„Még magának jár a szája!?! Ha maga, meg a maguk félék jól dolgoznának, ha nem lenne ilyen részrehajló, bamba, tohonya vezetőség, akkor a Pataki félék nem kifelé, hanem befelé igyekeznének!”

A Körhinta egyik klasszikus jelenete jutott eszembe, amikor az ATV CSATT című műsorában megnéztem, hogyan csap össze dr. Tamasi József belgyógyász, természetgyógyász, Dr. Gődény György szakgyógyszerész és Dr. Falus Ferenc tüdőgyógyász, korábbi tisztifőorvos, valamint dr. Boldogkői Zsolt biológus, a SZTE ÁOK intézetvezetője.

A Körhintában anno, a rendező Fábri Zoltán olyan (rendszer)kritikát vágott a mélyen tisztelt „vezetőség" szemébe, hogy a fal adta a másikat. A kísérletező, okos, forradalmár Bíró Máté ugyanis a TSZ vezetőit köpi szembe ezzel a mondattal, jelezve, hogy a részrehajló, tohonya, bamba vezetőség miatt az igazán értékes emberek nem kívánják szolgálni a „rendszert”, onnan kifelé igyekeznek.

De vissza az ATV műsorára. Láttam megnéztem. És a műsor után megveszekedett dúvadként ordítottam. Ordítottam, és az égre emelt tekintettel néztem a Jóistenre, hogyan juthattunk idáig? Hogyan juthattunk el odáig, hogy az általam nagyra becsült, tudós személyiségek képtelenek könnyed győzelmet aratni, csípőből, fricskával az édesanyjukba küldeni a konteókból, összeesküvés-elméletekből, az emberi félelemből, a korlátozásokat nem tűrő egoból élő celebdoktorokat, influencer-fehérköpenyeket elküldeni melegebb éghajlatra. Sőt a műsor közben készült szavazás szerint az emberek inkább hisznek Gődény féléknek, mint a tudósoknak, tanulmányoknak, valódi orvosoknak,a  tények makacs világának…

A történet persze mélyre nyúlik, hozhatnám példaként Antoine de Saint-Exupéry a hagyományos, buggyos nadrágban előadást tartó, török csillagászát, akit kinevetnek kollégái. A történet mélyebben gyökerezik, mert az emberek inkább hisznek a facebookon futótűzként terjedő összeesküvéselméletnek, könnyed megosztásoknak, mint a sokszor hosszú évek, hónapok alatt megírt, bonyolult tanulmányoknak. Hülyülünk na, és ebben az áldva, átkozott facebook valódi és megkérdőjelezhetetlen cinkostárs. Igen, rólad van szó; akiről eddig csak a család tudta, hogy hülye vagy, most a nagyvilág is, és ráadásul igeként terjeszted a hülyeséget…

Meg az is eszembe jutott, hogy igaza volt Falusnak, amikor azt mondta, „nekünk” magukhoz nincs közünk, nincs beszélnivalónk, mi azért jöttünk a stúdióba el, a kedves Rónai Egonhoz, mert felelősséget érzünk a „közvélemény” formálásában. Csak éppen nem egy papírról kellett volna felolvasni, hanem riposztozva, nem nyílt sisakkal, magas lóról támadni, hanem okosan vívni, meggyőzni, leiskolázni a vitapartnereket és bármennyire fontos, azért két perc után le kellett volna venni a maszkot is, jelezve, hogy most fontos lesz, amit mondunk…  Tessék, lássák a szemünk, a szánk és hallják a gondolataink…

Maradjunk annyiban, hogy újságíróként a következő téziseket vallom, mélyen beleásva magam a témába.

• Az új típusú 2019-ben felfedezett koronavírus a természetből indulva, világjárványt okozott a bolygón.
• A koronavírus nem egyenlő az influenzával, attól sokkal veszélyesebb és maradandó szervi elváltozásokat is okozhat.
• Nincs a bolygóra kiterjedő összeesküvés, nem Bill Gates és nem is a gyógyszeripar áll a háttérben. A koronavírusról azonban évek óta mondják, főként a SARS megjelenése óta, hogy veszélyes lehet, ha mutálódik. Mutálódott… (Ui: igen a koronavírusok egy része felelős a nátháért és már évtizedek óta tudunk a létezésükről, de az nem a COViD19 törzs volt…)
• Nem ezzel, nem így akarják kiirtani az emberiséget, sem szelektálni. Ha „szelektálni” akarnák, azt első körben az élelmiszerekkel lehetne megtenni. Olcsóbb, mint vírusokkal kísérletezni, vagy repülőről szórni a "kemtrélt"...
• Ha valóban egy világot behálózó összeesküvésről lenne szó, csak lenne már egy-két „renitens” ország, vezető, befolyással bíró személyiség, aki rögtön „kitálalna” és a nem a facebookon kellene szamizdatként Gipsz Jakabnak és kedves feleségének megosztani az „igazságot”…
• A maszkhasználat nem jelent tökéletes védelmet, ám azt sem lehet mondani, hogy semmire sem jó. Sőt! Ázsiában, Japánban évtizedek óta, ilyen, olyan okok miatt a mindennapok része, de nekünk nehogy már megmondják, hogy mit tegyenek a szánk elé? Ugye???

