S jogunk van– hisz halandók s életadók vagyunk –mindazzal szembenézni,mit elkerülni úgysem tudhatunk.Mert növeli, ki elfödi a bajt.Lehetett, de már nem lehet,hogy befogott füllel és eltakartszemmel tartsanak, ha pusztít a förgetegs majd szidjanak: nem segítettetek!(Illyés: Bartók)
Komoly morális és alkotmányos kérdéseket vet fel az elmúlt napokban tapasztalt szmog, a környezetszennyezés soha nem látott mértéke Magyarországon. Komoly metafizikai kérdéseket tár elénk, amelyekkel eddig nem foglalkoztunk, mert úgy tűnik, nem is volt rá szükség. Pontosan még csak meg sem tudom fogalmazni ezeket a kérdéseket, csak érzem, hogy már kardiovaszkuláris szinten keringenek bennem.
Ki a felelős? Mit tehet a fogyasztói társadalomban istenített egyén, az ország tízmilliomod kis egysége, annak érdekében, hogy ne kormot, hamut, és egyéb apró rákkeltő anyagot kelljen belélegeznünk? Hogy évek múlva ne az onkológiai szakrendelésen kelljen rádöbbenünk, jobb lett volna tenni valamit a levegőminőség romlása ellen…
Néhány napja már a nyíregyháziak is tudják, vannak esetek, amikor a veszély kézzelfoghatóan ugyan nem érzékelhető, mégis aggasztó lehet, főként az egészségünk szempontjából. A tévéből, rádióból hadaró hangok kiáltják; lehetőleg maradjunk a négy fal között, szobafogságra kárhoztatva. A gyerekek ne mászkáljanak, ne császkáljanak, és főként ne korizzanak, legalábbis a négysávoshoz közel lévő Bujtosi tavakon. A gyerekeket ne sétáltassuk, ne szivassuk őket a rossz levegővel…
320%. Ezt az értéket mutatta a Széna téri mérőműszer hétfő reggel. A szálló por, korom, és egyéb úgynevezett légköri aeroszolok (szaknyelv PM10-nek rövidíti) 24 órás átlaga ilyen csillagászati értékeket mutatott. Giba Tamás alpolgármester sietve tette hozzá, már csak megnyugtatásképpen is, tavaly október 17-én a hatóságok szigorítottak, az egészségügyi határérték jóval alacsonyabb lett.
Ha tavaly alakul ilyen abnormális helyzet, így valószínűleg nem lett volna hír belőle. 2009 első heteiben azonban úgy tűnik, minden összejött. Az oroszok hosszú napok óta vacakolnak a gázszállítással, az erőmű így büdös pakuraégetéssel gyárt áramot, meg meleget, az egekbe szökő gázárak miatt, pedig aki csak teheti fával, szénnel fűt (jobb esetben és nem PET palackakkal, isten ments, gumiaprólékkal). Mindezek mellett hidegpárna fojtogatja a Kárpát- medencét, szél sem mozdul, madár is csöndben ül, az egekbe eregetett szenny visszapattan a néhány száz méter magasan felettünk csücsülő vastag felhőtakaróról. Mi a tudatlanok nyugalmával ülünk ettől függetlenül reggelente autóba, próbáljuk a megszokott ritmust felvenni, mit sem törődve azzal, hogy a gépjárművek hátsó feléből kipöffenő gázok, gőzök, a fékbetétekről lereszelt azbeszt és a molekuláris méretű olajcseppek csak rontanak a kialakult helyzeten. Oktalanul, mint az állatok éljük a napjainkat, rohanunk az egyre zsugorodó, értékét vesztett forintok után, a törlesztőrészletek kíméletlen szorításában.
Bambán nézzük a Budapesten meghirdetett szmogriadót és lehülyézzük az „okosokat”, akik azt merészelik állítani, a kritikus napok idején, egyik nap csak a páros, másik nap pedig a páratlan rendszámú autók közlekedjenek. Kinevetjük, amikor a szavahihetőségüket rég elveszett politikusok, önmérsékletre intik az állampolgárokat. Pukkadozva kacagunk, amikor arról beszélnek, hazafias dolog egy fokkal lecsavarni a lakásban a termosztátot, vagy éppen a tömegközlekedést választani a kényelmes, de „öncélú” autókázás helyett. Nem egy univerzumban élünk velük, vonjuk meg a vállunk, nem is egy országban, nem egy ég alatt… Pedig dehogynem.
Talán ez a baj a mi kis országunkkal, hogy baj esetén struccpolitikát folytatunk, nem össze, hanem tízmillió irányba tartunk és valljuk be jobban esik a mi kis bumfordi magyar lelkünknek, ha sikerül kivonnunk magunkat a szabályok, kötelezettségek alól. Jobb érzéssel lélegzünk tovább, ha úgy érezzük átvertünk valakit, ha azzal nyugtathatjuk semmi kis rongy lelkünket, hogy bizony ismét rafináltabbak voltunk a többieknél.
Fura, hogy itt senkiknek sem okoz fejfájást, nemhogy lelkiismeret furdalást, ha mágnest tesz a gázórára, ha visszatekerteti a villanyórát, vagy éppen megfordítja a vízmérőt… Senkinek nem jut eszébe, hogy ezzel nem a szolgáltató multit, hanem tisztességes felebarátait bünteti a legjobban, mivel az a fránya multi rajtuk veri le a kiesett bevételt. Nem is beszélve ennek a jegyzetnek a témájáról a pazarlás okozta környezetszennyezésről.
Tisztelt Csipkerózsika-Magyarország! Ha nem vettük volna észre, ugyanabban a medencében fürdünk mindannyian magyar állampolgárok. Ugye elképednénk, ha kiderülne, valaki észrevétlenül belevizelt a tisztának kikiáltott medencénkbe. Pedig most úgy tűnik, már besárgult és szúrós szagú a víz köröttünk. Nem késő felébredni és ismételgetni, én is magyar, felelős magyar vagyok…
