Amikor életed legfontosabb évei úgy telnek, hogy a nyírbátori több mint 500 éves, gótikus (református) templom minden reggel rád köszön, amikor a Papok-rétje tanít meg korcsolyázni és szépet tenni, amikor a Szalontai Barnabás örökségének tartott nyírbátori múzeum, az egykori minorita kolostor falai között érted meg, mi a történelem, amikor a világ egyik legszebb hálóboltozata mellett születtél, amikor a világ legmagasabb és „legköverébb” fa haranglábjába mászol fel, titokban és nézed a városod, amikor a Krucsay-oltár alatt mondod december 24-én édesanyádnak; áldott karácsonyt, amikor nagyapád neve üdvözöl a görög templom egy üvegében, akkor joggal vagy jogtalanul, de csöppet rátarti és beképzelt leszel. Hogy aztán az ország legfiatalabb nagyvárosában vágják vissza és növesszék meg újra és újra, immár bűnbánattal, görögkatolikus ragaszkodással és sok-sok kegyelemmel a szárnyaidat, akkor, de csak akkor…hitből és akácillatból, a Nyírségből indulsz el a Jóisten felé… és hiába hajtod meg a fejed… mert azért a büszkeség csak dolgozik benned, hogy innen szép nyerni… hogy innen kötelező nyerni… hogy innen fogsz nyerni…

Szól a Like the Rain, meg a Vivienne. Szól a Valami véget ért… Az elmondatott… Lemezről. A kandallóban tűz ropog. Ha nem esne, akkor ebből a müncheni közeli házból láthatná, az alpok csúcsai már fehérbe öltöztek. És ekkor, ebben a pillanatban Thomas Mann gépelni kezd;

„Tompán és a fehér felhőrétegeken homályosan átszűrődve derengett a szűk város fölött a téli nap szegényes fénye. A csúcstetős utcák nedvesek és léghuzatosak voltak, és olykor valami puha csapadék esett, amely nem volt se jég, se hó.”

Tompán, homályosan, átszűrődve, szűk, téli, nedvesek, léghuzatosak, puha… Derengett, voltak, esett…

Csupa jelző, csupa jelzős szerkezet, amit érzel, amit érzek. Hogy aztán felderüljön a hamuszínű ég és a táncparketten megjelenjen Ingeborg Holm.

„A szőke Inge, Ingeborg Holm, doktor Holm leánya, azé, aki a piacon lakott, a kőcsipkével dúsan magasodó gótikus kút mögött, ez a lány volt az, akibe Tonio Kröger tizenhat éves korában beleszeretett.”

Tudja Lizaveta! Tudja, hogy az élet, ez a hideg, didergő, októberi élet is élet. Tudja, hogy ebben a dagasztani való sárban is ott a kegyelem, ott a megváltás, meg a szerelem. és a boldogtalanság szürkesége, csak rosszul megválasztott csomagolópapír. Mert a testben kerengő vér sem szürke. Nem. Soha. És tudom, ha kivárom, lesznek még muskotályos bortól illatos naplementék, lesznek még óvatlan nevetések.

 „- Mert most hagytam abba a munkám, Lizaveta, és a fejem pontosan olyan belül, mint itt ez a vászon. Nyers vázlat, javításokkal telefirkált halvány terv és néhány színfolt, igen; és most idejövök, és itt ugyanezt látom. És megtalálom itt megint a belső összeütközést és ellentmondást is - szólt szimatolva -, ugyanazt, ami otthon gyötört. Furcsa dolog. Ha ül rajtad egy gondolat, akkor mindenütt azt látod kifejezve, szinte szagolod a szélben. Fixatív- és tavaszillat, nemde? Művészet és... mi is az a másik? Ne mondja, Lizaveta, hogy "természet", ez nem az igazi szó. Eh, mondom, inkább sétálni mentem volna, ámbár isten tudja, jobban éreztem volna-e magamat.”

Bevezetés

A fészen egy úriember csont nélkül lehülyézte a Németalföld egyik leghíresebb, középkori festőjét Rogier van der Weydent. A pacák azon élcelődött, minősíthetetlen hangnemben, hogy Weyden egyik leghíresebb triptichonján, egyszerre van jelen a kisded, újszülött Jézus és felette pedig ott lóg egy számára értelmezhetetlen, és józan ésszel is anakronisztikusnak tűnő kereszt. A fickó gúnyolódva osztotta meg a képet és ennyit írt alá; a festő olyan hülye, hogy már-már egyházügyi államtitkár is lehetne, mert szerinte egy képen csak a bolondok festik meg a gyermeket és a megfeszített Krisztust.

Ez az írás nem Weydent, sőt még csak nem is Soltész Miklós, egyházi és nemzetiségi ügyekért felelős államtitkárt kívánja (meg)védeni. Egyszerűen azt fogja bebizonyítani, hogy Weyden se nem bolond, se nem ostoba. Ellentétben a korlátoltságról tanúbizonyságot tevő, nagy mellénnyel járó face-huszárral…

Ismerek (bytheway) valakit Debrecenben, aki nagyon ért a szárnyas oltárokhoz. Az OKTV-n ez volt a témája és történetesen éppen a kassai Szent-Erzsébet dómban iskolázott le. Húsvét előtt, mert nem tudtam, miért van zárva az ottani szárnyas oltár… Szóval a most következő sorokat neki kellene inkább megírnia. Weyden védőbeszédét megszerkesztenie, akár németül is, de helyette egy botcsinálta újságíró és még inkább botcsinálta (műkedvelően) műértő írja meg helyette.

Senki többet? Senki.

1455-öt írunk. Itthon a Cilleiek meg a Hunyadiak viszályától hangos az ország, Angliában elkezdődik a Rózsák háborúja, de azért Vitéz János Váradon csillagvizsgálót létesít. Sic itur… Hátha így jutunk el a csillagokig…

Az 56(?) éves van der Weyden ellenben épp elkészül a kölni Szent Kolumba templom számára festett, gyönyörű szárnyas oltárral. Weyden ekkor már, közel húsz éve, Brüsszel város „hivatásos” festője. Elismert, három gyermekes apuka, aki képes megélni tehetségéből. A kölniek is tudják kitől rendelnek. Ismerik a munkáját. A legjobbak közé tartozik!