A tömegtájékoztatás a felelős!

Igen, a tömegtájékoztatással is baj van. Ha éjjel-nappal torz, csúsztatott félig sem igazságokat közlünk, ha a tömegtájékoztatás propaganda, ha kiveri a biztosítékot, ha kognitív disszonanciát okoz, akkor az emberek az ott közölt, Napnál is világosabb igazságok esetén is kételkedni fognak. Hiába mondják non-stop, hogy a tej fekete, amikor Géza bácsi a findzsájába töltve, minden egyes alkalommal meggyőződik arról, hogy a tej továbbra is fehér és semmilyen parancsszóra nem akar feketébe öltözni…

A kormányzat a felelős!

Igen, a kormányzat is. Ha ötletszerűen működik egy probléma feltárása, megoldása, ha a kommunikációja rejtélyes, kétségekre ad okot, akkor bizony a fejétől bűzlik a hal. A politikus ne hozzon olyan szabályt, olyan törvényt, ne büntessék az egyszerű embert azért, mert nem hord maszkot, ha a politikus kül- és belföldön is maszk nélkül parolázik idegenekkel. Ne mondjuk azt, hogy minden rendben van, ha nem tudunk elegendő pénzt, paripát fegyvert adni az egészségügynek, ha a korábban jól működő, szigorú tisztiorvosi szolgálat majdnem elvérzett az elmúlt évtizedek alulfinanszírozottsága miatt. Ne mondjuk azt, hogy minden rendben van, ha a kórházak inkább a kussolás, maszatolás stratégiáját választják, mert abból soha nem lehet bajuk. Ne mondjuk azt, hogy kézben tartjuk a dolgokat, olyan abszurd döntéseket sikerül hozni, hogy az osztálytárs kontaktszemély, de a családtag nem… De nem kívánok a gumicsontok szintjére lemenni… Ne egy kedves, édes, de súlytalan nagymami meséljen nekünk délelőttönként, ne egyenruhások zord és parancstól megfélemlített arca közöljön számokat, hanem okos, hiteles, mosolygós középkorú, elismert szakemberek, orvosok, infektológusok, virológusok…

A ’zemberek a felelősek!

A magyar társadalom egy harmada funkcionális analfabéta, a tizenéveseket képtelen megszólítani az oktatási rendszer, nem olvasnak újságot, nem néznek tévét. Az életrevalóbb tanárok többsége pályaelhagyó, és már kontraszelektált politikusok kerülnek hatalmi pozícióba (akinek nem inge nem veszi magára...). A feltételek kedvezőek ahhoz, hogy kialakul egy döntéshozókból és nagyvállalkozókból összefonódó újgazdag kaszt, aminek lassacskán hitbizomány lesz az ország, és egyre jobban kezdenek hasonlítani arra a podagrás, elavult arisztokráciára, amely 850 évig szívta az ország vérét (adómentesen), hogy aztán a csúnya „labancokra” kenve az ország bajait, végül maga is akaratlanul, kelletlenül, de belemenjen egy mindent fel- és megrázó forradalomba és labanctrón-fosztó szabadságharcba. Mindezt persze tétlenül néztük, nézzük ma is, mondván nem tudunk ellene tenni. Cinkosok közt vétkes, aki néma. A jóravaló restség bűn. A gonosz győzelméhez elegendő annyi, hogy a jók tétlenül nézik a folyamatokat.

Ha valaki azt hiszi, ez most nyílt színi elpártolás, ellenzéki duma, akkor bizony téved. A baloldal számomra levitézlett, követhetetlen és az elmúlt 110 év összes internacionalista, kommunista emberkísérlete elborzasztó.

