Hamvazószerdától a nagyhét előtti vasárnapig. Ez a nagyböjt ideje. Nálunk görögkatolikusoknál a nagyhetet megelőző 40 nap azonban igazából 8 korgó hasú hetet jelent. Idén, így mától, azaz február 27-e hétfőtől indulhat a koplalás.
"A böjtben többet imádkozzunk, több lemondást vállaljunk"
– hívta fel a figyelmet Kocsis Fülöp, érsek-metropolita a metropolia weblapján (http://www.nyirgorkat.hu/?l=hu). „Ez formál minket – tette hozzá - egyre mélyebbé tesz minket, és mélyebbé teszi a látásunkat, egyre lelkibbé teszi az embert. Ha ezekbe a folyamatokba nem kapcsolódunk be a Nagyböjt idején, akkor az nélkülünk fog lezajlani, és nem fogunk elérni Húsvét Szent Éjszakájára. Ha ilyen lelki emberré válunk, akkor később azt vesszük észre, hogy egyre több bűnt követünk el. Egyre jobban felismerjük a vétkeinket, észrevesszük, hogy mennyivel másabbnak kellene lennünk. Amikor elindulunk ezen az úton, a lelkivé válás útján, akkor az egyház elénk állítja a kiengesztelődést. Bocsánatot kell kérnünk egymástól: embertársainktól, barátainktól, ismerőseinktől, családtagjainktól. Ezért kell kiengesztelődéssel kezdenünk ezt az időszakot, hiszen nem szeretnénk, ha ezek a bűnök egymástól eltávolítanának bennünket. Ezzel a kiengesztelődéssel induljunk el a lelki emberré válás útján…”
Ma a böjtöt talán csak-csak, de a kiengesztelődést nem sikerült gyakorolnom. Koszos vagyok, kötözködő, alázat nélkül, buta gőggel járok, beszélek. Hol szégyellem magam, hol perelek magamért. Az igazság nyomában járok, de az fényévekkel előttem. Csupa kétely, kétség a hitem. Lyukak, sérülések rajtam. Máris mentséget keresek. Szól a zene, az mindig segít. Lágyan ringatja a lelkem. A lélek fekete lyuk, nappal beszippant jót, rosszat, aztán mint egy bagoly, éjjel kiköpi, ami emészthetetlen számára.
"Az a baj velünk, nyugataikkal, hogy minden lemondásunk izzadságszagú, fogcsikorgatással és meggyötört arccal érkezik..."
- írja Popper Péter a Belső utak könyvében. Sose tudom eldönteni, hogy valóban keleti filozófusok mondatait hirdeti, vagy a saját kútfőjéből származó tanításokat adja keleti guruk szájába. Vajon járt-e Popper Indiában? Mindegy is, igaza van. Szent Margitról, IV. Béla király lányáról olvasom, hogy sündisznótüskéből készült övvel sanyargatta magát. Csak remélem, hogy túloznak a krónikák. S látom a derviseket, meg muszlim felvonulókat, akik korbáccsal véresre szaggatják a hátukat. A Fülöp-szigeteken pedig önként vállalják a keresztre feszítés megpróbáltatásait… Az ember bolond nyugaton, keleten egyaránt, ezen tűnődöm. Vajon a kötelező halálon túl, kér-e tőlünk bármilyen más fájdalmat az isten? Kétlem…
Nem akarom felmondani a böjti leckét sem. Úgy is tudja mindenki. Vajhagyás, húshagyás, ételhagyás, sőt még a lepedőakrobatika ideglenes beszüntetését is tartalmazza. De vajon erről szól-e a böjt? Valóban halat kell-e enni ott, ahol a hal majdhogynem luxuscikk?
A válasz bennünk lakozik. Ne erőlködve böjtölj, és ne félj néha attól sem, ha nem jön össze a tejtermék, a hús elhagyása. Csak és kizárólag magaddal, magadnak számolj el. Persze, ha jól esik az írott szabály, hát járj el az írott szabály szerint. De ne légy lekezelő azokkal, akik más úton járnak…
Az én böjtöm napi - legalább - öt perc a jóisten társaságában. Az én böjtöm egy plusz jó cselekedet, amivel jobbá teszed valakinek a napját. Az én böjtöm egy csokor szeretet, egy ölelés, egy kéznyújtás. Az én böjtöm így lesz a megregulázott hús ünnepe. Az én böjtöm egyébként is a te böjtöd, mert végre látni szeretném benned az embert. Az esendőt, a bűnöst, a böjtölőt.
„Ne legyetek oktalanok, mint a ló, mint az öszvér, amelynek kantárral és zabolával kell szorítani az állát, mert nem közelít hozzád…”
- mondja az igaz bűnbánó boldogságáról és reménységéről szóló zsoltár. A harmincharmadik. Micsoda beszédes szám. Vedd hát észre bennem a böjtölőt, az isten felé igyekvőt, és hagyd, hogy észrevegyem benned a koplalót és az isten felé törekvőt. Legyünk egymásnak támogatói, legyünk egymásnak szövetségesei, legyünk egymásnak társai ezekben a hitet próbáló hetekben és majd a szent ünnepben. Az én olvasatomban ez lenne az igazi üzenete a kopogó szemű negyven napnak.
