Amikor életed legfontosabb évei úgy telnek, hogy a nyírbátori több mint 500 éves, gótikus (református) templom minden reggel rád köszön, amikor a Papok-rétje tanít meg korcsolyázni és szépet tenni, amikor a Szalontai Barnabás örökségének tartott nyírbátori múzeum, az egykori minorita kolostor falai között érted meg, mi a történelem, amikor a világ egyik legszebb hálóboltozata mellett születtél, amikor a világ legmagasabb és „legköverébb” fa haranglábjába mászol fel, titokban és nézed a városod, amikor a Krucsay-oltár alatt mondod december 24-én édesanyádnak; áldott karácsonyt, amikor nagyapád neve üdvözöl a görög templom egy üvegében, akkor joggal vagy jogtalanul, de csöppet rátarti és beképzelt leszel. Hogy aztán az ország legfiatalabb nagyvárosában vágják vissza és növesszék meg újra és újra, immár bűnbánattal, görögkatolikus ragaszkodással és sok-sok kegyelemmel a szárnyaidat, akkor, de csak akkor…hitből és akácillatból, a Nyírségből indulsz el a Jóisten felé… és hiába hajtod meg a fejed… mert azért a büszkeség csak dolgozik benned, hogy innen szép nyerni… hogy innen kötelező nyerni… hogy innen fogsz nyerni…