Diary of Cardinalis

Cardinalis szerint...

Cardinalis szerint...

Mese a Napba hajított fáklyáról...

2019. szeptember 25. - Cardinalis

Sose vót még ilyen hideg – gondolta magában és meglendítette a fejszét. A fákon körös körül mintha hófehér karmok nőttek volna, vastag zúzmarától nyögtek még álmukban is. A nedves, szúrós hidegben vastag tollkabát védte a testét, fején egy viseltes usanka és a szája elé pedig egy vastag sálat tekert. A szájánál kör formában apró jéggyöngyök nőttek a textil szálai közé. A lélegzete azonnal lehűlt és megfagyott. A nagy jegenye alatt legalább 10 varjú holtteste hevert, mint rothadó késő őszi gyümölcsök a fák alatt.

A világot körbefogta, megragadta a tél. Maga alá gyűrte és kihűtötte a legforróbb szíveket is. A televízióban egykedvű hírműsorokban mutogatták az újabb és újabb hidegrekordokat. A meteorológus lányok vörös, szipákoló orral, nagy bundákban, egykedvű arccal közölték: marad a hideg és egyelőre nyoma sincs az enyhülésnek meg a tavasznak.

Ahogy végignézett a ködös kerten, lelki szemei előtt megelevenedett a nyár. A hőséggel, a döngicsélő rovarokkal, a csivitelő fecskékkel és a dús, méregzöld lombokkal. Távolinak és hihetetlennek tűnt, hogy ebből a kegyetlen, embertelen télből egyszer majd lehet kikelet, bárányfelhő, meg gyöngyöző fröccs a kézben. Lehet majd Tisza-parti éjjel, az ég tetejére kúszó Göncölszekérrel.

Ebben a télben nemcsak a szív fagyott meg, a szó és a hang is. Az embereknek nem volt kedve beszélgetni, üzenni, bármit is mondani. Fájt is volna a fagyban akárcsak résnyire is kinyitni a szájuk. A beáramló hideg ugyanis a szájpadlásukhoz tapasztotta volna a nyelvüket, és éles fájdalommal hullani kezdett volna a szétfagyott foguk. A párok még a befűtött lakásokban sem szóltak egymáshoz. Némán feküdtek egymás mellé a kedvtelen, hideg, hitehagyott ágyakban és hátat fordítva várták a szétfagyott hajnalokat.

Sose lesz vége. Sose lesz vége – csak ez járt a fejében és újból és újból suhintott egyet a baltával. Az akác sárgája most fakón, halottan feküdt előtte a csontra fagyott, szinte csörömpölőre fagyott földön.

Elhúzta egy pillanatra a sálat a szája elől. Köpött. A keserű nyála koppanva ért földet.

Arra gondolt, hogy vajon ott, arra délnyugat felé, alig egy órányira tőle, van-e olyan ház, amibe Ő nyarat képes csinálni, barna zuhatag hajával óvni, védeni valakit a hidegségtől. Forró karjával képes-e forrón ölelni, csókolni és fityiszt mutatni a télnek? Arra gondolt, hogy csak ott van nyár, ahol Ő most főz, mos, szeret. Csak ott lehet az otthon, ahol az ő mosolya a gerjesztő…

Aztán dühödten újból és újból suhintott. Mázsányi fát hasogatott, sem magát, sem a fejszét nem kímélve. Így ölte a telet, baltával. Így ölte a telet a rettenetes fém élével. Aztán gondolt egyet, kis máglyát rakott. Először füstjelekben írta meg a szíve meséjét, aztán egy lángra lobbant hasábot a köd, a felhők és fagy felé hajított, az pedig repült, csak szállt egészen a Napig.

Egészen a szerelmes Napig…  

Panasz a Jézus ikonnak

2019. szeptember 23. - Cardinalis

Hegyek-völgyek. Poklok és mennyek. Hol vannak már az átszerelmeskedett, átölelt éjszakák? Csak az átforgott, dicstelen, telihold nélküli órák maradtak. Megyek előre, bukok előre, bukok árkokba. Akasztom magam kampóra, fára, akasztom minden ágra. Törik, reccsen, reped, csorbul. Aztán amikor más már rég feladná, amikor más már rég kidobta volna az önbecsülését, hiúságát, reményét, akkor a hattyú énekelni kezd.

