"Magyarország polgárai általában is ellenérzéseket táplálnak a románokkal szemben, a gyanúsított tettével kapcsolatban pedig "kifejezetten ellenséges" közhangulat alakult ki..."
– ezt állította a bíróság előtt a nyíregyházi gyilkossággal vádolt román orvos ügyvédje. D.S. tettét nem tudjuk, nem lehet feledni. Tavaly augusztus 31-én, Nyíregyháza-Oroson, egy zöldövezeti utcában, fényes nappal becsengetett egy családi házba és lelőtt egy fiatalasszonyt és annak férjét is. Úgy tudjuk, a házaspár gyermekeit csak azért kímélte meg végül, mert megsajnálta őket. A nő belehalt a fejlövésbe, a férj túlélte, de az a hír járja nem biztos, hogy maradandó sérülések nélkül megússza az elképesztő történetet. Hogy pontosan mi áll az ügy hátterében, szerelemféltés, leszámolás, az már teljesen mindegy. D.S. olyat tett, amire nem lehet indok és magyarázat. A román származású doktor ezt követően menekülőre fogta. Gyáván olajra lépett. Másnap Kolozsváron kapták el. A pisztoly még nála volt. A hatóságok tiltott fegyverviselésért fogták perbe, de közben jelezték a magyar kollégáknak, hogy hajlandóak kiadni, azonban először ők is bíróság elé állítanák. Hogy egészen pontosak legyünk, a férfi kiadását szeptember 2-án jóváhagyta ugyan a kolozsvári ítélőtábla, de a gyanúsított a román legfelsőbb bíróságnál fellebbezett, amely részben helyt adott kifogásainak. A kiadatásával kapcsolatos jogerős ítélet szerint D.S. addig Romániában marad, amíg jogerős döntés születik a kolozsvári perében (mármint a tiltott fegyverviselés miatt), és - ha letöltendő szabadságvesztésre ítélik - amíg büntetését letölti, vagy elrendelik feltételes szabadlábra helyezését. A fellebbezés ismertetésekor hangozott el a cikk első mondata is.
D.S szerint a magyarok gyűlölik a románokat. Ezt ő - állítólag - tapasztalatból tudja, hiszen több mint 20 éve praktizál Magyarországon. Itt kapott az államtól fizetést, itt élnek a gyermekei is. D.S. több mint húsz éve élvezte a magyarok vendégszeretetét, több mint 20 éve élvezte az adófizetők zsebéből származó fizetését és az is elképzelhető, hogy több mint 20 éve magánpraktizált. Gyűjtött extra forintokat, nem feltétlenül áldásos tevékenységéért. Mert Facebook népe szerint D.S.-ben ideges, mizantróp, labilis idegzetű embert ismertek meg, aki nem átalkodott időről-időre még kiabálni sem a betegekkel…
Ez az orvos, ha jól értelmezem, minket, magyarokat tesz (részben-egészben) felelőssé a tettéért, tőlünk magyaroktól tart, retteg, veri ki a hideg verejték éjszakánként. Nem az igazságszolgáltatástól, nem a fegyháztól, nem attól, hogy tettéért jogos büntetésben részesül, hanem attól, hogy mi magyarok a románságát súlyosbító tényezőként értékeljük. Attól retteg, hogy a magyar bírók román mivolta végett, majd nem vas, hanem esetleg titán ököllel sújtanak le erre gyönge, megroppant, és meg nem értett művészlélekre.
D.S. Romániába menekült. Lelke és szíve hazájába, ahol rögtön azt kérte, ne adják őt ki a magyar hatóságoknak. Elpanaszolta, hogy inkább lenne ő egy tisztes, román börtön lakója, csak át ne dobják a hátáron, ne szolgáltassák ki az éhes, feldühödött és csaholó magyar kopóknak. A román legfelsőbb bíróság pedig részben helyt adott a kérésnek…
És itt szakadt el nálam a cérna. Itt kezdett vérben forogni a szemem, fojtogatta a harag a torkom, lettem dühös és izgága. Itt váltam kételkedővé, itt éltem a gyanúperrel. Csak nem mutatnak a román hatóságok hajlandóságot megérteni egy ennyire nyilvánvaló hazugságot? Csak nem akarnak a román bírák védelmet biztosítani egy gyilkosnak? Aki közelről fejbe lőtt egy nőt és egy férfit, szinte a házaspár gyerekei szeme láttára???
"Minden tiszta vér volt. A vérben lépkedtünk. Anya vérében. A testvérem hozta a felmosót…"
- mesélte nekem a lelőtt anya hét éves kisfia. Egy szó sem jött ki a torkomon. Csak álltam a mikrofont tartva és azt kívántam, hogy a gyilkos kapja meg a méltó büntetését. Hogy a gyerekek valaha az életben, de birkózzanak meg ezzel a teherrel. Hogy újra tudjanak nevetni, hinni, remélni. Hogy legalább az apjuk maradjon meg nekik épségben, egészségben.
Ugye nem kell azt hinnünk, hogy a jogász, ügyész, bíró barátokkal és rokonokkal felvértezett D.S. cinkost, cinkosokat talált odahaza? Ugye nem kell azt hinnünk, hogy ellentétben velünk, épp a románok utálják annyira magyarokat, hogy védelmükbe vesznek egy nyilvánvaló gyilkost? Ugye nem kell azt hinnünk, hogy 2017-ben uniós országok nem tudnak rendezni egy gyilkossággal vádolt, háborodott elméjű férfi kiadatását?
D.S. számomra nem ember, de abszolút nem érdekel, hogy román, tatár vagy éppen hottentotta származású, csak az érdekel, ha letöltötte hazájában a kiszabott börtönbüntetését, Magyarországon is állítsák bíróság elé. Itt is tárgyalják az ügyét és majd élvezze egy magyar fegyház szíves vendégszeretetét.
A romániai bíróságok portálján elérhető adatok szerint, a február 17-én kimondott ítéletben a bíró három év szabadságvesztést rótt ki a fegyvercsempészés, valamint egy évet a fegyvertartásra vonatkozó szabályok megsértése miatt a gyilkosnak. A két büntetési tételt összevonta, és három év négy hónap letöltendő börtönbüntetést állapított meg. Emellett az elítéltet további egy évre eltiltotta a fegyverviseléstől. Az első fokú ítélet ellen a hivatalos kiközléstől számított tíz napig (február 27-ig) még lehetett fellebbezni.
Három év, négy hónap. Gondolom, jó magaviselettel valamivel kevesebb. Mindegy is mennyi, csak annyit kérünk, hogy ezt követően a magyar törvények előtt is történjen meg az elszámoltatása. Ugyan az anyát már az az ítélet sem adja majd vissza a gyerekeinek, de legalább az igazságérzetünknek és a jószomszédi viszonynak jót tenne…
