Szép hosszan kellene írni. Hogy mi történik 50 méternél, amikor negyedikként fordulsz, de minden sejted érzi, súgja, a legvégén te osztod be majd legjobban az erődet. És 50 méter marad, hogy te légy a bajnok. Ötven lihegő méter, melletted 7 másik emberrel, akik szintén úgy úsznak, mintha az életük múlna rajta. Majd' négy éve, minden napon erre a pillanatra készültél. Ezért ugrottál vízbe kora reggel, késő este, ezért áldoztál fel mindent. Aztán a végén bejelentik; nyertél! Látod a neved a kijelzőn: összejött! Már a korábbi 200 méteren is az ő nevét suttogta a hangszóró, de beleköhögtek. Van ilyen, ám 100 méteren pillangóban, a leginkább embert próbáló számok egyikében összehozta. Most sem kért a mikrofonokból. Egy nagy magyar zászlót vitt a hátán, jelképesen, mintha cipelte volna a kétkedőket, sőt a buta kritikusokat is, akik néhány napja ezt merték kérdezni; "csak ezüst"? Egy egész nemzetet, országot vitt a hátán 100 méteren, annak minden hibájával, erényével együtt. Köszönjük!