Szebben, jobban mint akárki, énekel. S nem azért mert hibátlan, nem azért mert jobb lenne bárkinél, ugyan kinél(?), hanem azért mert érzéssel tölti a sorokat, mert szerencsétlen, porban fetrengő, sárban hempergő ember képes maradni. És még csak el sem igyekszik kendőzni.

"Szeress ha szeretsz, gyűlölj, ha gyűlölsz, sose félj az érzéseidtől!"

Tölti az alázat korsóját, tölti az empátia hordóját és varázstükröt nevel magában, hogy mások szebbnek, okosabbnak láthassák magukat. De hát ez a médium sorsa. Mindent magának keres, sikert, kudarcot, bukást és a reményt is.

Jézus ikonnak panaszkodik csütörtökön, aztán pénteken meghajtja a fejét. Szombaton élni kezd, vasárnap megbukik és akkor eléáll a hétfő, hogy "miszter" újra kell kezdeni.

A mókuskereket, a vágyakozást, az álmodozást. Újra kell kezdeni az írást, még akkor is, ha történetesen Ő már nem is olvassa.

Nem baj, majd hangosabbra veszi a zenét, hátha "odáig" is jól elhallatszik…

Lagzihelyszínek harca: trónkövetelő Érpatakról!

2019. szeptember 22. - Cardinalis

Egy titkos, de nagyon harcias trónkövetelő tűnt fel a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei lagzihelyszínek mesés világában. Az érpataki Zsindelyes Cottage mindent tud, amit a legnépszerűbbek és okosan a szépség és az elegancia mellett, az embereken hasán keresztül kíván hódítani!

20190920_151639.jpg

Japánkert, vintage kuckó, óramű pontossággal érkező ételek, készséges munkatársak, mosolygós, majd ereszd el a hajamat lagzi. Így nézett ki a menü a nyírtassi Magyar Talléros Rendezvényház (link) kisebbik helyszínén szeptember 20-án. Anett és Rudi mesebirodalma igazi állócsillag a magyar lagzihelyszínek folyton változó egén. Ez az a helyszín, amit nem befolyásolt a hűvösre fordult szeptember. Kiváló volt a pálinka, isteniek a koktélok és Lívia és Máté (éljen az ifjú pár!) által kiválasztott menü is csettintésre méltóra sikeredett. Na persze Nádas Hajni candy-bárja most is megalapozta a hangulatot, de a forró, ízletes húsleves jól esett, a másodikként felszolgált borjúpörköltből pedig sokan repetáztak. Egyszerűen eltalálták a konyhán a harmóniát. Az igazi, magyaros fűszerek, a gyöngéden pörkölt húsi, a szaftos falatok megtették a hatásukat. Amikor az ember a szájában forgatta a borjú-alkatrészeket csak az a bizonyos bilabiális zöngés okkluzíva tört elő a drága násznépből, hosszasan, már-már labiodentális módon ejtve: mmmnnn….

20190920_161921.jpg

A sültek, frissen, forrón kerültek az asztalra és valahogy az embernek a Tallérosban mindig van egy adag decens érzése, hogy egyszerűen igyekeznek eltalálni az ízlését, meg van becsülve, és bárhonnan is jött, vendégként ő a király.

20190920_161818.jpg

A környezet pedig csak fokozza ezt az élményt. A gondosan nyírt, locsolt gyep, a csepp tó, a fehérre festett díszletként szolgáló biciklik, a buja virágok, a hatalmas madárkalitkák, a méregzöld kulisszák között a sárgás dísztéglákkal kirakott épületek, a drapériák, a csempék, az eszcájg minden-mind úgy van összeválogatva, hogy elsimítsa a processziós idegek hullámait…

20190920_160738.jpg

Így lesz minden lagzi megtestesült ünnep és égig érő mulatság. És ha már mulatság, az éjféli vendéglátás most szabolcsi, lakodalmas töltött káposzta lett. Aki megkóstolta az talán most is emlegeti, mert az ízvilág szakértőkről tanúskodott. Tegyük hozzá a jó hangulatról, Salamon Zoli, DJ. Sasa (link), na meg jómagam Z. Pintye Zsolt CM (link) is gondoskodott!

20190920_151337.jpg

Na de ki ez a trónkövetelő?