Csak a polgári demokráciában hiszek! Csak a kiművelt emberfőkben és így függ össze, így lesz keretes szerkezetű az érvelésem. Csak abban hiszek, hogy kialakul egy művelt, megtakarítással, horribile dictu; vagyonkával rendelkező, vastagabb középosztály, amelynek teremtő ereje fölfelé ívelő, boldogabb országot eredményez. Mert ez az osztály fogja felemelni az országot! Mert ez az a réteg az, amely saját erejéből mozdul előre. Ezek az emberek nem a nepotizmus kegyeltjei, nem is az uram-bátyám évszázados viszonyok kreatúrái, nem a móriczi "Rokonok", spanok, cimbik, pajtások világából kerülnek elő. Ezek, akik itt majd egy országot, nemzetet alkotnak. Erre kell nagyon ügyelni, hogy az oktatás, a tudás átadásával egy okosabb, termékenyebb, sikeresebb államot teremtsünk. Csak hát a polgárság ugye átlát a szitán, nemcsak a nettó hülye infulencer-doktorokat ismeri fel, hanem a hatalom természetét is... Csuka fogta róka...   

Hülyeség a köbön!

De az kérem mégis hajmeresztő, hogy a „normális Magyarországért” az a közpénzt elsíboló Gődény, a Szcientológiai Egyházzal nyíltan flörtölő Lenkei & Co. (társaik) „harcolnak”, az ő videóik nézettebbek, mint tudósok, köztiszteletben álló orvosoké, az azt jelenti, hogy valamit rosszul csinálunk.

Ha facebookon terjedő nettó baromság gyorsabban terjed, mint a fény, a  „tudomány”, akkor szerezzünk be néhány Öveges professzort, készítsünk újra Deltát, egy modern Kudlik Julival és állítsuk meg az agylúgozó éjjel-nappal Butapestek, valóságsókban feltűnő senkik, semmik, gyülevész seregét. Álljunk a sarkunkra és nézzünk a tükörbe. Az elmúlt 30 év legkomolyabb tanulsága, hogy jobb, emberibb, okosabb oktatási rendszerre van szükség, jobban meg kell fizetni a tanárokat, okosabb, jobban működőbb, átláthatóbb, emberközpontúbb egészségügyre van szükség, ami hatékonyabb… Jobban szét kell választanunk a magánpraxist, az államilag finanszírozottól vagy nem is tudom hogy mi az első lépés...

Az egészségügyi szakmának, pl. orvosi kamarának jobban jelen kellene lennie a közéletben, a közvélemény formálásban, jobban kellene felügyelni, hogy ki mit kezd a megszerzett orvosi diplomával. Hamarabb intézkedni, kizárni azokat, akik nettó hülyeséget terjesztenek. Például az interneten.

Gyerekek! Hát én még senkit nem hallottam a műtőbe tolva, hogy azért kiabált volna, hogy őt a természetgyógyásza operálja meg! A kuruzslós, távgyógyítós, táplálékkiegészítősen profitorientált világot jobban le kellene választani a „közgyógyellátásról”.

A COVID19 járványban azt vettem észre, hogy az egész úgy működik, mint a vallás. Nem számít mit mond az egzakt tudomány, itt az emberek úgy gondolkodnak, akár a hívők. „Én a Taoban , én Allahban, én meg Buddhában hiszek…”

A tudomány pontos attól tudomány, hogy tudományos érvei vannak, hogy a jelenlegi legjobb tudásunk szerint alkot képet a körülöttünk folyó történésekről, jelenségekről…         

A kormányzati politikát illetően pedig okos, szerethetőbb emberekre van szükség. Tessék a naptárra nézni; 2020-at írunk! Az interneten bármi elérhető. Nem lehet arra alapozni, hogy ha minden csatornából mi folyunk, akkor majd csak elhiszik a’zemberek a legnagyobb politikai humbukot, csacsiságot is. Mert ma már minden csatornát lehetetlen uralni. Ha pedig tudatosan, mesterségesen butítunk, akkor végén csúnyán rá fogunk fázni és megnézhetjük magunkat. Akkor az a szent és támogatható cél, hogy egy működőképes, okos, prosperáló, innovatív társadalmat hozzunk létre, meg fog bukni.

Egy igazi harcosnak nem lehet célja, hogy bolondok között legyen király… Az nem győzelem!

Ezért is kell szerethető, hiteles arcokat behozni, ha már feltétlenül kampányolunk.