A művészettörténészek azt írják róla, persze csak utólag; „Weyden szinte csak vallási képeket festett. Híresek oltárképei és szárnyas oltárai. Ábrázolási eszközeiben ugyan nem haladta meg a Van Eyck testvérek művészetét, de mégis nagyon jelentős, amiben eltér, ez pedig a lélekábrázolás, az érzelmek kifejezése, s ezzel nagy hatást gyakorolt az őt követő németalföldi festészetre, sőt a ferrarai festők is követték, ilyen módon exportálta a lelki kifejezés eszközeit Itália földjére is. Bár Weydent az olasz festészet nem érintette meg, de elindította az új irányt, a vallási mellett az emberi érzések megfestésének szükségességét, a valósághoz mennél hívebben. Van der Weyden a kései gótika mozgalmasabb stílusát képviseli. Kevésbé nagyvonalú, térszemlélete nem annyira fejlett, mint a Van Eyck testvéreké, de mozgalmasabb, dekoratívabb, szenvedélyesebb…”

Szóval van nekünk egy németalföldi művészünk, aki vallási képeket fest, aki valószínűleg maga is buzgón olvassa a Bibliát és élénk kontaktust ápol megrendelőivel, a papokkal. A Krisztus levétele a keresztről, vagy a szintén rendkívül híres Angyali üdvözlete mai napig lenyűgözi az alapos megfigyelőt. A képek realisztikus világa, a megfestett személyek érzelmei, élővé, mozgalmassá teszik Weyden festményeit. A Krisztus levétele a keresztről alkotásán, a Szűzanya szinte az ájulásig jutva, összeroskad. Elalélt teste egy "s" betűre hajaz, akár a keresztről levett halotté. Test a testemből... Máriát, Szent János és Mária Magdolna támogatja. A tragédia, a szörnyű beteljesülés uralja a képet, amiről sütnek az érzések, érzelmek. Weyden persze kora ruháiba öltözteti, akkori divat szerint az alakokat és egyesek azt is tudni vélik, hogy kikről, mely mecénásokról, főpapokról mintázta a szereplőket. Weyden azt a felfogást támogatja, hogy a „nézőnek”, a „befogadónak” át kell élnie a helyzetet, meg kell érteni, hogy Szűz Mária a csodák, az angyali üdvözlet ellenére is biológiai lény; érző, szerető, gyermekéért rajongó anya.

És Weyden segítségével értjük, átéljük, megéljük az érzéseket. Ott vagyunk, mi is, ott akkor, abban a pillanatban. Érti, érteti a szereplőket és az alkotása elemi erővel beszél, szinte üvölt; megfeszítették a Megváltót… (ezért beszél jelen időben, ezért hasonlítanak a ruhák a 16. századi divathoz, az épületek pedig a Németalföldhöz…) Ugyanakkor valahol ebben a képben már benne van a remény is. Benne van az ígéret, hogy harmadnapra fel fog támadni a Megváltó és elveszi a világ bűneit. Ettől remekmű ez a kép, hogy a tragédián, a Passió kíméletlen szörnyű igazságtalanságán túl, ott bujkál benne a megváltás reménysége… Mert a fájdalmak sötétítője mögött, távol az (ön)tudattól, már ott munkálkodik a Jóisten terve… És ennek éppen Ádám koponyája és csontja a záloga, ami szintén helyet kapott a műalkotáson, jelezve, hogy bármennyire is a németalföldi környezetet festett Rogier mester, ez maga a híres, neves Golgota. A kép különlegessége, hogy kereszt a keresztben formát ölt. Picture in picture, hiszen a farost éppúgy kereszt alakú, mint a megfestett kivégzési eszköze. Krisztus krétafehér teste, szivárgó sebe, lehunyt szeme, maga a vég és maga a kezdet…  Weyden egy másik mestermunkája, az Utolsó ítélet, ami a flamand aranykor egyik legragyogóbb alkotása. Ez nekem hajaz Bosch fura, képregényszerű világára, de talán csak azért, mert sok szereplős, nagy tabló ez, ami tele van rejtett utalásokkal, szimbólumokkal.

Ki is volt Kolumba?

Ahogy a Kolumba oltár is. Kolumbáról egyébként azt kell tudni, hogy írnek született és speciel azt nem tudjuk, hogy a sör vagy a whiskey volt a kedvence, vagy a mindennapi Guinness-t, egy pohárka single malted Bushmillel kísérte, de azt igen, hogy valóban szent életű ember volt. A colnardi kolostort elhagyva, jámbor térítő munkát végezett és az istenfélelemre tanította az embereket. Társaival rövidesen a megtisztelő 12 ír apostol elnevezéssel is büszkélkedhetett volna, ha isten embere ezt nem tartotta volna hiúságnak és gőgnek… Ideje megengedte, így aztán kolostorokat is alapított. Kolumba élete „B” oldalát aztán a közeli, és az időjárást tekintve egyáltalán nem kegyesebb Skóciában töltötte, ahol szintén jó az ale meg a whisky, de figyelme itt is inkább a térítendő lelkek felé fordult és nagy türelemmel viseltetett a szoknyás fenegyerekek iránt. A legenda szerint templomot épített Iona szigetén, ahol aztán a halál is érte. A legenda szerint reggel még misézett egyet, majd másolni kezdte a Bibliát, amikor a XXXIV. zsoltár 11. sorához ért, kifordult a kezéből a libatoll és visszaadta a lelkét teremtőjének… Sírja Európa egyik legnagyobb szentélyévé vált. Mintegy 70 skót, ír és skandináv király alussza itt örök álmát…

Irány Köln!

