Ha megfáradnál kell egy szék. Kell egy otthon. Szükség lesz valakire, aki elvisel, aki szeret. Téged. Engem? Akinek ha azt mondod, pakolj kérlek, mert holnaptól a Hargitán terelgetek aranyszőrű bárányokat, akkor kérdés nélkül kezd pakolni és megkérdezi, hogy hány inget vasaljon le. Legyen valaki, aki főzhet neked, akinek te is főzhetsz, akinek a szava, a csókja, a bőre, haja, illata, a személyisége nélkül fakó, színtelen és üres a világ. Aki nélkül lehet, de minek…
Mondom kell egy szék. Egy Klimt szék, ami a csókról mesél. Kell egy kályha. Egy borospince, ahol elfér egy sódar is. Kell egy jóravaló após, egy cukker anyós, kell majd néhány pulya, meg melléjük egy jóképű kutya is.
Kell egy álom, egy ima, egy kis böjt. Kell még némi remény, hit, szeretet.
Mondom, induljunk ki onnan, kell egy szék. Valami kellemes zene, pattogó tűz, lángok, egy pohár friss bor és mondogatni a nevét… A neved. Hol dühösen, hol szépen, hol zaklatottan, hol vággyal tele, hol érzékien, hol fújtatva, hol suttogva… A székhez énekelve...
Kell egy szék…
