Olvasom Ottliktól a Méreg című novellát és elgondolkodom az életről. Csupa méreg volt az életem az agyvérzésig. Csupa méreg. Nem tudtam betelni a hírekkel, hogy lúgozzam az agyam a jobbnál jobb borokkal egyenesítettem ki a bennem nőtt feszültséget, sietséggel, kapkodással éltem át minden pillanatot.…
Nem. Nem alszom majd jól. Kahlen kapitány biztosan nem hagy majd. Mikkelsen figurája beszél majd hozzám és ahogy nézem az arcát, azt veszem majd észre, hogy az ábrázata nem a világhíres színészé, hanem saját magammal nézek farkasszemet. Pedig (anti)Káosz kapitány csak mert nagyot álmodni. Mert hinni…