Szóval a kölniek, Kolumba tiszteletére létesítettek templomot és úgy gondolták, jó lenne egy szép szárnyas oltár is díszeként, amin helyet kap a névadó szent. Weyden örömmel látott a munkához és egy különleges triptichont álmodott meg. A festmény első képen az angyali üdvözlet látható. Az annuntiatio a tökéletességig kiművelt. A bölcs Mária, egy hálószobában látható, ahol könyvet olvas. Tisztaságáról a vázába helyezett liliom regél. Így talál rá Gábriel arkangyal, aki egy „mondatszalag” segítségével közli az „Üdvözlégyet!”. Az "ige" a kezében tartott jogarral keresztet formál. Közben pedig az ablakon keresztül maga az Atyaisten jelenik meg fény és galamb képében.  A részletek itt is fontosak; Mária kék ruhája, az ágy melletti kispárna virágra hajazó formája, a baldachin mintázata, az ágy felett található körablak mintája, de még a lábuk alatt lévő mozaik is üzen, ahogy Gábriel ruházata, és a boltív, ami majd a következő képeken is visszaköszön. És még valami; a szoba fala, azaz a szárnyas oltár szegélye egybeesik, így a betlehemi jászol ennek a képnek a zseniálisan kialakított folytatása, ahogy majd a zsenialitást a harmadik kép hangsúlyozza igazán, hiszen Jézus bemutatás a templomban, szinte következménye, forma-folytonossága a jászolban történteknek, annak ellenére, hogy ez a "tabló" már Jeruzsálemben történik… Weyden így lép át időn és téren…

A szamár meg a bika rejtélye!

A középső képen aztán feltűnik szent is. Maga Kolumba vagyon megfestve, vörös ruhában, pásztorbottal a kezében, ahogy tiszteletét teszi a Kisjézusnál és értő szemekkel figyeli a Háromkirályok imádását. Gáspár, Menyhért, Boldizsár hódol a zsidók újszülött királyának, akihez a jászol felett található betlehemi csillag vezette őket. Hozzák az aranyat, mirhát, tömjént és egyikük Gáspár(?) meg is érinti a kisdedet, térdre rogyva, nagyon féltve a babát. A művészettörténészek úgy tudják, hogy az alakok korabeli papok, mecénások arcmását őrzik.  A képen pedig feltűnik maga Weyden is… Nehéz is lenne letagadnia, hogy ő volt az alkotó, hiszen ha Mária és a látogató napkeleti királyok alakját egy-egy egyenessel összekötjük, akkor egy jól kivehető W-t kapunk… A kép két eastern egg-je ismét csak Weyden zsenijét bizonyítja. Mária mögött ugyanis egy bika és egy szamár található. A bika Lukács apostol jelképe, meg persze áldozati állat is, de maradjunk Lukácsnál. Mindjárt leírom miért! A szamár, amin majd Jézus bevonul Jeruzsálembe, éppen takarmányt ropogtat, ettől aztán a jobb füle 10 óránál áll, a bal pedig kettő óránál. Na ha most kinyitjuk a bibliát Lukács apostolnál, 2/11-nél (a németeknél jelentem 11/2 az írásmódja), akkor a következő sorokat olvashatjuk;

„Mert született néktek ma a Megtartó, ki az Úr Krisztus, a Dávid városában”

(Károli Gáspár fordítása)

A másik ilyen eastern egg, az pedig, nem más, mint hogy Krisztus mögött, három oszlop áll, mintha előre jelezné, a Golgota három keresztjét. A középsőn aztán található egy pici, anakronisztikus kereszt is, ami pedig sokaknál kiveri a biztosítékot, hogyan kerül egyetlen képre a Kisjézus, meg a megfeszített Megváltó? Hát kérem, ha szent Kolumba ott lehet, ha a háromkirályokban Weyden kortársait lehet felfedezni, akkor ez az apró kereszt nem utalhat arra, hogy a Megváltó született meg, aki majdan a kereszten elveszi a világ bűneit? Már hogy a viharba ne lehetne??? Ez a kép zsenialitása, hogy időt, korokat, síkokat lép át, mert az istennek nem számít az idő, a születés és a halál számára ugyanazt jelenti, hisz nincs is halál, csak a feltámadás és élet, na meg a remény, hogy mindez velünk is megtörténhet!

Weyden pedig bátran lép egyet. A jeruzsálemi templombelső egyenes folytatása az királyok imádásnak. Ezen is ott látjuk Kolumbát, aki kíséri az Urat. Egy gyertyát tart a kezében és nézi a rokonságot, akik éppen bemutatják az Istenfiút. A szárnyas oltár csodája persze folytatódik, itt is egy mondatszalag idézi a Bibliát, és amely valószínűleg Szent Anna, Krisztus nagymamája száját hagyja el.

Végezetül...

De nem akarok én nagyon okos lenni. Csak értelmezni, befogadni. Mert ha igazán okos lennék, akkor azt is meg tudnám mondani, hogy mit keres Boldizsár(?) lábánál egy fehér agár, és hogy kerül a jeruzsálemi templomba az a máltai selyemkutyára, vagy valamilyen bichonra hajazó kis öleb, aki szintén végigbámulja Krisztus urunk bemutatását…

Még valami. A kölni Kolumba templom megsemmisült a második világháborúban. Helyén egy érseki múzeum található, amely csupán a régi épület romjait őrzi. Persze a németek ügyeltek arra, hogy egy kápolna őrizze a régi dicsőséget, amit Máriának szenteltek. Weyden szárnyas oltára azonban átkerült a müncheni Alte Pinakothek képtárba. Ott tekinthető meg, a hosszában közel három méteres, magasságát illetően pedig majdnem 140 centiméteres csoda.

És nagyon remélem, hogy aki ezeket a sorokat elolvasta, soha többé nem fogja tökfilkózni Rogier van der Weydent, aki engem ilyen sok betű írására ihletett…      

Apám szerint nem írok. Meg van fázva. A hangja gyengébb és kevésbé számonkérő. Azt mondja, örül, hogy a Tisza-parti háznál kiszedte azt a két, konok betonoszlopot. Belefáradt. Apám meg van fázva és mereng. Apám gyengéden tekint vissza a bejárt utakra. Csavargásokra. Apám megfázva is hős. Mondom neki öt éve voltunk Erdélyben. Négy éve Zakopánéban, tavaly meg a weldeni kaszinóban, a mesekék Wörthi-tó partján. A design apartman fényes konyhájában édesanyám fasírtjait falatozta, kért egy kávét, elővette a nyírbátori kertből szedett zöldségeket. Paprika. Paradicsom. Madárlátta. Mondom, menjünk vacsorázni. Nevet. 

