Mindent megtettek a kárpátaljai származású Himinecz-testvérek, hogy modern fogászati rendelőjük és egy hozzá tartozó fogtechnikai laborjuk legyen Magyarországon. Ám azt álmukban sem hitték volna, hogy az orosz-ukrán háború miatt szó szerint „vasfüggöny” áll az útjukba. Választaniuk kell, kivárják a háború végét, vagy otthon azonnal besorozzák őket. Nyírteleki rendelőjükben álmokról és a háborús valóságról beszélgettünk.
Kora gyermekkorukban fogorvosnál jártak és ez egy életre szóló élményt jelentett. A legtöbb gyerek ugyanis általában látni sem szeretné a fogorvosokat, a Himinecz fivérek azonban ott, abban a szent minutában eldöntötték, hogy történjen bármi, Gábor fogorvos lesz, Dávid meg a keze alá fog dolgozni, azaz ő készíti majd a nénik, meg a bácsik fogait.
- Kárpátalján jártam gimnáziumba, azonban a fogtechnikus szakmát már Debrecenben sajátítottam el – fűzi hozzá Dávid. – Ehhez, az alapos ismeretek mellett az sem baj, ha van egy kis kézügyességed, de ma már sokat segít nekünk a digitális technika. Most ebben kell jónak lenni. Amikor elvégeztem az iskolát, még gyerekcipőben járt a digitális fogászat, mostanra pedig szinte általánossá vált a 3D-szkanner és a számítógépes tervezés, valamint a 3D nyomtatók, CNC-faragók használata.
A Himinecz-fiúk éppen ezért már a legmodernebb technológia mellett kötelezték el magukat. CNC faragógéppel dolgoznak és a páciensek száját 3D-szkenner segítségével tapogatják le. Amit Dávid a számítógépen megtervez, azt helyben el is tudja készíteni, így a lehető legmodernebb eszközökkel készülnek a fogpótlások.
- Furcsa de a fogászat azért fogott meg, mert kell hozzá manuális készség, és egy kis esztétikai érzék – veszi át a szót Gábor. – Talán furán hangzik, de egy picit szobrászkodni kell, és nem csupán gyógyítunk, hanem a szép fogsorral, az emberek lelkét is ápoljuk. Gondoljunk bele, egy szép fogsor képes önbizalmat adni a paciensnek.
Dr. Himinecz Gábor, a Debreceni Orvostudományi Karon végzett 2013-ban. Nem volt egyszerű számára az országváltás, mert annak ellenére, hogy kárpátaljai magyarként nyelvi problémái nem akadtak, azonban a két ország különböző iskolarendszere miatt nem volt egyszerű a beilleszkedés.
- Más követelményrendszerrel szembesültem, és önszorgalomból kellett a magyar emelt szintű érettségire felkészülni - teszi hozzá.
A Himinecz-testvérek szinte a nulláról indulva valósították meg gyermekkori álmaikat. Uniós és kormányzati támogatásból kamatmentes hitelhez jutottak, azóta pedig folyamatosan fejlesztenek. Többek között pályázati pénzből vásároltak modern fogászati széket, CT-berendezést, fogászati kezelőegységet, sebészeti lézert, és a gépi gyökérkezeléshez szükséges eszközöket.
- A gépparkot úgy alakítottuk ki, hogy az első perctől kezdve implantátumokkal tudjuk pótolni a paciensek fogait. A nagy álmom, hogy a legmodernebb technika segítségével, a legjobb implantátumokat tudjuk elkészíteni és beültetni. Ehhez még újabb, igazi high-tech berendezésekre lesz szükségünk. A piacon már olyan lágyrész-szkennerek és csont-szkennerek találhatóak meg, amelyek a teljes arcfelépítést képesek számítógépesen megjeleníteni és abban is segítenek, hogy a legtökéletesebb fogpótlásokat tudjuk elkészíteni.
Gábor doktor az egyetem után Abaújszántón kezdett el dolgozni, itt sikerült a rezidensképzést, szakvizsgát abszolválnia. Aztán Nyíregyházán fejlesztette a tudását egy jó nevű fogklinikán, és innen vezetett az útja Nyírtelekre, ahol már önállóan kezdett dolgozni.
- Megüresedett a praxis, mert az előző doktornő elköltözött, és úgy döntöttem átveszem – mondja mosolyogva. Ma már ott tartanak, hogy naponta 70-80 pacienst látnak el.
A fiúk hozzáteszik, egyszerűen nem akartak távol élni a szülőktől, akik a kárpátaljai Tiszapéterfalván laknak. A háború előtt ugyanis még kéthetente hazajártak; a rokonság és persze a barátok vonzották haza őket. Az orosz-ukrán háború azonban mindent megváltoztatott. A fivérek most már 2 éve nem jártak otthon. A szülők persze el-ellátogatnak hozzájuk, de hiányzik a szülőföldjük, a ház, ahol felnőttek, a környezet, családtagok, ismerősök, egyáltalán az, hogy egy-egy ünnepen haza tudjanak bátran, félelem nélkül látogatni, hiszen Péterfalva 110 kilométerre sincs Nyíregyházától.
- Most egymás támaszai vagyunk. Mindig is jó testvérek voltunk, és tudjuk, hogy egymásra mindig számíthatunk. Ez a munkakapcsolatunkon is meglátszik. Ám a szülőföld iszonyúan hiányzik
– néz Gábor a nagytestvér gondosságával Dávidra és az egyébként jókedélyű fiúk arcán felhők futnak át. Itt az anyaországban sínen vannak, azonban csak a Jóisten tudja, mikor utazhatnak ismét haza, Kárpátaljára.