A nyírtassi andalító, a világ rendben van érzés és a viszik a pálmát csettintés, egészen szombat délutánig tartott. Ekkor egy vadonatúj versenyző nyűgözött le. Egy olyan versenyző, akit a pálinkájáról már jól ismertem, sőt a kóstolóházában már sötétben sem vesznék el. Forgattunk itt, dolgoztunk itt, voltunk mulatságban és tettük tiszteletünket egy-egy sajtótájékoztató idején, de a lakodalmi szüzességem most vesztettem el.  

20190921_151809.jpg

Nekem az érpataki Zsindelyes tanya (senkit ne tévesszen meg az érpataki jelző, Újfehértóhoz földrajzilag sokkal közelebb található) a Zsindelyes fesztiválok gasztro-woodstockjairól vált híressé. Sokszor jut eszembe, micsoda (már-már) pogány örömünnepeket tartottunk itt. Hány Vidor fesztivál zárult bográcsban sült-főtt ételek zamatával. Hány, de hány pálinka csusszant itt le és közbe éltettük az Istent, a mindig készséges gyümölcsöket, Papp Józsit, meg úgy általában magunkat.

A fesztiválok helyén most valódi csoda épült. A több hektárnyi, gondosan nyírt gyep jelzi, megváltoztak az idők. A földből egy skanzen nőtt ki, a kóstolóház mellé Szent Miklós (a pálinkafőzök védőszentje is) kápolna, rendezvényház és álmot adó vendégházak teremtek.

20190921_174200.jpg

De van itt kis tó, ahol egy gyönyörű polgári ceremóniához biztosítanak álomszép helyszínt. A vidék hangulatát remekül visszatükröző historizáló épületek persze igazából csak díszletek, mindegyiket a legmodernebb technikával építették és szerelték fel.

20190921_151841.jpg

De jól látszik, hogy a belsőépítész jól végezte a munkáját; a tervező ügyesen válogatta ki az anyagokat, járólapokat, csempéket, ügyesen rendezték be a házikókat, hol a jómódú parasztságot, hol a a 30-as évek polgárságát idéző bútorokkal, berendezési tárgyakkal, kiegészítőkkel.

20190921_163338.jpg

A Zsindelyes Cottage-ban (link), (a keresztségben a tanyát, angolra cserélték, hogy éreztessék ez nem valami isten háta mögötti hátsó udvar, hanem inkább finoman csipkézett álomhelyszín) egyszerűen csak jó lenni. A rendezvényházba belépve megszállja az embert valami családias élmény és gondolom ilyen lehetett a hazatérés a gazdag nagymamához, már akinek megadatott ez különös, az otthonosság mellett büszkeségre is okot adó bizsergető érzés. A bárpult fölött Zsindelyes pálinkák regimentje csalogat, jó a kávé, lenyűgöző a vendégváró falatkák látványa. Tessék elképzelni, ahogy a pincérek kis kosárkákban frissen rántott csirkékkel szaladgálnak, apró féldecis poharakban pedig fűszeres paradicsomos szószágyon, ízletes fasírtgolyócskák kiáltanak; még egy katonát, anya kedvéért! Leveles tésztában fűszeres darált májas, hamuba sült pogácsák egészítik ki a hidegtálak világát és a jóízű saláták gyorsan nyugtatják meg a mindig izgága gyomorsavakat…

20190921_151313.jpg

A Zsindelyes Cottage-ban a pincérek, felszolgálók katonásan, de baráti kedvességgel szolgálnak ki, jó a kávé és előre kitöltik a pálinkát, hogy még kérni se kelljen, csak bólintani, köszönjük szépen!