-Egyél te is! - somolyog. Eszünk. A drága és labanc "dizájn"-apartman, fényes-kényes konyhájában. Elkészül a kávé. Félig jó. Félig osztrák. A fasírt ellenben finom. Isteni. Édesanyám készítette. A bátori zöldséget meg ő simogatta, öntözte. Estebédelünk. A Wörthi-tó partján. Apámmal. A hihetetlenül kék Wörthi tó partján. Aztán megyünk a belvárosba. Orosz nők (a korosztálya persze) megnézték. Alaposan. A kaszinóban. Mosolygott. Az orra alatt. Mondom neki; - Be is tudnál csajozni... Kacag. Este, telefonon, mindent töviről-hegyire elmesélt édesanyámnak. Mint egy kamasz.

Én meg csak vittelek magammal. Benne a hátizsákban egy meg nem élt, egy meg nem ünnepelt történetet. Egy befejezetlen sorozatot, egy félkész filmet.

Apám hangja most gyenge. Talán láza is van. Azt mondja megfázott. A múlt héten. Amikor nagy eső esett és a két ezerliteres gyűjtőből kimerte. Pólóban, nedves cipőben caplatva.

- Nem vagy már kamasz – mondom neki, szemrehányón.

- A szőlőt le kellene szedni – feleli. Apám. A szőlőt szedné. Nincs sok. De nem kéne tönkremennie.

Nem kellene. Tönkremennie. Semmiképp. Versenyt futunk az idővel. Ma is futottam a tó körül. Versenyt. És közben bolond dallamokat énekeltem. Németül. És nem csupán azért, mert Gávavencsellőn, ahonnan néhány éve azokat a gyönyörű karfiolokat kaptuk, most Sváb ligetet avattunk…

Ja. Semmi sem fontos. Csak, hogy legalább az emlékek szépek legyenek. Csak legalább az emlékek ne káromkodjanak. Hogy idén, jövőre, meg sok évig, még meglegyen a bor, aztán már úgy is mindegy.

Ha ott rothad is, a tőkén… Mert nem a bort féltem... Sose a bort... 

Gyere, te őszi éjszaka. Nem szeretlek, nem kívánlak, de kinyitom neked az ajtót, ablakod. Főzök, térülök fordulok, vendégül látlak. Nézem az eged. Nézem, ahogy felvonultatod a bolygókat, holdakat. Nézem Marsot, Szaturnuszt, Jupitert. Látom, hogy köröttük a törpék, a hozzájuk kötözött égitestek. Itt lent meg kihűlnek a testek, jön a takonykór, jönnek a hideg ágyak, a nyálkás esők. Zúg a kazán, a hátamon végigfolyik a forró víz. Csavargó levelek indulnak sárgán, barnán a télnek és a Nap, mintha látni sem kívánná, korán hull a látóhatár alá. Túl korán. Bennem meg lomha, barna versek beszélnek, és a gute, alte Zeiten héroszokat, eposzokat idéznek.

Bennem felébred Siegfried. Megyek, mert bajor, meg sváb kastélyok várnak. Megyek kegyetlen, durva katonának. Megyek én, vadászni sárkányra, lidércre, nőre, hogy aztán éjjel durva pokrócok és ribancok között, a halálfélelemtől levegő után kapkodva ordítsam: nem ezt a (páncélozott) lovat akartam…       

Aztán vértet kovácsoltatok egy vadkanra, hogy annak hátán, részegen, győzelmi mámorban, de lelkem mélyén penészt nevelve, kurjongassak. Erdőn, mezőn, fénybe öltöztetett piactereken.

Hát élet, szent élet, hol hagytalak? El…

Und wenn du lachst und wenn du weinst
Lass es raus und fühl dich frei
Ich steh hinter dir so wie du hinter mir - niemals allein

- Szervusz Ősz úr! Iszunk egy fröccsöt? - köszöntötte Sulyán Dániel, amatőr festőt, széptevőt és bádogost Krúdy. Sulyánt a fröccsözések után elkövetett, szívből jövő sóhajtozásai miatt, barátok és ismerősök is Ősz úrnak szólították. A nevét egyébként eredetileg úgy szerezte, hogy 39 évesen beleszeretett egy szépasszonyba, aki 6 hónap csodálatos és mennybéli szerelem elkövetése után, hirtelen faképnél hagyta hősünket, és aki a szerelembe belebetegedve egyetlen éjszaka alatt veszítette el szöghaja meleg színét és lett deres, télies az ábrázatja, mintha belefagyott volna szíve szottya elvesztésébe.

- Van ez így, van ez így - mondogatta Krúdy és egy szép, fényes gesztenyét dobálgatott a kezében. Az ősz nehéz spleenje a vállára ült és folyton duruzsolt a fülébe; Lassan járj, tovább érsz. Lassan szeress, lassan igyál... és lassan bámuld a csillagokat. 

Mint aki időt kapott ajándéka. De csak élete késő őszén használhatja fel.

- Akkor meg már minek? - kérdezte szelíd, de lehangolt ábrázattal Dániel és intett a szép pincérlánynak, méltóztasson egyből két kört hozni a furmint fröccs házasságából.

Laza morál, Ogre, Mutti… Mondogatom magamban a nyár ízeit és közben lelki szemeim előtt feltűnik az a hatalmas Brewdog pub, ami The Great Tower Street és a Mark Lane kereszteződésében kínálta ellenállhatatlanul magát. Vagy hatvanféle kézműves portékát lehetett hirtelen felindulásból, (csapolva) megkóstolni, a Tower felé, vagy már vissza ballagóknak és csekély 6,50 fontért cserébe a többnyire aranyló árnyalatú ale-ek világába, akár pintszámra belefeledkezni. Sose tudtam oly ékes angolsággal (legalább is így hiszem) kifelé jövet a londoni, hűs, október végi levegőbe fennhangon, szabolcsi tájszólással szavalni, hogy

…”two households, both alike in dignity. In fair Verona, where we lay our scene…”

Ahogy összemosódnak esők, nyári záporok, őszi szellők, meg IPA ízek, egy hirtelen ötlettől vezérelve, Békésszentandrást tengelybe állítom a Nagyszerű Britannia egyik legősibb városával, ama fényes és méltán világhírű Londoniummal. (Kusza földrajzóra ez, ahogy sutba dobom a gimnáziumi, földrajz érettségin, a nagy földi légkörzés tétel magyarázatával méltán megérdemelt ötöst...)