Tessék visszahozni a reflektorfénybe olyan okos politikusokat, mint Navracsics Tibor, Lázár János, vagy akár Hoppál Péter! Tessék olyan szakembereket felkérni kommunikációs szerepre, akik hitelesek, akiknek még talán elhisszük, hogy értünk is dolgoznak, akikről még talán azt feltételezzük, hogy az állandó hatalmi játszmákban, az átpolitizált közéletben is van még arcuk, saját, önálló véleményük és ha kell a nyílt vitákat is vállalják…  

Ui: a CSATT című műsorhoz hasonló produkciót, a közmédia valamelyik csatornáján is szívesen megnézném.

Több mint 20 koronavírusos betegről érkezett híradás a nyíregyházi Tündérkert Szeretetotthonból. A magánkézben lévő idősek otthonába ma délután a honvédség Járványügyi Bevetési Egysége érkezett, hogy segítséget nyújtson az immár gócpontnak számító intézménynek. A katonák megkezdték az épület szisztematikus fertőtlenítését. Szerdán négy órakor egy megkülönböztető jelzést használó mentő is érkezett a szeretetotthonba.    

Reggel óta elérhetetlen a Tünde utcai Tündérkert Szeretetotthon információs telefonszáma. A készülék kicseng, de senki nem veszi fel. A hozzátartozók közül többen ezért személyesen jelentek meg az intézmény kapui előtt, ahol kora délután megdöbbentő képe tárult a szemük elé. Egy katonai terepjáró, majd egy kisbusznyi szájmaszkos egyenruhás után egy hatalmas honvédségi kamion is begördült az otthon udvarába. A katonák vegyvédelmi egyenruhát húztak, sőt gázálarcot is felvettek, majd számos permetezővel és egyéb speciális eszközökkel kezdték meg az épület szisztematikus fertőtlenítését.

- Mi annyit tudunk, hogy egy héttel ezelőtt az egyik dolgozónak pozitív lett a tesztje - mondta el Garai Józsefné, akinek a 77 éves bátyja él a szeretetotthonban. – Arról is kaptunk értesítést, hogy ezt követően mindenkit leteszteltek, de mindenkinek negatív lett a tesztje, de a biztonság kedvéért fertőtlenítettek is. A bátyám ellenben ezt nem erősítette meg. Csak tegnap előtt vettek mintát a bent lakóktól és tegnap kezdték meg a fertőtlenítést. Mi úgy tudjuk, hogy 24 bent lakónak lett pozitív az eredménye – tette hozzá a kétségbeesett asszony.

Hogy pontosan hányan fertőződtek meg a Tündérkert Szeretetotthonban egyelőre nem világos. Az intézmény elérhetetlen, de egy korábbi sajtóértesülés szerint 21 főnél mutatták ki a koronavírust. Hogy közülük hányan lehetnek a bent lakók és hányan a dolgozók, még vitatott.

A katonák teljes körű fertőtlenítést végeznek

A honvédség Székesfehérvárról érkezett Járványügyi Bevetési Egysége csak annyit erősített meg, hogy fertőtlenítést végeznek az intézményben.

- A Petőfi Sándor vegyvédelmi zászlóalj két hete még csak gyakorlatozott, most pedig már éles bevetésben vagyunk – hangsúlyozta Urbán Levente. A százados elmondta, a honvédség mindent megtesz annak érdekében, hogy csökkentsék a megbetegedések számát. Április 12-én végeztük el az első idősotthon fertőtlenítését, majd kórházakban is gyakorlatot szereztünk. Most is ez alapján végezzük a feladatot. Nyíregyházán két ütemben hajtjuk végre a fertőtlenítést. Egyszer egy melegköd képzős hidrogén peroxid és nátrium hipokloritból alapú fertőtlenítőszerrel dolgozunk, majd a második körben a MOL által gyártott speciális fertőtlenítőszerrel permetezünk, ez érinti a szobákon kívül természetesen, a vizesblokkokat, az orvosi helyiséget is…

Az intézmény vezetőjét kerestük, egyelőre nem érhető el. Mivel magántulajdonban lévő intézményről van szó, egyelőre hivatalos nyilatkozatot a hatóságok sem kívántak adni az ügyben.