És mindez csupán a kezdet. Szeptember 21-én este, az esküvői szezon legjobb húslevesét tálalták fel. Egyszerűen nem lehetett belekötni. Háziasan, pontosan készített leves volt ez, amit a nagy könyvek is eképpen taglalnak. A főtt húsok, zöldségek pedig púposra halmozva, gazdagon jöttek házhoz. Ha lehet kötözködni, akkor már csak a főtt máj, a klasszikus tojásos levesbetét, na meg a főtt húshoz egy kis ecetes reszelt torma hiányzott nekem, de tudom, mindez már olyan elvárás, ami nagyon személyre szabott álom. Azonban a levesben főtt tölteléket ajánlom a kedves szakácsok figyelmébe. Nekik biztosan nem kell elmagyaráznom milyen mennyei az, amikor a petrezselymes, tojásos töltelék mint egy sziget a tányér közepén csak arra vár, hogy körbeölelje a húsleves forró tengere…

20190921_215707.jpg

A levest vörösboros marhapörkölt váltotta, lábszárból. Mellé krumplival dúsított tarhonya és főtt, petrezselymes burgonya dukált. Na itt kezdtem magamban mondogatni, Zsindelyesék jönnek fel a versenyben. Jönnek és követelik a trónt a Nyírtasstól, Biritől, meg a Fenyvestől. A marha ugyanis ellenállhatatlanra sikeredett. A képet még  az sem rontotta, hogy a tarhonyába valószínűleg egy fázissal később került a krumpli és ettől amolyan al dente lett, ami ugye a magyaros fogaknak egy csöppet kemény.   

20190921_165644.jpg

A mesterszakácsok azonban ezt az apró malőrt a sültes tálakkal feledtették. Jó fél órát vártunk rájuk, de hát volt játék, móka kacagás, így aztán repült az idő. A mázas tálakban érkezett csodákra azonban megérte várni. A csülök pékné módra, a prímán sült csirkecombok mellett ugyanis olyan cordon bleu, meg karajszelettel töltött lapcsánka szállt az asztalra, hogy azt talán hetekig emlegeti majd a násznép. Steak krumpli, rizs, párolt zöldségek "háromhalmán" pihentek meg a húsok és amikor a tányérunkra gazdagon szedtünk a csodából, akkor arra gondoltam, ez már nem is lakodalmi vacsora, hanem olyan mintha egy komoly, díjazott étterem á la carte étlapjáról rendeltük volna, személyre szabottan a vacsorát.

A Zsindelyes itt nem állt nem. Egyszerűen élvezték, hogy a vendégek degeszre eszik magukat. Éjfélre különféle húsokat és krumplit grilleztek, ehhez pedig olyan gyöngyhagymával dúsított enyhén mustáros tartárt szolgáltak fel a remek savanyúságok mellé, hogy attól örömkönnyeket illett hullatni, mint az örömanyának a búcsúztatón.   

Körte, barack, szilva… valahogy így nézett ki a gyorsteszt alapján a pálinkák rangsora és fogyott is belőle rendesen, mert a súlyosan megrakott bendőkben csak ez a álomszerűen lepárolt gyümölcs-szesz tudott rendet vágni.

20190921_183153.jpg

Nagyon. Ennyit mondogattam, amikor a sokadig játék, nagy röhögések, nagy táncok után könnyes búcsút vettem a drága násznéptől. A Zsindelyes nagyon tud. A Zsindelyes komoly, büszke trónkövetelő. Ha házasodni kívántok és valami újdonságot, remek helyszínt kerestek, számoljatok vele!!!

ui: éljen az ifjú pár, sok boldogságot Betti és Robi! Álom volt az esküvőtök!!!

ui: Gratulálok a Papp családnak a Zsindelyes Cottage-hoz! Le vagyok nyűgözve!  

20190921_163330.jpg

When we dance...

2019. szeptember 21. - Cardinalis

Minden igaz szerelem egy kis mennyország. Minden lakodalom egy kis ízelítő a mennyországból. Az égben köttetett pókfonalak. Szívek, sokszor érthetetlen hálózatai, kapcsolási rajzai. Valami megmagyarázhatatlan elemi, sejt szintű vonzalom, akarat és parancs. És megyek a gombócért, megyek a párás szemekért, megyek a hitemért... Megyek ellent mondani törvénynek, szürke hétköznapoknak. Megyek. Mert így őrzöm az elszakított jussom. Így őrizlek.. 

 

When we dance angels will run and hide their wings.
(I will love you more than life if you'll only be my wife.)
(I'm gonna love you night and day. I'm gonna try in every way.)
When we dance angels will run and hide their wings.
(I'm gonna find a place to live, give you all I've got to give.)
(I will love you more than life if you'll only be my wife.)
If I could break down these walls and shout my name at heaven's gate,
I'd take these hands and I'd destroy the dark machineries of fate.
Cathedrals are broken, heaven's no longer above,
And hell fire's a promise away I'd still be saying I'm still in love.
Still in love, still in love, still in love, still in love...