Emez a Temze partjára térdepelve, amaz egészen közel a Holt-Kőröshöz bújva hirdeti; él még ember a földön és ha él, hát főz sört is. Forró pillanatokhoz, nyarakhoz, hűvös októberekhez, andalító sétákhoz, tikkasztó biciklitúrákhoz, vagy csak úgy azért, hogy megeredjen a férfiember nyelve beszélgetés közben, és a hanzlitól kackiás sörbajusszal, tudja odamondogatni a szép lányoknak, nem csupán a gabona, a maláta, meg a komló élhet kívánatos harmóniában, hanem az oly sokszor összeférhetetlennek tűnő kettőre, nőre és férfira bomlott univerzum is.  

Mondom, ültem a nyíregyházi Bethlen Gábor utca sarkán és hirtelen közelinek tűnt London. Közelinek tűnt a sörforradalom és itt a pálinkás megyében (alma, meggy, szilva…) hirtelen új megvilágításba került a kézműves forradalom kvintesszenciája, a sör maga, a Gedeon (link) nevű bisztróban. 

A télen huzatos, hűvös, nyíregyházi Bethlen Gábor utca legeleje nyáron inkább híves, kellemes és levegős. A nagy virágágyás közvetlen szomszédjában már cédán kínálják magukat a kis asztalok, székek, meg a sátor a fejünk felett. Ami alá még egy méregdrága, de törpe növésű, görög olajfa is elfér egy méretes dézsában. De ne szaladjunk annyira előre, hogy már Görögországot emlegessük... 

Nem volt ez a hely mindig itt, meg így. A Gedeon egykor a Metropol üzletház „poklában”, alagsorában hívta fel magára figyelmet. Gulyás Gábor, alias Gedeon, innen a „brand” egyébként, álmodott egy nagyot és vágott bele a korcsmárosság nehéz, de sörtől illatos hivatalába. Hogy aztán áttolja az egykori „sörreklám-biciklit" és lecsapjon erre a korábban City Grillnek, majd a Pék bisztrónak helyet biztosító üzlethelyiségre.

Óvatos „finomítgatások” után, ma már érezhetőbb a kocsmafíling, de nem a fénylő enteriőr miatt járunk ide, hanem mert egyszerűen jó a sör.

És nem hiába emlegettem Békésszentandrás-London tengelyt. A békési településen élő Bukovinszky fivérek ugyanis olyan nedűsorral hívták fel magukra a figyelmet, ami miatt valahogy másképp kezdünk tekinteni a magyar sör fogalmára (link). Nem, ez nem az Óvatos Duhaj sörözat (link), ipari szemfényvesztése, bár a Civitas Fidelissimában működő, a Heineken tulajdonban álló gyár igyekezte is több a semminél. Ez azért nyugatabbra van ettől; sokkal ízletesebb, megkapóbb, több fant generáló vibe, amit talán a viharsarki felindulás és valami dühből pattant innováció hozott a világra. Na többek között ezeket a békési csodákat verik itt a Gedeonban csapra, és persze van még itt egy nagy, két(üveg)ajtós hűtőpult is, amiben pedig a magyar kézműves sörök tudorai palackozott látvány-hadsereggel kívánják meghódítani a nedűre fogékonyakat. Ha emlékeztem nem csal, akkor a Hübris (link), a Monyo (link) meg a thebeertailor (link) sem méltatlanul várja az ízlelőbimbókat.  

A lányok Barbi, Mónika, Timi, Viki meg pörög-forog, csapolnak, felszolgálnak, mosolyognak és még tanácsot is adnak, ha a vendég elveszne a kézműves sörök egyre táguló univerzumában. 

Egy falat Görögország!

A Gedeon másik nagy csodája pedig az, hogy (gyors)étteremként is működik. A gyors azért került zárójelbe, mert a készülő ételek semmiképp sem a fast food világát idézik, sokkal inkább a ma divatos bisztrókultúra felé kacsingatnak és mindezt úgy teszik, hogy megvillantják a görög pajtások, sokak szerint vékony, de mégis népszerű gasztroélményeit. Ki ne tudná fejből mondani, hogy milyen alkatrészekből készül a zöld Korfun, a mesés Kefalónián, meg a (szent) Zakintoszon csavarintott, két eurós gyros? Ki ne tudná, hogy mitől jó a tzatziki? Vagy, hogy a pici nyársra húzott souvlaki sem pite, hanem ebből lesz a pita, meg hogy a grillezett halloumi zöldségekkel is lehet isteni?

A Gedeon pedig szépen mondja fel a leckét, ha már görög(ös), tengerparti ételekről van szó. A kirántott cukkinigolyót is összekeverik egy kis tengeri hallal, meg a burger sem marhából, hanem bárányból kerül a tányérra. Persze mindez nem azt jelenti, hogy Zeusznak, meg az Olümposz, orrát magas hordó, Michelin csillagra áhítozó népének kínálnak molekuláris szinten kiötlött, divina kulináriát, hanem pótolnak valamit. Pótolják például a COVID miatt kimaradt görög ízeket, sikeresen megidézik a tavalyi, vagy azelőtti emlékeket, hozzák a tengert, az olívaolajat, a pitát és remek gyros fűszereket és adnak hozzá mennyei söröket, hogy a finoman pezsgő kábulatból az ember újra összekacsintson ezzel a vén cédával, az élettel és legyen kedve törzsvendéggé válni.

Ha kritikát kell írni, csak annyit, hogy bár az ételek árai teljesen rendben vannak, de a sörforradalom kézműves termékei sajnos nem olcsók. Két pohár(!) sör itt simán meg lesz eze’öccá és a hűtőben színesen, rettentő profin megtervezett, pohárnyi sörcsodák ára is simán kúszik ezer forint felé. Talán nem itt fogsz berúgni, de minden cseppjüket élvezni fogod! Egy biztos, hogy itt az ilyen földrajzi meghatározásokat, hogy soproni, borsodi, kőbányai, pécsi nyugodtan elfelejtheted, és fölösleges is keresned. Helyette ajánlom a Laza morált, meg a Muttit! Nekem bejött!

Vivát Gedeon!   

I, I wish I could swim

Like dolphins, like dolphins could swim

Though nothing will keep us together

We can beat them, for ever and ever

Oh we can be Heroes, just for one day

Oh we can be Heroes, just for one day

I, I will be king

And you, you will be queen

Though nothing will drive us away

We can be heroes, just for one day

We can be us, just for one day

I, I can remember

Standing, standing by the wall

And the guns, shot above our heads

And we kissed, as though nothing could fall

And the shame, the shame was on the other side

Oh we can beat them, for ever and ever...

