, lenne benne valami megismételhetetlenül szofisztikált életigenlés. Igen a fröccsre, igen a magukat olcsón áruló szabolcsi lányokra. Igen a holnapi feltámadásra és vastag hit abban, hogy Jézus országa azt is jelenti, nem kell többet vizet inni, mert urunk innentől kezdve minden vizeket borrá változtatja...

És isten lelke lebeg vala, a borrá változtatott vizek felett...

Már az ötödik napja jött el a gyönyörű májusnak, a szerelmetes hónapnak. A tavasz királysága ez, a tavasz tejhatalmú királysága, amikor bele kell harapni a vattacukorrá változott felhőkbe. A május olyan mint egy szűz lány édes vágya. A május lehengerlő és cukormázas, a május őszinte, mint egy kisfiú és feledhetetlen, mint az első szerelem. Májusban az isten is csak mosolyogva néz a földekre és langy szellővel simogatja gyermekeit. Májusban a vén Európa kiugrik az ágyából és puszikat dobál a reggeli napfényben. Májusban már az eső is arany, a muzsika szent és az imádság kétszer olyan hasznos...

Májusban szeretnék nősülni, ha egyszer meghozza valaki a kedvem egy igenre. Májusban szeretnék meghalni is, de mégsem, mert nem akarom elrontani az utánam jövők szent hónapját...

A szívem most méhkas. A szívem most királynő nélküli méhkas... A szívem most friss alapanyag egy boszorkánykonyhában. Csak egy jól dobbanó izomköteg a mellkasomban...

Ki koronázza meg az életem? Ki visz át a túlsó partra? Ki kér tőlem gyereket ajándéka?

Eljátszottam szerelmeket, éveket, május Te add vissza...

(Krúdy apokrif - fellelte Z. Pintye Zsolt a Városháza poros padlásán, egy rosszkedvű veres csillag mellett)

A MÁV 80 milliót kért a kisvasút éves működtetéséért. Ha csak a három nyári hónapról van szó akkor 33 milliót...  Szóval eszement összeget. A politikusokról pedig annyit, ismét korábban járt a szájuk, mint hogy szépen kértek volna, egy átkozott árajánlatot. A hivatal munkatársai hasukra ütve, mert hogy nem masiniszták, úgy számoltak, 10 millióból kijön, de nem jött ki. Most a nagy hallgatás, következik mert először május elsejére hirdették a kisvasutat, aztán a szezonra.

Heléna! Csöndben kérdezem, a város szélén pöfögő, avitt, megkopott, megkoszosodott szerelvényeken ki fog zötykölődni? De őszintén?

Sajnálom, de ennyit nem ér... Talán, ha máshol zakatolna, több érdekes megállója lenne. B. Feri bácsi azt mondta, ha a Stadiontól indulna, végig a Főiskola előtt, ki a 424-ig, akkor lenne miről beszélni. Főként akkor, ha csinos mozdonyok és szerelvények közlekednének. Képzeljük el Stadion út - 424, végállomás; az lenne csak a mutatvány, kisvasúttal! Aztán tegyük hozzá, Sóstón indián lovasok száguldanának el mellette, hujogatva. Még Karl May is eljönne...

ui: Azért kér ilyen sokat a MÁV a működtetésért, mert a kisvasút pályája a "gyorsvasút" mellett halad és biztonságtechnikai okok miatt a működtetés, ilyen sokba kerül... Állítólag... Hiszi a piszi...     

www.kisvasut.hu 

Megpróbálok úgy gondolkodni, ahogy egy szép ünnepen a nyíregyházinak illik: ismét van mire büszkének lennünk! Megpróbálok nem ünneprontó lenni, nem fanyalgok. Ország, világ előtt közhírré tétetem: tessék eljönni Nyíregyházára! Tessék megnézni új büszkeségünket, a Zöld Piramist!

Érdemes, mert épült 500 ezer literes, lenyűgöző Óceanárium, cápákkal és ámulatba ejtő halacskákkal. Élnek már nálunk sárkányok is, amelyek legközelebb Berlinben láthatóak. Nem is beszélve orángutánokról, ázsiai elefántokról és számtalan csodáról. Aki még nem járt Nyíregyházán, annak megemlítem: a közelben élményfürdő, skanzen, meseszép tó is várja a turistákat. Aztán, ha már megelégelték a város ékszerdobozát Sóstót, akkor nézzenek szét a megújult belvárosban, álljanak meg a sokat kritizált szökőkút előtt, vegyenek jegyet az ország egyik legjobb színházába és csodálkozzanak egy picit a Jósa András Múzeum hihetetlen aranykincsein.

Ezt kínálja Nyíregyháza alapjáraton. De azért hozzáfűzöm, szombat este a szépségre éhes férfiak megbámulhatják a büszke szabolcsi lányokat a  Barbizonban vagy az Indexben (pénteken esetleg a sznobizmusáról híres Absolutban).

Van négycsillagos wellness szállónk, amelyhez kiváló lovarda tartozik és pávák sétálgatnak az udvarán.  Büszkék vagyunk mindezek mellett a különleges Bujtosi tóvilágra a  város kellős közepén, a kellemes strandunkra és néhány jó éttermünkre, vendéglőnkre, csárdánkra. Sóstón a  424, az Orosi úton a Kemence, a belvárosban, talán a Johns...  