A kukaceledel szeptemberi dala..

2019. szeptember 19. - Cardinalis

A legenda úgy szól, hogy azért lett minden idők egyik legszebb, legszívszorítóbb filmzenéje a Távol Afrikától, mert a világhírű szerző abban az évben veszítette el bátyját, Patricot. 1985-öt írunk. És Barry Oscar-díjat nyer ezért a zenéért…

A veszteség olyan teremtő erőket szabadít fel, olyan energiákat, olyan döbbenetes mélységeket tár elénk, amitől nemcsak megszakad a szív, de előcsalogat belőlünk egy talán ismeretlen nagyságot; a halandó ember fájdalmából megtestesült istenit. Mert egyedül a véglegesség, a megfordíthatatlanság, a végzet tanít meg bennünket arra, hogy mik is vagyunk valójában. Túl testen, anyagon és vagyonon...

Mr. Keating azt mondja a Holt költők társaságában; „kukaceledel”.

Vagy mégsem? Vagy titokban van feladat, munka és csodás átváltozás?

Hónapok óta nő bennem az élet. Hónapok óta nő bennem egy makulátlan érzés, egy vers, egy dal, egy szonett. A „kékek és a sebek” tanították, a fülsértően hallgatag órák írták. És legszívesebben odaszaladnék mindenkihez és a fülébe súgnám a titkot.

Ám a beavatottak nem fecseghetnek…

A beavatottak csak csöndben néznek maguk elé.

Káromkodnak vagy fütyörésznek, de nem beszélnek… Nem beszélnek...

Egy kád magzatvíz...

2019. szeptember 18. - Cardinalis

Sose értette, hogy miért akar közösen fürdeni vele. Mamlasz férfi volt. Bár leginkább egy playmate-re emlékeztette a lány teste, de valahogy ezt a közös szertartást, legfeljebb 10 percig élvezte. A lány meg hosszan szeretett ebben az otthonos forróságban ücsörögni. Sőt ebben az édes ketteseben mindig megjött a kedve a szeretkezéshez… Valahogy elpárolgott belőle a stressz és a test közelsége. A lábak összefonódása, a vízben derengő genitáliák, a nedvesség arra ösztökélte, hogy átölelje a férfit… Azt meg mint egy majom sokszor arra panaszkodott, nincs elég hely… Sokára ébredt rá, hogy a lány abban a pillanatban eggyé vált vele… A kád víz, mint egy anya méhe körbe zárta, körbe ölelte őket és így lettek két egymástól eltávolított genetika kódból, egyetlen forró test gyermekei… A lány minden fürdőzés közben támadt ölelésében az Egy parancsa derengett…  

fbw-tw8806a-vela-img-04.jpg

A Klimt-szék

2019. szeptember 18. - Cardinalis

Ha megfáradnál kell egy szék. Kell egy otthon. Szükség lesz valakire, aki elvisel, aki szeret. Téged. Engem? Akinek ha azt mondod, pakolj kérlek, mert holnaptól a Hargitán terelgetek aranyszőrű bárányokat, akkor kérdés nélkül kezd pakolni és megkérdezi, hogy hány inget vasaljon le. Legyen valaki, aki főzhet neked, akinek te is főzhetsz, akinek a szava, a csókja, a bőre, haja, illata, a személyisége nélkül fakó, színtelen és üres a világ. Aki nélkül lehet, de minek…

Mondom kell egy szék. Egy Klimt szék, ami a csókról mesél. Kell egy kályha. Egy borospince, ahol elfér egy sódar is. Kell egy jóravaló após, egy cukker anyós, kell majd néhány pulya, meg melléjük egy jóképű kutya is.

Kell egy álom, egy ima, egy kis böjt. Kell még némi remény, hit, szeretet.

Mondom, induljunk ki onnan, kell egy szék. Valami kellemes zene, pattogó tűz, lángok, egy pohár friss bor és mondogatni a nevét… A neved. Hol dühösen, hol szépen, hol zaklatottan, hol vággyal tele, hol érzékien, hol fújtatva, hol suttogva… A székhez énekelve... 