(Vihar előtt a Bethlen Gábor utcán)

Megjöttem. Letette a táskáját. Kisméretű. Utazó. Nem kell sok holmi. Ami hiányzik megveszi. Van hol. Száz helyen is. Talán még ismeri az eladókat. A fiatal lányokat már alig. De a szeme nyughatatlan és barátkozó. Majd megismeri őket. Mindet. Sorba. A szeptember is szép, főleg, ha jó az idő. Majd megmutatja nekik, hogy éjjel már feljön az Orion. A "Vadász" már a télről beszél, de még lehet kegyes az éjjel. Mint mostanság. A nagyapja még úgy mondta, a Kaszás és az övét Bírópálcának hívta. Neki a „Vadász” azonban már a bikával küzd meg, aminek vérben forgó szeme a hatalmas, távoli Aldebaran. 

(Éjfél a jó és a rossz kertjében: itt kezdődik a Kossuth tér...)

Mindegy. Mindig ismeretlen és távolságtartó ez a város. Mintha mindig kételkedne, mintha mindig félne valamitől, mintha mindig remegne, hogy elvenni, elvinni, ellopni jönnének az idegenek. Aztán úgy lehull róla ez a fura, hideg szemérem, mintha rosszlány volna. A kevert vérű bennszülöttek kinyílnak, mint forró, nyári éjjelen az ablakok, belőlük parfüm párolog és olyan mély, kielégületlen sóhajok szálldosnak denevérként az utcákon, hogy férfi legyen a talpán, aki nem fél attól, hogy hajába ragadnak…

(Már a szökőkút is aluszik: Kossuth tér...)

Be sokat tud változni egy város egy év, vagy akár egy fél alatt is. Csak az emlékek jönnek ugyanúgy, ugyanolyan fizimiskában elő, mint a kéregetők, az utcán alvó részegek, molesztálni, koldulni, tenyerüket mutogatni és suttogó hangon kérlelni, hogy idézze meg, idézze fel a legfájóbb, legmaróbb szerelmeket, amelyeket a Szarvas, a Pacsirta, meg a Dózsa György út fái alá ásott el, mint egy mókus, aki már a hosszú telekre készül és a felesleges makkot, diót, mogyorót szebb napokra spájzolja…

(A Pacsirta utca...A Szarvas és a Dózsa György is ilyen zöld alagút!)

Hazajön. Haza. Maga sem hiszi, hogy a fiatalsága kendők, könnyek és évek távolságából tekint rá és az érett, sokat tapasztalt férfi némaságával, makacs csöndjével emészti, szorítja majd a várost, hogy az hátha neki adja kincsét; a bölcsek kövét. És akkor megérti majd, hogy csak azért volt érdemes, ami elveszett, ami meg nem lett, ami be nem érett, ami szép reményében megfagyott. Csak az emeli fel, csak az nemesíti, ami vágynak maradt meg, ami nem lett heppiend, meg máig is élnek vacaksága… Mert ugye élnek ők, jómaga, meg az a lány is, csak hallagatagon, csak ködben, csak a közvetlen napfény elől bújva, csak a füstfüggöny mögött, mint a kövér kövek alatt lakó bogarak, melyek ijedten szaladnak szét, amikor elgörgeted felőlük az óvó, védő fedelet…

(A Szeréna lak helyén áll a négy csillagos Hunguest Hotel Sóstó, még zöldben...)

Megkeresi az első kocsmát. Ahol valami szépasszony, szép tót 'jány méri az italt. Udvarolni fog neki. Hajnalig. Amíg fel nem kel a Vadász és újból és újból neki nem kezd vadászni. Amíg azt nem mondja, menjen vele, amíg hajnalban nem ülnek majd a Sóstói-tó partjára, kapatosan, mesélnek egymásnak nagy szerelmekről, meg ígéretekről…  

De meglehet nem is jutnak el Sóstóig… Ahogy a tölgyfák alatt révedező, nyíregyházi oroszlánok is csak álmodnak a majomkenyérfákról. A Bujtosig jutnak. Ott fognak elaludni. Egy stégen. A sirályok lármás méltatlankodása közben. Ott, ahol már fészekrakó vágyai megígérték; minden itt kezdődik el. Minden innen nő ki, itt a sűrű nád, a szárcsák és az egyetlen vöcsökpár között…

(Melyik a kedvenc évszakod a Bujtoson?)

Hazajött... Meglett. Rossz pénz nem vész el. A csalán meg... De inni fog! Inni, amíg a város nem kezd neki énekelni, aztán, ha mindenkit megszelídített, meghódított, akkor nekiindul Debrecennek, mert már ott is illene gólt találni…       

(Esténként  a Bujtosra járt a szívét erősíteni...)

