Laza morál, Ogre, Mutti… Mondogatom magamban a nyár ízeit és közben lelki szemeim előtt feltűnik az a hatalmas Brewdog pub, ami The Great Tower Street és a Mark Lane kereszteződésében kínálta ellenállhatatlanul magát. Vagy hatvanféle kézműves portékát lehetett hirtelen felindulásból, (csapolva) megkóstolni, a Tower felé, vagy már vissza ballagóknak és csekély 6,50 fontért cserébe a többnyire aranyló árnyalatú ale-ek világába, akár pintszámra belefeledkezni. Sose tudtam oly ékes angolsággal (legalább is így hiszem) kifelé jövet a londoni, hűs, október végi levegőbe fennhangon, szabolcsi tájszólással szavalni, hogy

…”two households, both alike in dignity. In fair Verona, where we lay our scene…”

Ahogy összemosódnak esők, nyári záporok, őszi szellők, meg IPA ízek, egy hirtelen ötlettől vezérelve, Békésszentandrást tengelybe állítom a Nagyszerű Britannia egyik legősibb városával, ama fényes és méltán világhírű Londoniummal. (Kusza földrajzóra ez, ahogy sutba dobom a gimnáziumi, földrajz érettségin, a nagy földi légkörzés tétel magyarázatával méltán megérdemelt ötöst...)

Emez a Temze partjára térdepelve, amaz egészen közel a Holt-Kőröshöz bújva hirdeti; él még ember a földön és ha él, hát főz sört is. Forró pillanatokhoz, nyarakhoz, hűvös októberekhez, andalító sétákhoz, tikkasztó biciklitúrákhoz, vagy csak úgy azért, hogy megeredjen a férfiember nyelve beszélgetés közben, és a hanzlitól kackiás sörbajusszal, tudja odamondogatni a szép lányoknak, nem csupán a gabona, a maláta, meg a komló élhet kívánatos harmóniában, hanem az oly sokszor összeférhetetlennek tűnő kettőre, nőre és férfira bomlott univerzum is.  

Mondom, ültem a nyíregyházi Bethlen Gábor utca sarkán és hirtelen közelinek tűnt London. Közelinek tűnt a sörforradalom és itt a pálinkás megyében (alma, meggy, szilva…) hirtelen új megvilágításba került a kézműves forradalom kvintesszenciája, a sör maga, a Gedeon (link) nevű bisztróban. 

A télen huzatos, hűvös, nyíregyházi Bethlen Gábor utca legeleje nyáron inkább híves, kellemes és levegős. A nagy virágágyás közvetlen szomszédjában már cédán kínálják magukat a kis asztalok, székek, meg a sátor a fejünk felett. Ami alá még egy méregdrága, de törpe növésű, görög olajfa is elfér egy méretes dézsában. De ne szaladjunk annyira előre, hogy már Görögországot emlegessük... 

Nem volt ez a hely mindig itt, meg így. A Gedeon egykor a Metropol üzletház „poklában”, alagsorában hívta fel magára figyelmet. Gulyás Gábor, alias Gedeon, innen a „brand” egyébként, álmodott egy nagyot és vágott bele a korcsmárosság nehéz, de sörtől illatos hivatalába. Hogy aztán áttolja az egykori „sörreklám-biciklit" és lecsapjon erre a korábban City Grillnek, majd a Pék bisztrónak helyet biztosító üzlethelyiségre.

Óvatos „finomítgatások” után, ma már érezhetőbb a kocsmafíling, de nem a fénylő enteriőr miatt járunk ide, hanem mert egyszerűen jó a sör.

És nem hiába emlegettem Békésszentandrás-London tengelyt. A békési településen élő Bukovinszky fivérek ugyanis olyan nedűsorral hívták fel magukra a figyelmet, ami miatt valahogy másképp kezdünk tekinteni a magyar sör fogalmára (link). Nem, ez nem az Óvatos Duhaj sörözat (link), ipari szemfényvesztése, bár a Civitas Fidelissimában működő, a Heineken tulajdonban álló gyár igyekezte is több a semminél. Ez azért nyugatabbra van ettől; sokkal ízletesebb, megkapóbb, több fant generáló vibe, amit talán a viharsarki felindulás és valami dühből pattant innováció hozott a világra. Na többek között ezeket a békési csodákat verik itt a Gedeonban csapra, és persze van még itt egy nagy, két(üveg)ajtós hűtőpult is, amiben pedig a magyar kézműves sörök tudorai palackozott látvány-hadsereggel kívánják meghódítani a nedűre fogékonyakat. Ha emlékeztem nem csal, akkor a Hübris (link), a Monyo (link) meg a thebeertailor (link) sem méltatlanul várja az ízlelőbimbókat.  

A lányok Barbi, Mónika, Timi, Viki meg pörög-forog, csapolnak, felszolgálnak, mosolyognak és még tanácsot is adnak, ha a vendég elveszne a kézműves sörök egyre táguló univerzumában. 

Egy falat Görögország!

A Gedeon másik nagy csodája pedig az, hogy (gyors)étteremként is működik. A gyors azért került zárójelbe, mert a készülő ételek semmiképp sem a fast food világát idézik, sokkal inkább a ma divatos bisztrókultúra felé kacsingatnak és mindezt úgy teszik, hogy megvillantják a görög pajtások, sokak szerint vékony, de mégis népszerű gasztroélményeit. Ki ne tudná fejből mondani, hogy milyen alkatrészekből készül a zöld Korfun, a mesés Kefalónián, meg a (szent) Zakintoszon csavarintott, két eurós gyros? Ki ne tudná, hogy mitől jó a tzatziki? Vagy, hogy a pici nyársra húzott souvlaki sem pite, hanem ebből lesz a pita, meg hogy a grillezett halloumi zöldségekkel is lehet isteni?

A Gedeon pedig szépen mondja fel a leckét, ha már görög(ös), tengerparti ételekről van szó. A kirántott cukkinigolyót is összekeverik egy kis tengeri hallal, meg a burger sem marhából, hanem bárányból kerül a tányérra. Persze mindez nem azt jelenti, hogy Zeusznak, meg az Olümposz, orrát magas hordó, Michelin csillagra áhítozó népének kínálnak molekuláris szinten kiötlött, divina kulináriát, hanem pótolnak valamit. Pótolják például a COVID miatt kimaradt görög ízeket, sikeresen megidézik a tavalyi, vagy azelőtti emlékeket, hozzák a tengert, az olívaolajat, a pitát és remek gyros fűszereket és adnak hozzá mennyei söröket, hogy a finoman pezsgő kábulatból az ember újra összekacsintson ezzel a vén cédával, az élettel és legyen kedve törzsvendéggé válni.

Ha kritikát kell írni, csak annyit, hogy bár az ételek árai teljesen rendben vannak, de a sörforradalom kézműves termékei sajnos nem olcsók. Két pohár(!) sör itt simán meg lesz eze’öccá és a hűtőben színesen, rettentő profin megtervezett, pohárnyi sörcsodák ára is simán kúszik ezer forint felé. Talán nem itt fogsz berúgni, de minden cseppjüket élvezni fogod! Egy biztos, hogy itt az ilyen földrajzi meghatározásokat, hogy soproni, borsodi, kőbányai, pécsi nyugodtan elfelejtheted, és fölösleges is keresned. Helyette ajánlom a Laza morált, meg a Muttit! Nekem bejött!

Vivát Gedeon!