A csillagos ég felettem, az erkölcsi törvény bennem - mondja Kant. Volt idő, amikor azt sem hittem el, hogy a Bujtoson sétálva köszönnek majd rám a csillagok. Most pedig felnézek az égre a Tisza-parton. Felettem milliárd pötty szikrázik és simogatja a retinám. A Tisza-parton, ott, ahol Ady azt kérdezte: "én itt mit is keresnék?". Hogy mit? A feltámadást amice! A kegyelmet. Az életet. Hallgatom, hogy sáskahadak és a csárda sisere-zenéje hullámzik az éjben, csupa élet az éjjel és még a zümmögő éhes szúnyognak is hagyom, hogy belőlem lakjon jól. Elvett egy darabot belőlem az élet, mégsem haragszom, de lassan, ahogy csillag megy az égen visszakövetelem a jussom.