Mint hegyomlás, mint földrengés. Ahogy a Krakatau robbanása szaladt körbe-körbe a világon. Ahogy a nagy becsapódás után hirtelen tűntek el az óriások és maradt meg az élet apró üregek, járatok mélyén. Egyetlen rágcsálódban bízhatott az Isten, hogy az majd beteljesíti sorsát és eljut addig, hogy majommá váljék… Valamivé, amiből már lehet embert faragni. Valamiből, ami a teremtés alkonyán már talán hasonlít az Öregistenre. Van benne valami spiritusz, arra alkalmas tehetség. Ami képes elfogadni a szeretetet és a szerelmet. Valami, ami majd térdel, imádkozik, vágyakozik. Ha magára marad kezét összekulcsolja és szereti, imádja Teremtőjét. Atomok, molekulák, inak, izmok jótékony halmaza, de ami már felkel és jár, égre tekint, kér, könyörög, térdel, vétkez és megbánja. Valami ilyesmi. Efféle teremtmény. Talán rosszul festett önarckép, de mégis amibe egyáltalán lehet, meg érdemes lelket lehelni.

Aki aztán szerelemről szónokol, ifjonti hévvel. Szívében véli megtalálni a dobbanáson, a pumpáláson, a fizikán túli világot. És MOST vagyok Isten gyermeke, és míg élek vizsgálhatom a szerelem metafizikáját. Megélhetem mélységeit, magasságait, lehetek iránta közömbös és merülhetek el benne, mint tengervízben. Lent délen. Görögországban. Ragadhatok bele, mint tenger alján tunya sziklák közé a vasmacska, lehetek benne csacska és kiművelt. Lehetek belőle professzor, tudhatok ezer és ezer verset kívülről, felmondhatom magamnak könnyek, indulatok közt, szavalhatom neked vágytól terhes ajkakkal. Énekelhetem, mint kismadár, dünnyöghetem, mint egy elaggott tanár és barcoghatom, mint a dámvad őszi alkonyon, amikor merengsz egy barna balkonon. 

De kár uram, hogy a zongorát csak hallgatni tudom. De kár, hogy minden harmónia belehull majd egy nagy tömegsírba. Be kár, hogy volt időm, de hozzád el nem mentem. Csak írtam itt Neked, kérleltelek blo-beadványban, hogy figyelnél már fel rám és te legfeljebb csak kuncogtál. Pedig tudom, főztél volna húslevest, daragaluskával, sütötőkkrémlevest békönmorzsával és sűrű balzsamecetkrémmel és rántottál volna nekem halat, meg tésztádról a rák sem hiányozna és aztán intenél; eljön Ő! is, eljön mámma… Csak várd ki. Csak győzzed kivárni!

És akkor föl, föl nincs megállás, harangok zúgjatok, olyan legyen a nap, mintha Húsvét volna, mintha a rögvalóságból ki lehetne kelni és menetelni. Ásók, kapák, nagyharangok…

Zongorák, költők és hittel varrt rokolyák.

Péntek van. Még él a nyár. Még vár az ősz és vár az élet. Föl, föl fiúk, ennyi csak a lényeg…   

Hát mit tegyek, ha már ennek a kegyes, nyár ízű ősznek sem tudok örülni. A távolság, mint mélységben lévő szénatomra, kínok között megélt átalakulást hoz. Szétszed, összerak. Forgat és hevít. Nem tudom már, hogyan lesz a szénből karát, nem tudom, hogyan lesz az árva lelkem ékszer egy gyűrűben. Csak azt tudom, hogy álltam ma a Tisza partján és azt gondoltam, hogy Te is ezt a vizet iszod. Hogy eljut hozzád. Szűri a homok, szalad csatornákon, csöveken és végül a véredben köt ki. Ez fürdeti bársony tested. Ebből lesz a sokat emlegetett isteni húsleves, ebből lesz a szerelmi bájital, ebből a Tisza vízből. Itt a folyó völgyében tilosban járok. Éjjelente kimegyek a Sóstói erdőbe, egyenként siratom meg a hulló faleveleket és Negrót osztogatok a szarvasbikáknak, hogy úgy, de úgy bőgjenek, hogy halld, hogy éjjel felkelj és ne értsd, egy cseppet se értsd, honnan jön a hang, honnan jön a mély bőgés, ami felriaszt, ami nélkül az éjjel csak sötét órák, hervatag halma lenne és legfeljebb prokainban fürdetné fénylő tested, na meg érzékeid…     