Kell egy szék…  

fb_img_1568651894226.jpg

Botrány a színházban és az Őszi tárlaton is?

(annak címezve, akinek Scheiber Hugó sem ismeretlen…)

2019. szeptember 17. - Cardinalis

Neked címzem ezt az írást. Beszélek hozzád. Hallod mi van nálunk? Igen? Jól hallottad. A Molnár örökösök egyszerűen nem járultak hozzá, hogy a Delilát, a Mohácsi fivérek „átiratában” bemutassák. Kezdjük ott, hogy ha a kritikus utókor lehet (fennhéjázóan?) őszinte, ez a darab nem feltétlenül jelenti Molnár csúcsait. Van neki jobb, remekebb. Csak tudod, jár így egy vidéki repertoárszínház. Hogy ráfanyalodik. Szeretnének valamit, ami nincs „szétjátszva”, de egy ismerősen csengő húzónév jegyzi. Molnár pedig több mint 100 éve garancia, hogy ha színházba mész, valami csodát fogsz látni. Tanít, nevel, szórakoztat. Csak éppen a Liliomot, meg a Játék a kastélybant, mindenki vágja. A Delila… Az meg mi is? Tudod az, amiben van benne egy csapos, aki mindig közbeszól… 

20190907_102542.jpg

Mohácsiék hozzányúltak, ahogy szoktak. Nem át-, inkább újraírták a sztorit. A színészekkel együtt. A karaktereket átformálták minden olyan mai lett, no meg írtak hozzá "sztorit, drámát, poént".  Mohácsi maga azt nyilatkozta, erre szerződött. A színház ezt a darabot adta a kezébe, ő meg saját képére formálta. A szakma szerint ő egy ilyen magának való színházi forradalmár, hogy akkor nekilát a darabnak, szétcincálja, szétkapja mint az a bizonyos foxi a lábtörlőt, kiszedi belőle az összes betű-puzzle-t majd újrarakja. Azt csináljta, amit szokott. Adott is fejtörést az örökösöknek, akik egyébként a Hofra Színházi és Irodalmi Ügynökségen keresztül szakértik az ilyen „vadhajtásokat”.

Egyébként meg tudomásul kell venni, hogy ők a jogutódok, ők mondják meg mit, meddig lehet. Nem buták, sőt okosak, hozzáértők is, de ők Molnár derengő fényét őrzik. Mohácsi pedig amolyan kísérletező színházi DJ. Újramixel, de ha kell zenét szerez, újra hangszerel és újravezényel. A pletyka azt mondja, már máskor is volt rosszallás egy-egy munkája után, de akkor nem történt retorzió. Most talán még az is felmerült, hogy az eredeti szövegben nincs káromkodás, itt az „új” verzióban azonban igen…

A lényeg, hogy a nyíregyházi Delila egy alkalommal lement a szabadtérin. Aztán itt pirosat fújtak a Molnár örökösök. Azt mondták, hogy ennyi. A kőszínházban már senki sem láthatja. A színészek értetlenkedve, a rendező, meg a színházigazgató fogát szorítva, káromkodva vették tudomásul. Ilyen nincs. De van. És mindenki vesztett. Az örökösök néhány millió forint jogdíjat. A színház komoly kiadásba verte magát, ami soha nem térül meg. És akkor csak a pénzről beszéltünk. Itt lelkileg, szakmailag, gerincileg mindenki, de mindenki sérült. Képzeld el, amikor a színészek még egyszer, utoljára üres nézőtér előtt eljátsszák a darabot. Mondogatják magukban, hogy nincs felesleges munka… De a kognitív disszonancia ordítja; dehogynem… Hosszú, órák, napok, hetek, hónapok mentek kárba. Valami készült és még mielőtt feltálalták volna, hogy a kedves közönség mondjon ítéletet, máris kidobták, elásták és elfeledték. 

Persze ez csak a dióhéjban felmondott történet. Volt itt telefonálgatás, várakoztatás. Felmerült az is, hogy másik címmel kezdik majd játszani, merthogy a Mohácsi-féle verzió már csak nyomokban tartalmazott Molnárt, akár a Fanta narancsot... 

