- Szervusz Ősz úr! Iszunk egy fröccsöt? - köszöntötte Sulyán Dániel, amatőr festőt, széptevőt és bádogost Krúdy. Sulyánt a fröccsözések után elkövetett, szívből jövő sóhajtozásai miatt, barátok és ismerősök is Ősz úrnak szólították. A nevét egyébként eredetileg úgy szerezte, hogy 39 évesen beleszeretett egy szépasszonyba, aki 6 hónap csodálatos és mennybéli szerelem elkövetése után, hirtelen faképnél hagyta hősünket, és aki a szerelembe belebetegedve egyetlen éjszaka alatt veszítette el szöghaja meleg színét és lett deres, télies az ábrázatja, mintha belefagyott volna szíve szottya elvesztésébe.

- Van ez így, van ez így - mondogatta Krúdy és egy szép, fényes gesztenyét dobálgatott a kezében. Az ősz nehéz spleenje a vállára ült és folyton duruzsolt a fülébe; Lassan járj, tovább érsz. Lassan szeress, lassan igyál... és lassan bámuld a csillagokat. 

Mint aki időt kapott ajándéka. De csak élete késő őszén használhatja fel.

- Akkor meg már minek? - kérdezte szelíd, de lehangolt ábrázattal Dániel és intett a szép pincérlánynak, méltóztasson egyből két kört hozni a furmint fröccs házasságából.