A Korzóban ha a hátsó kijáraton jársz kelsz egyetlen vékony fal választ el a női mosdótól. Egyetlen vékony fal jelenti a szemérmet, a halkan hulló fehérneműk, a csicsergő pletykák világát, és ha nem akarsz ennyire költői lenni, egyetlen fal választ el a havibajtól, vértől, a valóságtól… Az élet már csak ilyen, piszkos, mocsokban fogan. Épp abban a vérben, amely szétveti a szíved is.

Mondom egyetlen fal. Olyan ez mint 20 éve a gimiben, amikor a fiú öltöző mások oldalán a lányok álltak pőrén, szűzien…  

Véletlen, hogy a fal melyik oldalára kerülsz, Véletlen talán, hogy a fal melyik oldalán érzed a szerelem maszkulin, vagy éppen feminin ízét? Véletlen lenne, mikor bolondulsz meg, mikor törik össze a szíved? Véletlen lenne a nap, az óra, a perc, a pillanat? Véletlen lenne, hogy mikor kérünk és mikor mondanak rá igent? Mákos-deres fejjel is rá-rácsodálkozom, hogy hiába futottam, hiába menekültem, mégiscsak utolért, rám talált. Hiába halogattam, hiába dadogtam, hiába nevettem ki, most mint egy tengeri kígyó finoman roppant össze és én annak is örülök, hogy a sötét nyár után most gyémántos őszbe fordulnak az érzések…

Már az sem baj, ha nem igaz, ha minden, de minden hazugság lenne. Hányszor írjam le, hogy nem a végeredmény, az elszámolás, a pozitív szaldó, hanem a küzdelem, az összes magányos hajnal, az összes kemence-forró, pörkölt perc, amikor, fájt a lét, fájt lélegezni és fájt élni…

Mit nekem pokol, purgatórium. Mit nekem tisztítótűz, élve boncolás… Mindet kipipáltam. Láttam a feketénél sötétebb éjjelt, láttam azt a percet, ahonnan más nem tér vissza, jártam annál a szakadéknál, ahol másnak már a szíve sem dobban… Voltam abban a kútban, ahova se létra, se kötél nem ér le. Voltam abban a sírban, amit elfeledtek, voltam hidrogénatom melynek ellopták az egyetlen hidrogénatomját is. Voltam millió ismeretlenes egyenlet, vízbe fojtott kutyakölyök, herélt ló, emberi roncs lobotómia után. Voltam szent kérés, könnyek között sós könyörgés. Voltam Szent Rita pártfogoltja. Voltam utált árva, állat elé vetett zsiger, húsra folyt epe… Voltam…

De. Kibírtam. Visszajöttem, sérülés nélkül, ahogy Mária szülte az igét. Sérülés nélkül, csak a szívem nagyobb, csak vágyam tisztább, csak az álmom igazabb… Csak…

Akarsz-e élni, élni mindörökkön,

játékban élni, mely valóra vált?