Szóval egy hosszú hétvégét, egy elgondolkodtató misét Nyíregyháza is megér. (Persze ha ez nem lenne elég, akkor csöndben fűzöm hozzá, csak 25 km a bor fővárosa, Tokaj és a szőke Tisza...)

Ennyit a  reklámról. Megtettem, amit megkövetelt a város. Most pedig előbújik belőlem a fanyalgó városlakó... Sajnos nem hiszem, hogy mindez elég lesz a turizmus felvirágoztatásához. Az élményfürdőnk nem elég élmény, a Zöld Piramis pedig kicsinyre sikeredett. Van itt minden mint a búcsúban, mint egy értelmiségi házaspár, első, pofásan berendezett kis lakásában, de azért nem lehet összehasonlítani egy családi házzal. Most már nevelhetünk sárkányt, orángutánt, cápát, de egy picit drága mulatság és nem hiszem, hogy ettől maradnak majd hetekre nálunk a látogatók. Kicsit olyan a város, mint az egy napos sebészet, orvos helyett egy jó kezű felcser is elég hozzá...

Az egyik fórumon valaki összehasonlította a Budapesti Zoo árait, a nyíregyháziéval... A fővárosi olcsóbb... Egyetlen érvem maradt, a mienk ugyan drágább, de csak akkor ha a budapesti utazási költségeket nem adjuk hozzá a belépőhöz...

Gajdos Laci mert nagyot álmodni, dicséret érte, azonban már most szólók, a tervezett 400 ezres látogatószám csak álom. Az állatpark, mint az élményfürdő külső forrásokat fog igényelni, a város pedig egyre szegényebb...

Ha most hirtelen polgármesterként ébrednék holnap (rémálom???), persze másképp állnék a dolgokhoz. De most, városlakóként azt mondom, a következő időszakban nagyon nézzük meg mire költjük a  forintjainkat. Először is vezessük ki a városból a kamionokat (nyugati elkerülőt!!!), fejlesszük az úthálózatot, támogassuk a vállalkozókat, hogy az adójukból, "a visszaperelt forintokból"  mi is támogatni tudjuk az intézményhálózatot.

Másrészt jó lenne, ha megértenénk végre, érdemes vissza is tenni a közösség kasszájába, mert az okos célokat használ.

 zoldpiramis.hu

nyiregyhaza.hu

Van egy ember, akiért érdemes minden jóérzésű, magyar állampolgárnak felemelni a szavát. Van egy ember, aki példaértékű magatartásával teljesíti a kanti kategorikus imperatívusz összes kritériumát. Van egy ember, akinek sikerült megőrizni tartását, gerincét és hitét a legnehezebb időkben is. Van egy ember, aki művelt, bátor és tisztában van vele, mit lehet és mit szabad. Ismeri a korlátainkat, jogainkat és kötelességeinket.

Van egy ember, akihez nem kellene hozzányúlnia a Fidesznek. Elhibázott dolog lenne. Elhibázott lenne mamelukot, kádert ültetni a helyére. Van egy ember, akit Sólyom Lászlónak hívnak és 15 millió magyar köztársasági elnöke. Érte emelem fel a szavam...

mellékzönge:

A kerecsensólyom Árpád népének kedvelt madara volt. Most a Természetvédelmi Világszövetség Vörös listáján, a végveszélyben lévő madarak közé sorolják. Büszke kerecsensólyomot alig látni már az égbolton, pedig nélküle mi és a világ is kevesebbek lennénk...

Európában, az idei évtől két helyen lehet komodói varánuszokat, valódi sárkányokat megbámulni. A berlini és nyíregyházi zoo-ban. Az impozáns állatokért, két, nem éppen egy súlycsoportban vetélkedő állatkert küzdött: a nyíregyházi és a svéd királyi... A varánuszok, az indonéz kormány engedélyével, végül is Nyíregyházán találtak otthonra...

A legenda úgy szól, Sólyom Lászlónak ezt is sikerült mesébe illő módón elintéznie... A köztársasági elnök, az állatokért folyó küzdelem idején Jakartában járt, ahol nagyon szépen megkérte vendéglátóit, ha nem haragszanak meg, teljesítsék már, a számunkra oly nagy jelentőséggel bíró kérést: ajándékozzanak néhány élő sárkányt a Nyíregyházi Állatparknak. Egy vérbeli, kifinomult Sólyomnak, még a távol keleten sem tudtak nemet mondani... (Mondom jó helyen, jó időben.) Gajdos László, az Állatpark igazgatója meg azóta is dörzsöli a tenyerét, nekem meg magam felé hajlik a kezem.

Vissza a tiszta forráshoz:

Szurkolok a győzteseknek, de egyből ellenzékit kerítenek belőlem, ha azt látom, csupán a könnyebb ellenállás végett, a teljhatalom önkénybe hajló pöffeszkedésével, lemondanak egy olyan Emberről, aki előtt még álmomban is megemelem a kalapom.

Vivát Sólyom! Elnök Úr, Önnel vagyunk!  

http://hu.wikipedia.org/wiki/S%C3%B3lyom_L%C3%A1szl%C3%B3