Te! Neked adom a szemeimet… Hogy lásd mit látok a világból, hogy érezd, felhorkan a szívem, amikor meglátom az arcod és milyen boldogság lehunyni a pilláimat és azt képzelni, hogy akárhol a világban, hóviharban, vagy napsütésben kéz a kézben, te meg én… Majd megérted, hogy miért vigyorgok egy kora őszi, napfényes reggelen, hogy a Vénusz, a Mars, meg a Jupiter nem is az égen, hanem mezolimbikus pályán haladnak, ha az éjben mellettem állsz és én fennhangon magyarázok, Neked. Veled a pillanat intim ajándék. Valami, ami csak kettőnknek számít…

Te megvan az a jelent, amikor a Pretty Womanben Richard Gere lemegy zongorázni és Julia Roberts utánamegy? Megvan az az ölelés? Az a csók, az nyújtózkodás?

És az megvan, amikor az egyhetven magas Gene Kelly az esőben táncol a szerelemtől?

Amikor a My fair Ladyben Freddy Eynsford-Hill bekopog Henry Higgins házába és Elzát keresi?

Meg, amikor a Rick visszaemlékezik a párizsi tajtékos napokra?

Hát mindezt láthatnád, ha néhány napra elvinnéd a szemeim. És átláthatnál rajtam, mint egy tiszta üvegen, látnád a beteg szívem, meztelenül. Látnád, az ereket, melyek lüktetésében ott élsz, minden pillanatban ott vagy. Látnád, hogy van egy férfi, aki sose lesz többet, akinek minden, de minden ajándék, ami te lehetsz.

Vidd, hát el a szemeimet…   

Az életnek szintjei vannak, mint egy toronyháznak. Legalul az alagsorban csótányok, a földszinten a házmesterek, az elsőn a tériszonyosok laknak, aztán, ahogy megyünk fel, egyre többen beszélnek rímekben, mondanak verset, mert minél közelebb laksz a szférákhoz annál jobban hallod a mennyország édes, bús zsongását…

Persze ha így lenne, akkor Nyíregyházán, csak a tizedeiken, meg a tizennegyediken nevelt gyerekekből lennének írók, költők, rendezők, énekesek és színészek…

De abban biztos vagyok, hogy Jiri Menzelnek olyan lelke volt, amit közvetlenül kötöttek rá a mennyország adóira… Vagy apró rádiójával éjszakánként azt hallgatta, hogyan mondanak mesét, történetet az angyalok. Megirigyelte, és aztán Ő maga rólunk kezdett el mesét, történetet írni.

Két piros alma van most az íróasztalomon, meg két kék szájmaszk. Szívemben apró dalok; füstösek, furcsák, búsak, bíborak, arról, hogy meghalok. Meg itt gyakorlatoznak még a fecskék… Maradnak néhány órát, aztán a szárnyuk alá gyűrik a szeptemberi bágyadt szellőt és huss… Vajon visszatérnek-e és ha jönnek majd látják-e még tékozló szemeim?

Isten vele, pan Menzel!

 "And if you want to sleep

I'll be quiet

Like an angel

As quiet as your soul could be

If you only knew

You had a friend like me."

Nem, nem kell nekem belemenni. Hogy is kellene!?! Ki vagyok én ehhez? Senki, sehol. Beginner user, akit legfeljebb a 18 Vidor fesztivál edzett. És van is egy-két különös emlékem. Tegyük fel a Jordán Tamás rendezésben elhozott Buborékok. Blaskó Péterrel, Udvaros Dorottyával… Meg az Új színház féle Fösvény, amit Szergej Maszlobojscsikov jegyez és Eperjes olyan Harpagont játszik benne, hogy egy-egy monológnál még az orra is megnő hozzá… Meg ott van Pintér Béla, különös, furcsa, sokszor imádott, sokszor legtaglózó, sokszor felháborító világa, amiben nekem a földim, Thuróczy Szabi jelenléte mindig megnyugvással töltött el; szabolcsinak lenni egyáltalán nem jelenti azt, hogy nem lehetsz igazán vagány, menő, meg pesti, meg kozmopolita, meg panyókára vetett nyírségi…