Csak egyetlen napra. Csak egyetlen napig. Lehetnék hős. Lehetnék a hősöd. Szólítanál királyomnak és szólítanálak királynőmnek. Te lennél újra és ismét az élet. Te lennél a fény. Az út, te lennél az igazságom. A végső szerelem.

Tegnap futás közben arra gondoltam, hogy nem is én szedem a lábam, hanem a Jóisten fut bennem, hogy nem a szívem dobban, hanem az ég villan és dobban, hogy amikor húzom a cipőt, amikor bemelegítek sem én vagyok, csak hiszem, csak gondolom, csak remélem, de nem én vagyok, hanem egy jó előre megírt imádság, egy szent könnyek között megírt levél.

Vagy csak a te posztod vagyok a blogodból, kitépett lap a féltve őrzött, csatos, csacska, kamasz naplódból.

Csak egyetlen napig lehetnék még hős, a boldogság mosolyával, állnék én esőben, égzengésben, és csókolnálak ázottan a világ végéig. Ja, nem. A bennem élő Jóisten csókolna, mert Ő akarta, mert ő akarna csókolni Téged… Rajtam keresztül. Ajkaim így lennének oltár, szentség és feloldozás. Így lennék szent akarat, szent kötelék és az ajkakba zárt liturgia…

„Még magának jár a szája!?! Ha maga, meg a maguk félék jól dolgoznának, ha nem lenne ilyen részrehajló, bamba, tohonya vezetőség, akkor a Pataki félék nem kifelé, hanem befelé igyekeznének!”

A Körhinta egyik klasszikus jelenete jutott eszembe, amikor az ATV CSATT című műsorában megnéztem, hogyan csap össze dr. Tamasi József belgyógyász, természetgyógyász, Dr. Gődény György szakgyógyszerész és Dr. Falus Ferenc tüdőgyógyász, korábbi tisztifőorvos, valamint dr. Boldogkői Zsolt biológus, a SZTE ÁOK intézetvezetője.

A Körhintában anno, a rendező Fábri Zoltán olyan (rendszer)kritikát vágott a mélyen tisztelt „vezetőség" szemébe, hogy a fal adta a másikat. A kísérletező, okos, forradalmár Bíró Máté ugyanis a TSZ vezetőit köpi szembe ezzel a mondattal, jelezve, hogy a részrehajló, tohonya, bamba vezetőség miatt az igazán értékes emberek nem kívánják szolgálni a „rendszert”, onnan kifelé igyekeznek.

De vissza az ATV műsorára. Láttam megnéztem. És a műsor után megveszekedett dúvadként ordítottam. Ordítottam, és az égre emelt tekintettel néztem a Jóistenre, hogyan juthattunk idáig? Hogyan juthattunk el odáig, hogy az általam nagyra becsült, tudós személyiségek képtelenek könnyed győzelmet aratni, csípőből, fricskával az édesanyjukba küldeni a konteókból, összeesküvés-elméletekből, az emberi félelemből, a korlátozásokat nem tűrő egoból élő celebdoktorokat, influencer-fehérköpenyeket elküldeni melegebb éghajlatra. Sőt a műsor közben készült szavazás szerint az emberek inkább hisznek Gődény féléknek, mint a tudósoknak, tanulmányoknak, valódi orvosoknak,a  tények makacs világának…

A történet persze mélyre nyúlik, hozhatnám példaként Antoine de Saint-Exupéry a hagyományos, buggyos nadrágban előadást tartó, török csillagászát, akit kinevetnek kollégái. A történet mélyebben gyökerezik, mert az emberek inkább hisznek a facebookon futótűzként terjedő összeesküvéselméletnek, könnyed megosztásoknak, mint a sokszor hosszú évek, hónapok alatt megírt, bonyolult tanulmányoknak. Hülyülünk na, és ebben az áldva, átkozott facebook valódi és megkérdőjelezhetetlen cinkostárs. Igen, rólad van szó; akiről eddig csak a család tudta, hogy hülye vagy, most a nagyvilág is, és ráadásul igeként terjeszted a hülyeséget…

Meg az is eszembe jutott, hogy igaza volt Falusnak, amikor azt mondta, „nekünk” magukhoz nincs közünk, nincs beszélnivalónk, mi azért jöttünk a stúdióba el, a kedves Rónai Egonhoz, mert felelősséget érzünk a „közvélemény” formálásában. Csak éppen nem egy papírról kellett volna felolvasni, hanem riposztozva, nem nyílt sisakkal, magas lóról támadni, hanem okosan vívni, meggyőzni, leiskolázni a vitapartnereket és bármennyire fontos, azért két perc után le kellett volna venni a maszkot is, jelezve, hogy most fontos lesz, amit mondunk…  Tessék, lássák a szemünk, a szánk és hallják a gondolataink…

Maradjunk annyiban, hogy újságíróként a következő téziseket vallom, mélyen beleásva magam a témába.

• Az új típusú 2019-ben felfedezett koronavírus a természetből indulva, világjárványt okozott a bolygón.
• A koronavírus nem egyenlő az influenzával, attól sokkal veszélyesebb és maradandó szervi elváltozásokat is okozhat.
• Nincs a bolygóra kiterjedő összeesküvés, nem Bill Gates és nem is a gyógyszeripar áll a háttérben. A koronavírusról azonban évek óta mondják, főként a SARS megjelenése óta, hogy veszélyes lehet, ha mutálódik. Mutálódott… (Ui: igen a koronavírusok egy része felelős a nátháért és már évtizedek óta tudunk a létezésükről, de az nem a COViD19 törzs volt…)
• Nem ezzel, nem így akarják kiirtani az emberiséget, sem szelektálni. Ha „szelektálni” akarnák, azt első körben az élelmiszerekkel lehetne megtenni. Olcsóbb, mint vírusokkal kísérletezni, vagy repülőről szórni a "kemtrélt"...
• Ha valóban egy világot behálózó összeesküvésről lenne szó, csak lenne már egy-két „renitens” ország, vezető, befolyással bíró személyiség, aki rögtön „kitálalna” és a nem a facebookon kellene szamizdatként Gipsz Jakabnak és kedves feleségének megosztani az „igazságot”…
• A maszkhasználat nem jelent tökéletes védelmet, ám azt sem lehet mondani, hogy semmire sem jó. Sőt! Ázsiában, Japánban évtizedek óta, ilyen, olyan okok miatt a mindennapok része, de nekünk nehogy már megmondják, hogy mit tegyenek a szánk elé? Ugye???