A kérdés persze marad, meddig mehet el egy rendező? Meddig írhat át? Mikor kell közbelépnie a jogtulajdonosnak? Nekik kell-e Molnárt védeni? Kell-e őrködni egy 2022-ben egyébként is lejáró jogutódlás felett? Komoly nagy kérdések ezek. Mohácsi végül annyit mondott, amíg van jogdíj, addig ő tuti nem rendez Molnárt. "Hát bolond vagyok én, hogy mezítláb rugdossak egy sündisznót..?" - zárta le sommásan a vitát...    

Lukin Ágnes, az örökösök egyik képviselője pedig így ír a sztoriról: "Jogtulajdonosi „pályánk” során, hosszú évek alatt megszámlálhatatlan Molnár-mű, adaptáció, film, musical, irodalmi kiadvány megvalósítását támogattuk, de ilyen kivitelezői durvasággal, az alapmű iránti megvetéssel és kommunikációs  igénytelenséggel  sosem volt dolgunk. Soha és sehol nem ütköztünk olyan bizarr önmegvalósítási mániába, mint ebben az ügyben...."

Lukin Ágnes teljes írása (link)

Interjú Mohácsi Jánossal (link

Őszi tárlat...

Te az Őszi tárlat meg… Madarassy Gyurira emlékszel ugye? Ott a  Kossuth téren mutattalak be neki. Emlékszel? Mosolyogva álltam melletted és azt mondtam neki, hát ő az a lány Gyuri! Ő az, aki nélkül nem volt élet az élet. És akkor percekig kellett hallgatnod, ahogy áradoztam, hogy Gyuri mekkora festő-zseni. Talán még azt is megígértem, hogy egyszer felviszlek a műtermébe. Gyere el…

Szóval az Őszi tárlat, nálunk ilyen nóvum.  Egy helybéli, igényes, elismerésre vágyó képzőművész, készít valami exkluzívat erre a megmérettetésre.  Egy szakmai zsűri pedig megmondja, hogy na ez jó lesz a tárlatra, ez meg éppenséggel nem. Gyuri három festménnyel nevezett. Úgy, hogy szépen leírta mellékeltben, a három festmény alkot egy kerek egészet. A zsűri pedig nagyvonalúan azt üzente, náluk a sorozat megbontható és egyet válogattak be a kritikus (tömegbe) masszába. A kiállítás megnyitója előtt Gyuri eljött a művházba. Szétnézett. Hümmögött egy sort. Levette a tablóról a beválogatott alkotását, a hóna alá kapta és hazament vele. Míg a zsűri hetekkel korábban, ő meg most alkotott ítéletet. Nem fogják egymást szeretni. Vagy mégis? 

20190916_120609.jpg

Aztán, amikor ezt a pletykát meghallottam lementem a földszintre szétnézni. És bevallom Szepessy Béla, tanár úr linómetszete elvarázsolt. Elképesztő alapossággal, igénnyel, keresztény hittel, életbölcselettel készített alkotása előtt úgy álltam, mintha Gaudí Sagrada Familiája lenne Barcelonában. És azt éreztem, hogy ez neked is tetszene. Többek között az erények jelennek meg rajta, akár egy középkori templomban. Emlékszel, milyen alaposan kitanítottál a  szárnyas oltárok világáról? Ez jutott eszembe, amikor hosszasan ácsorogtam egy pipacs akvarelltől elámulva. Porkoláb Évát dicséri ez a kis csoda. 

20190916_120822.jpg

A nagyanyám konyháját idéző szarvasi kotyogós megmosolyogtatott. Talán éppen te tanítottál meg rá, hogy a kotyogós art-deco… Varga Lóránt nevét megjegyeztem. Mert visszaadott valamit  a gyerekkoromból. A spóron meg a gáztűzhelyen egyaránt megégetett kotyogósból, a kávéillatból, azokból a pálinkától elvarázsolt hajnalokból Apagyon, a  Béke utcában...  

20190916_120810.jpg

De Kerekes Elek barbár zsenije is csavarintott egyet rajtam. Ez a vászonra mart, vérrel mázolt, szénné égetett fával rajzolt önmagába csavarodott idő, a hiánnyal megáldott biológiai-ketrecharcos ordít a képeiről. A meg nem érettség, a meg nem hallottság, a gúzsba kötöttség helyett valami olyan forradalmat kínál Elek, ami legyőzi a génhibát, a biológiai kényszereket és röpít a katarzis, a megváltás felé.  

