Diary of Cardinalis

Cardinalis szerint...

Cardinalis szerint...

Huszonnegyedike...

2024. december 24. - Cardinalis

Már ébren talált a hajnal. Meglehet, hogy egy kis náthát akar legyőzni azzal, hogy felpattintotta a szemhéjamat. Belenéztem a világ forgatagába. Hírek ömlöttek felém.

És persze a Forum Facekum örökös zaja, sistergése, lármája. Valaki a telelő sólymoktól félti a "drága" galambokat, más azért elégedetlenkedik, mert a mindent is látó TEK a magdeburgi borzalom után erőteljes jelzést ad: itt vigyáznak az emberekre. Csak a szívekre nem akarunk vigyázni. Látva a tegnapi tülekedést, türelmetlenséget, dudálást, nem is tudom milyen ünnep érkezik... Pedig most hosszú esték jönnek, a pihenésnek még a naptár is kedvez. Lesz idő akár magunkra is. Ha nem haragudtok meg, adnék hozzá egy mankót. Hetek óta hallgatom Fülöp Kocsis felolvasását. Az egykori görögkatolikus szerzetes úgy döntött, felolvassa a pápa legújabb írását. A görögkatolikus advent kezdete óta, minden nap egy-egy résszel lepi meg a követőit. Meglepő a szöveg, mert nem akar "nagyot" mondani. Tessék úgy érteni, nem feltétlenül pap írja papnak... A legutóbbi poszt utolsó mondata így szól: "irgalmat akarok, nem áldozatot". Ízlelgessük a mondatot. Mi is az irgalom? Milyen nehéz szó, milyen nehéz elmagyarázni, mit jelent irgalmasnak lenni. "Olyan jófej, emberség, olyan embertől, aki szívesen ad a magáéból, aki segít, aki felemel, aki törődik, megoszt, nem vár hálát, fizetséget, és aki képes együtt érezni." Talán. Vagy még ezen is túl, tudja, minden embernek személyes sors adatott, és a látszaton túl a valóság néha elviselhetetlenül fájdalmas... Az irgalom közös kincsünk, általában a társas lények sajátja, mert a sokaság ereje hatványozódik meg benne. Amikor arra gondolok, hogy rokonok, barátok, ismerősök ma este elcsöndesednek tudom, hogy a csodán kívül számtalan megoldatlan gond, nehézség, csapás, tragédia vet majd árnyékot a szívekre. És mint annyiszor az irgalom fentről érkezik; az mindig felemel, az mindig felsegít, adja a kezét, magához ölel, csitít, nyugtat, altat. Veled sír, veled nevet. Lecsókolja a könnyeid. Erről is szól(na) ez az ünnep, az én olvasatomban. Legyetek irgalmasak!

Áldott, békés, meghitt karácsonyt kívánok!!!

A bejegyzés trackback címe:

https://cardinalis.blog.hu/api/trackback/id/tr2618758002

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása