A karácsonyi forgatókönyvek közül a legsziruposabbakat mindig Hollywood készítette el. Pilinkéző hóesés, a házban nagy család, a kandallóban pattogó tűz, nagy fa, nagy ajándékok, és valami földöntúli szeretet.

A második a szenvedő főhősről szól, aki iszonyú magányos, kész van, mint a házi feladat és éppen búskomor. Úgy érzi, a világ kicsúszott a lába alól és semmi sem jön össze. A karácsony meg jön, mindenki boldog csak ő nem. És akkor mit a jósors, Szentesete betoppan hozzá a nagy szerelem, a régi szerelem, az elveszettnek hitt szerelem…

Az Igazából szerelem című angol film pedig esztrád módon mutatta be, hányféle karácsony lehet, egy nagyvárosban… És milyen jó azt nézni. Milyen jó elmerülni benne... 

Na de hányféle karácsony lehet Nyíregyházán, Nyírbátorban, Mátészalkán? Hányféle gondolat, ajándék, vágy, hányféle sors. Hajléktalan, aki egy üveg borról álmodik, gyermek, aki arról, hogy az apja csak ma ne rúgjon be, fiatal, akinek az ország másik végében ünnepel a kedvese és nem lehetnek együtt és akkor jön a kórházi karácsony, az öregotthonos karácsony, a fázós karácsony, a magányos karácsony, a pénztelen karácsony, a "legyünk már túl ezen a szirupon" karácsony…

Nézem a Facebookot. Nézem a boldog arcokat, égbe karcsúsodó fákat, finomságokat, bejgliket, halászleveket, (kacsa)sülteket és azon gondolkodom, hogy az ismerőseim és barátaim élete többnyire rendben van. Legalább is remélem, hogy nem kirakatként használják a szociális hálót…

Legyenek boldogok, akik a legjobb karácsonyi forgatókönyvet élik meg! És legyenek azok is, akik most átírnák azt a fejezetet, amit éppen megélnek!  

Kint esik. Szakad. A szobába, ahol most pötyögök, szürke fellegek ültek és áztatják a padlót… Ám bent a szívem mélyén Katona Klári, Demjén Ferenc meg történetesen most a Margaret Island énekel; legyen ünnep! És valóban, legyen!

Áldott, békés karácsonyt mindenkinek!