A tömegtájékoztatás a felelős!

Igen, a tömegtájékoztatással is baj van. Ha éjjel-nappal torz, csúsztatott félig sem igazságokat közlünk, ha a tömegtájékoztatás propaganda, ha kiveri a biztosítékot, ha kognitív disszonanciát okoz, akkor az emberek az ott közölt, Napnál is világosabb igazságok esetén is kételkedni fognak. Hiába mondják non-stop, hogy a tej fekete, amikor Géza bácsi a findzsájába töltve, minden egyes alkalommal meggyőződik arról, hogy a tej továbbra is fehér és semmilyen parancsszóra nem akar feketébe öltözni…

A kormányzat a felelős!

Igen, a kormányzat is. Ha ötletszerűen működik egy probléma feltárása, megoldása, ha a kommunikációja rejtélyes, kétségekre ad okot, akkor bizony a fejétől bűzlik a hal. A politikus ne hozzon olyan szabályt, olyan törvényt, ne büntessék az egyszerű embert azért, mert nem hord maszkot, ha a politikus kül- és belföldön is maszk nélkül parolázik idegenekkel. Ne mondjuk azt, hogy minden rendben van, ha nem tudunk elegendő pénzt, paripát fegyvert adni az egészségügynek, ha a korábban jól működő, szigorú tisztiorvosi szolgálat majdnem elvérzett az elmúlt évtizedek alulfinanszírozottsága miatt. Ne mondjuk azt, hogy minden rendben van, ha a kórházak inkább a kussolás, maszatolás stratégiáját választják, mert abból soha nem lehet bajuk. Ne mondjuk azt, hogy kézben tartjuk a dolgokat, olyan abszurd döntéseket sikerül hozni, hogy az osztálytárs kontaktszemély, de a családtag nem… De nem kívánok a gumicsontok szintjére lemenni… Ne egy kedves, édes, de súlytalan nagymami meséljen nekünk délelőttönként, ne egyenruhások zord és parancstól megfélemlített arca közöljön számokat, hanem okos, hiteles, mosolygós középkorú, elismert szakemberek, orvosok, infektológusok, virológusok…

A ’zemberek a felelősek!

A magyar társadalom egy harmada funkcionális analfabéta, a tizenéveseket képtelen megszólítani az oktatási rendszer, nem olvasnak újságot, nem néznek tévét. Az életrevalóbb tanárok többsége pályaelhagyó, és már kontraszelektált politikusok kerülnek hatalmi pozícióba (akinek nem inge nem veszi magára...). A feltételek kedvezőek ahhoz, hogy kialakul egy döntéshozókból és nagyvállalkozókból összefonódó újgazdag kaszt, aminek lassacskán hitbizomány lesz az ország, és egyre jobban kezdenek hasonlítani arra a podagrás, elavult arisztokráciára, amely 850 évig szívta az ország vérét (adómentesen), hogy aztán a csúnya „labancokra” kenve az ország bajait, végül maga is akaratlanul, kelletlenül, de belemenjen egy mindent fel- és megrázó forradalomba és labanctrón-fosztó szabadságharcba. Mindezt persze tétlenül néztük, nézzük ma is, mondván nem tudunk ellene tenni. Cinkosok közt vétkes, aki néma. A jóravaló restség bűn. A gonosz győzelméhez elegendő annyi, hogy a jók tétlenül nézik a folyamatokat.

Ha valaki azt hiszi, ez most nyílt színi elpártolás, ellenzéki duma, akkor bizony téved. A baloldal számomra levitézlett, követhetetlen és az elmúlt 110 év összes internacionalista, kommunista emberkísérlete elborzasztó.

Csak a polgári demokráciában hiszek! Csak a kiművelt emberfőkben és így függ össze, így lesz keretes szerkezetű az érvelésem. Csak abban hiszek, hogy kialakul egy művelt, megtakarítással, horribile dictu; vagyonkával rendelkező, vastagabb középosztály, amelynek teremtő ereje fölfelé ívelő, boldogabb országot eredményez. Mert ez az osztály fogja felemelni az országot! Mert ez az a réteg az, amely saját erejéből mozdul előre. Ezek az emberek nem a nepotizmus kegyeltjei, nem is az uram-bátyám évszázados viszonyok kreatúrái, nem a móriczi "Rokonok", spanok, cimbik, pajtások világából kerülnek elő. Ezek, akik itt majd egy országot, nemzetet alkotnak. Erre kell nagyon ügyelni, hogy az oktatás, a tudás átadásával egy okosabb, termékenyebb, sikeresebb államot teremtsünk. Csak hát a polgárság ugye átlát a szitán, nemcsak a nettó hülye infulencer-doktorokat ismeri fel, hanem a hatalom természetét is... Csuka fogta róka...   

Hülyeség a köbön!

De az kérem mégis hajmeresztő, hogy a „normális Magyarországért” az a közpénzt elsíboló Gődény, a Szcientológiai Egyházzal nyíltan flörtölő Lenkei & Co. (társaik) „harcolnak”, az ő videóik nézettebbek, mint tudósok, köztiszteletben álló orvosoké, az azt jelenti, hogy valamit rosszul csinálunk.

Ha facebookon terjedő nettó baromság gyorsabban terjed, mint a fény, a  „tudomány”, akkor szerezzünk be néhány Öveges professzort, készítsünk újra Deltát, egy modern Kudlik Julival és állítsuk meg az agylúgozó éjjel-nappal Butapestek, valóságsókban feltűnő senkik, semmik, gyülevész seregét. Álljunk a sarkunkra és nézzünk a tükörbe. Az elmúlt 30 év legkomolyabb tanulsága, hogy jobb, emberibb, okosabb oktatási rendszerre van szükség, jobban meg kell fizetni a tanárokat, okosabb, jobban működőbb, átláthatóbb, emberközpontúbb egészségügyre van szükség, ami hatékonyabb… Jobban szét kell választanunk a magánpraxist, az államilag finanszírozottól vagy nem is tudom hogy mi az első lépés...

