Itt a karácsony. Hetek óta a régi slágereket hallgatta. Dúdolgatta, így készült… Soha még ilyen korán nem érezte meg a karácsony üzenetét. Valami ragyogásra, fényre vágyott, ami nem egy kirakatban, hanem az Ő szemében gyullad és lángba borítja a szívét.

Aztán, ahogy illik ismét egy banánhéjon csúszott el. Hülyeség. Kicsinyes bosszú. Az ego kiszabadult a ketrecből és garázdálkodni kezdett. Szépen elővette a Joker-mosolyú „én-t” és a játék újból és újból az önzésről kezdett szólni. De jajj annak, aki karácsony előtt hibázik. Jajj, annak, aki az ünnep szentségét töri szilánkosra…

Azt álmodta, hogy felhívja. Arról beszélt neki, hogy viszi az összes cuccát és költözik vissza és kérdezi, hogy mehet-e… Álmában annyira elképedt, hogy csak néhány másodperc múlva szólalt meg… De akkor már a másik oldalon lerakták a kagylót….

…

Ül a kocsiban. Büszke. Valami somolygó derű utazik vele, mert tudja, hogy jót fog cselekedni… Jó úton jár, ettől nincs megnyugtatóbb, felemelőbb érzés. Segíteni fog. Aztán belül elkomorodik. Ő viszont azt fogja gondolni, hogy kompenzál… Ő, azt fogja gondolni, hogy ez nem több mint a tömeg, a nagyvilág ámítása. „Látjátok, milyen jó ember vagyok… Pedig a saját magánéletében pedig…” Ettől a gondolattól a kocsiban az előbb még ragyogó ajándék fénye hirtelen megkopik. Szürkeség ül rá. Ködös, nyomott hangulat. Majd B. és K. derűs arca újból visszahozza a fénybe. Istenem, de jó lenne, ha Ő is látná. Ha is itt lenne, megszorítaná a kezét, együtt bőgnének a visszaúton. De jó lenne, ha büszke lenne rá…

…

A jóság is mennyire viszonylagos. Mennyire lehetsz jó, ha nem vagy képes megőrizni valakinek a beléd vetett hitét? Mennyire lehetsz jó, ha holmi bosszú képes mozgatni, ha a féltékenység képes megszólítani? Mennyire vagy jó, ha felismered a hibáid és elfogadod, benned már nem bíznak, és a boldogságot nélküled képzelik el? Hol a jó és a rossz határa? Mit lehet megbocsátani, mit kell elutasítani? Tényleg rosszá válik, aki nagyon szeret? Mikor kell az álmokat jegelni? Mikor elengedni? Tényleg te vagy a falu rossza?

…

Római katolikus templomban gyónt. Napok óta a könnyek sózzák a csókra szomjas száját. De tudja, ismét beköltözött hozzá az Isten. Eddig nem hitte el. Amikor ilyen napokat él, akkor jön el hozzá az Isten. Menetrendszerűen. És csak rakja és rakja a terhet a vállára. Rakja, mint egy fáradhatatlan serpára és táncoltatja.

- Most keringőzz, most szambázz! Most legyél vagány, huszár, tiszt uram!!! – mutat a szoba üres közepére és közben kicsit elcsúszik a feje felett a glória…

- Legyetek csendben - suttog. Addig tudott csak írni, míg egy picit nem rá figyelt…

Halkan suttogja, ennyi könny után biztosan tudja, beköltözött hozzá az isten és így van ez jól….