20190916_155512.jpg

Ahogy Botrágyi Károly mesés Nyíregyháza tusrajza, mint egy legenda csavarodik, tekeredik a girbe és gurba szépségében. Egy sosem volt, sosem lesz otthon szívvel és kézimunkával életté álmodott világa ez. Nehéz mesterséget választott a művész, amikor ebben a tus-labirintusban kívánja nekünk, talmi itthoniaknak feltárni a város szépség-rétegeit.

20190916_155528.jpg

És akkor Morvai Tibor színekben tobzódó, ordító, harsogó mondanivalójától majdnem életre kelő tablói előtt meg kell állni, meg kell rökönyödni és fel kell horkantani, mint vadlovak, akiknek a végtelen sztyeppe távlatai új erőt, új álmokat adnak.

20190916_120848.jpg

És aztán jönnek a Csutkai fotók Noszvajból, meg Aranyász Zita angyalvilága… Angyal a gyermekével. Madonna a kisdeddel. Vénusz Cupidóval. Nem látjuk az arcukat. A tükörből sem. Nem is kell. A harmónia háttal is megbonthatatlan...   

20190916_120631.jpg

Állok az Őszi tárlat előtt és hiányzik Madarassy Gyuri festménye. Hiányzik tán mind a három. Hiányzik, hogy a saját szűkebb világomban élénk lüktetése a teljesség felé indítson el…

Hiányzik, hogy nem jössz át, mindezt megnézni. Velem, vagy nélkülem…

(Őszi tárlat. 48 alkotás. Október 13-ig, ingyen tekinthetők meg a Váci Mihály Művelődési Központban...)

20190916_155740.jpg

Hát így állunk...

2019. szeptember 12. - Cardinalis

20190829_192720.jpg

Hát így állunk! Pannó, történelmi tabló lesz minden érzésünkből. Festik már, festik már ecsettel, pamaccsal, pemzlivel. Festik a legények, a mesterek és a szépreményű tiszt urak. Hát mámma felveszem a legszebb öltönyöm, mámma felveszem az apámtól kapott drága órát, meg a selyem nyakkendőt és elindulok. Elindulok utolszor gyónni. Nem lesz már több bűnöm. Olyan tiszta leszek mint a svájci hegyek. Olyan tiszta leszek, hogy talán meg is hökkensz, hogy ennek a bolondnak milyen jót tett az idő, meg a távolságod.

Mintha nőtt is volna... -  motyogod magadban és valóban. Nem a cipő teszi, nem is a hosszú éjszaka, hanem a kiegyenesedett gerinc.

Az ember az utolsó gyermeki útján megkönnyebbül. Maga mögött hagyja a ténfergő, tébláboló pulyát, felkap a legszebb paripára és egyszeriben férfi lesz. Te majd odakiáltod, ahogy tetted akkor is;

- Cicc! Kandúrmacska hol a gazdád? – és nagyot kacsintasz…

A díszes oltár előtt várlak. Várom, míg megjössz, várom míg a kísérőd kezed a kezembe nem teszi és akkor az orgonista játszani kezd. Mondom, bolond világ; aranyeső, mulatós a templomban és nevetünk, nevet a Jóisten, meg a pap is. Nevetünk. Odafent az orgonista mulatóst játszik.

Rámás csizmát visel a babám! Rámás csizma hadd szakadjon el, csak a babám sose hagyjon el…!

Te lány, ősz van, eső után annyi, de annyi a bolond gomba… Emlékszel a tengerparti, peckes tyúkokra, meg  a sárgába öltözött krókuszokra?

20180919_123702_hdr.jpg

Emlékszel még a téged ünneplő mosolyomra?      

Üveg...

2019. szeptember 09. - Cardinalis

Rákerestem a blogodra. Üvegcserepek vagy üvegszilánkok volt a címe. Te, már akkor is úgy írtál, hogy attól hegyeknek kellett megmozdulni, virágoknak tél közepén virágozni, csillagoknak megszületni, perceknek órákra megállni és csak olvasni, olvasni Téged. Ma reggel úgy gondoltam "Kőhalmi összes" leszel te... És hallottam, ahogy nevetsz. Nehezen is indultam otthonról...  

süti beállítások módosítása