A karácsonyi forgatókönyvek közül a legsziruposabbakat mindig Hollywood készítette el. Pilinkéző hóesés, a házban nagy család, a kandallóban pattogó tűz, nagy fa, nagy ajándékok, és valami földöntúli szeretet. A második a szenvedő főhősről szól, aki iszonyú magányos, kész van, mint a házi feladat…

Itt a karácsony. Hetek óta a régi slágereket hallgatta. Dúdolgatta, így készült… Soha még ilyen korán nem érezte meg a karácsony üzenetét. Valami ragyogásra, fényre vágyott, ami nem egy kirakatban, hanem az Ő szemében gyullad és lángba borítja a szívét. Aztán, ahogy illik ismét egy banánhéjon…

Siker és boldogság kéz a kézben jár. Nagy mosolyok, önfeledt vidám emberek a képernyőkön, óriásplakátokon és az újságok címlapján. Irigykedő, vágyakozó emberek a mások oldalon. Nagy családok, boldog, őszinte családok az élet szebbik partvidékén, míg a mostoha, hátsó udvaron magányba dermedt világ. A…

Fekszem a nyárban. Egy forró éjszakán. Ez egy nagy, komoly és magabiztos emlékem az életről. Lazán, hányaveti módon, mint akinek mindegy él, vagy hal-e. Van az a pimasz érzés, amikor valóban megfőzöd vagy panírozod és kirántod még az oroszlánt is. Fekszel valami ócska, kihúzhatós ágyon és igazából…

A Korzóban ha a hátsó kijáraton jársz kelsz egyetlen vékony fal választ el a női mosdótól. Egyetlen vékony fal jelenti a szemérmet, a halkan hulló fehérneműk, a csicsergő pletykák világát, és ha nem akarsz ennyire költői lenni, egyetlen fal választ el a havibajtól, vértől, a valóságtól… Az élet már…

A kőttes kalácsban, amit a nagymama süt. Egy passzban, amit apától kap a fia és góllá lesz. Egy selfie, amin két ember mosolyog. Egy lány, meg egy pasi. Abban a mosolyban Te meg én vagyok. Édesapám reggeli telefonhívásaiban, bölcsességében, soha be nem fejezett, csak későbbre halasztott mondataiban.…

„Entweder es regnet oder die Glocken läuten– und wenn beides zusammenfällt, dann ist Sonntag.“ Vagy esik, vagy a harangok zúgnak, ha pedig mindkettő egyszerre, akkor vasárnap van – tartja a münsteri közmondás. Idén azonban a szokásosnál jóval kevesebb eső áztatja Észak-Németországot. Sőt, ezen az…

  Kedves Attila,   hihetetlen hőség vette át a hatalmat Németországban. Ez a hőség pedig butít. Furcsán, betegesen hat az emberekre. Aztán hétfőn megjött a lehűlés. Felhők, szemerkélő eső. Vártuk már, hogy aludni tudjunk, hogy ez a fojtogató miazma megszűnjön, megérezzük az ősz, a hűvösség…

Szorít az idő. Tőri a szívem a lelkem, mint egy rossz, nyavalyás cipő. Szorít az idő. Sose még ennyire. Nem attól félek, hogy itt a vég. Attól tartok, hogy nem Te fogod a kezem. Pedig nem félek. Már azon is túl vagyok. Megnyugodtam. Már nem veszíthetlek el. Már az is megtörtént. Szoroztam nullával…

(...egy "nem túl eredeti" levél első, nyilvános utánközlése...) Herr József! Megkaptam versének fordítását, amit nagyon köszönök. Megfogadom a tanácsát. Mesélek. Talán nem úgy, ahogy Ön azt várná tőlem, de szaggatva, pulzálva, vissza-visszapörgetve éveket, eseményeket, örömöket és fájdalmakat kap…