Az egészségügyi szakmának, pl. orvosi kamarának jobban jelen kellene lennie a közéletben, a közvélemény formálásban, jobban kellene felügyelni, hogy ki mit kezd a megszerzett orvosi diplomával. Hamarabb intézkedni, kizárni azokat, akik nettó hülyeséget terjesztenek. Például az interneten.

Gyerekek! Hát én még senkit nem hallottam a műtőbe tolva, hogy azért kiabált volna, hogy őt a természetgyógyásza operálja meg! A kuruzslós, távgyógyítós, táplálékkiegészítősen profitorientált világot jobban le kellene választani a „közgyógyellátásról”.

A COVID19 járványban azt vettem észre, hogy az egész úgy működik, mint a vallás. Nem számít mit mond az egzakt tudomány, itt az emberek úgy gondolkodnak, akár a hívők. „Én a Taoban , én Allahban, én meg Buddhában hiszek…”

A tudomány pontos attól tudomány, hogy tudományos érvei vannak, hogy a jelenlegi legjobb tudásunk szerint alkot képet a körülöttünk folyó történésekről, jelenségekről…         

A kormányzati politikát illetően pedig okos, szerethetőbb emberekre van szükség. Tessék a naptárra nézni; 2020-at írunk! Az interneten bármi elérhető. Nem lehet arra alapozni, hogy ha minden csatornából mi folyunk, akkor majd csak elhiszik a’zemberek a legnagyobb politikai humbukot, csacsiságot is. Mert ma már minden csatornát lehetetlen uralni. Ha pedig tudatosan, mesterségesen butítunk, akkor végén csúnyán rá fogunk fázni és megnézhetjük magunkat. Akkor az a szent és támogatható cél, hogy egy működőképes, okos, prosperáló, innovatív társadalmat hozzunk létre, meg fog bukni.

Egy igazi harcosnak nem lehet célja, hogy bolondok között legyen király… Az nem győzelem!

Ezért is kell szerethető, hiteles arcokat behozni, ha már feltétlenül kampányolunk.

Tessék visszahozni a reflektorfénybe olyan okos politikusokat, mint Navracsics Tibor, Lázár János, vagy akár Hoppál Péter! Tessék olyan szakembereket felkérni kommunikációs szerepre, akik hitelesek, akiknek még talán elhisszük, hogy értünk is dolgoznak, akikről még talán azt feltételezzük, hogy az állandó hatalmi játszmákban, az átpolitizált közéletben is van még arcuk, saját, önálló véleményük és ha kell a nyílt vitákat is vállalják…  

Ui: a CSATT című műsorhoz hasonló produkciót, a közmédia valamelyik csatornáján is szívesen megnézném.

Több mint 20 koronavírusos betegről érkezett híradás a nyíregyházi Tündérkert Szeretetotthonból. A magánkézben lévő idősek otthonába ma délután a honvédség Járványügyi Bevetési Egysége érkezett, hogy segítséget nyújtson az immár gócpontnak számító intézménynek. A katonák megkezdték az épület szisztematikus fertőtlenítését. Szerdán négy órakor egy megkülönböztető jelzést használó mentő is érkezett a szeretetotthonba.    

Reggel óta elérhetetlen a Tünde utcai Tündérkert Szeretetotthon információs telefonszáma. A készülék kicseng, de senki nem veszi fel. A hozzátartozók közül többen ezért személyesen jelentek meg az intézmény kapui előtt, ahol kora délután megdöbbentő képe tárult a szemük elé. Egy katonai terepjáró, majd egy kisbusznyi szájmaszkos egyenruhás után egy hatalmas honvédségi kamion is begördült az otthon udvarába. A katonák vegyvédelmi egyenruhát húztak, sőt gázálarcot is felvettek, majd számos permetezővel és egyéb speciális eszközökkel kezdték meg az épület szisztematikus fertőtlenítését.

- Mi annyit tudunk, hogy egy héttel ezelőtt az egyik dolgozónak pozitív lett a tesztje - mondta el Garai Józsefné, akinek a 77 éves bátyja él a szeretetotthonban. – Arról is kaptunk értesítést, hogy ezt követően mindenkit leteszteltek, de mindenkinek negatív lett a tesztje, de a biztonság kedvéért fertőtlenítettek is. A bátyám ellenben ezt nem erősítette meg. Csak tegnap előtt vettek mintát a bent lakóktól és tegnap kezdték meg a fertőtlenítést. Mi úgy tudjuk, hogy 24 bent lakónak lett pozitív az eredménye – tette hozzá a kétségbeesett asszony.

Hogy pontosan hányan fertőződtek meg a Tündérkert Szeretetotthonban egyelőre nem világos. Az intézmény elérhetetlen, de egy korábbi sajtóértesülés szerint 21 főnél mutatták ki a koronavírust. Hogy közülük hányan lehetnek a bent lakók és hányan a dolgozók, még vitatott.

A katonák teljes körű fertőtlenítést végeznek

A honvédség Székesfehérvárról érkezett Járványügyi Bevetési Egysége csak annyit erősített meg, hogy fertőtlenítést végeznek az intézményben.

- A Petőfi Sándor vegyvédelmi zászlóalj két hete még csak gyakorlatozott, most pedig már éles bevetésben vagyunk – hangsúlyozta Urbán Levente. A százados elmondta, a honvédség mindent megtesz annak érdekében, hogy csökkentsék a megbetegedések számát. Április 12-én végeztük el az első idősotthon fertőtlenítését, majd kórházakban is gyakorlatot szereztünk. Most is ez alapján végezzük a feladatot. Nyíregyházán két ütemben hajtjuk végre a fertőtlenítést. Egyszer egy melegköd képzős hidrogén peroxid és nátrium hipokloritból alapú fertőtlenítőszerrel dolgozunk, majd a második körben a MOL által gyártott speciális fertőtlenítőszerrel permetezünk, ez érinti a szobákon kívül természetesen, a vizesblokkokat, az orvosi helyiséget is…

Az intézmény vezetőjét kerestük, egyelőre nem érhető el. Mivel magántulajdonban lévő intézményről van szó, egyelőre hivatalos nyilatkozatot a hatóságok sem kívántak adni az ügyben.