És akkor most jön az SZFE ügye. Most jön ez a Kulturkampf, meg a kérdés, hogyan tovább? Pataki András, a soproni színház direktora azt mondta nekem, hogy véget kell vetni az aczéli kultúrpolitika világban gyökeret eresztő teatralitásnak… Azt mondta Székely egy letűnt kor gyermeke. Elment mellettük a világ, ahogy Ascher, meg Zsámbéki mellett is. Szerinte nem kell messzire menni, hogy lássuk milyen az a színház, ami képes világszínvonalon teremni. Vlad Mugurt emlegette, meg a román színjátszást, hogy az mennyire előttünk jár. Hozzáfűzte, ott nem voltak gyökerek, a nulláról indultak és most ott tartanak, hogy jegyzik őket. Az újvidéki Venczel Valentin beállt mögé és azt hangsúlyozta, a határon túli színjátszás azért érdekesebb, mert a román, a keleti szláv, meg a délszláv kultúra meg-megtermékenyíti…     

Hallgattam őket. Erős érveik voltak. Vidnyánszki mellett törtek lándzsát. Aztán láttam az elszánt hallgatókat, akik eltorlaszolták az ajtókat, mondván nem lehet einstandolni, nem fog menni… Olvasom kik állnak fel, kik mennek el és vérzik a szívem. Nem tudom én ezt hová tenni. Csak emlékszem egy interjúra Máté Gáborral, Trokán Péterrel, Mácsaival, emlékszem mit mondott az öreg Bárdy… És pislogok. Jó színház, rossz színház? Élvonal? Már az elején is leírtam, csak egy rajongó újságíró vagyok, nem szakember…

De évekig néztem a liberális és a konzervatív színházak produkcióit a Vidoron. Mindkettőt. Volt, amikor szisszentem, volt, amikor nem értettem egyet, de valahogy úgy éreztem, minden darabnak meg van a maga közönsége…  

De még apámnak is nehezen tudtam elmagyarázni, hogy az "elátkozott" Alföldi Róbert mekkorát alakított a részeges Welsh atya szerepében, McDonagh Vaknyugatjában, vagy a börtönviselt Stohl Buci, nem sokkal szabadulása után milyen zsenilás volt az Illatszertárban. Nem beszélve Kernről, vagy az összes „államellenesnek” bélyegzett pernahajderről…   

De kérem Vidnyánszki fia, már most akkora rendező és színész, hogy a fal adja a másikat, hogy a konzervatív oldalon is zseniálisak, sztárok és égig érők lépnek a színpadra…

Túl liberális lennék, ha azt mondanám, ne verjünk semmit szét!?! Hogy ne akarjunk egy arcú világot?  Hogyha nagyon építeni akarunk, akkor építsünk sajátot, ne két lábbal rontsunk be a várba és ordítsuk; vea victis!

Az én világomban élnek és élni hagynak. Tárgyalnak, diplomaták, nagyvonalúak, és úri módon svihákok. Jut eszembe Asimov; az erőszak mindig a gyengék legvégső menedéke…    

Ráadás: tudom, hogy Bödőcsöt még emlegetni sem szabad. De tessék már meghallgatni ezt az interjút, tanulságképpen… Jah és olvasni, olvasni, olvasni.. Akár színműveket is. És eljárni színházba. Ilyenbe és olyanba is. Sose árt…

Azt ígérted, hogy a megjön a boldogság. Azt ígérted, hogy elmúlik az eső, és még csak nem is fog szemerkélni. Akkor majd a lovakra nyerget raknak, aranyos szerszámot és nekiindulunk. Lóháton. Zöld legelők, kékesszürke hegyek felé.

Te! Egyszer fent a Tátrában, a Te szemed, a Te arcod láttam egy tengerszem vízében. Meg is lögyböltem a felszínt, hátha csak a káprázat; az ámulat, a szent révület, ami fel az égig, meg hozzád vinne. De ott mosolyogtál, mintha soha, de soha nem lenne vége, sem életnek, sem szerelemnek. Mosolyogtál és én megcsókoltam a fura tükörképem, Téged…

Te szól a zene! Majd leragad a szemem, de hallgatom… Hallgatom… Közben a tengerparton sétálok. Megyek. Keriből fel Aigos Nikolaos-ba. Végig a parton. Tudom, hogy kerülő, de minden leander, minden azálea és minden cikász az ismerősöm. A durbincsok csak azért ugrálnak ki a vízből, hogy engem biztassanak, és a Hold aranyló hídján végre eljutok oda, ahol éjjel víz alatti bál van. Eljutok oda, ahol a vasmacskák táncolnak, ott ahol a kagylók úgy nyílnak, mint a virágok…   

Senki nem ért semmit! Senki nem tud semmit! Van a való világ, meg vagyok én, vagy Te. Kiszakadva a szerelem titkos, párhuzamos univerzumából szárnyam nő, és hófehér fréziák szirmával rakott párnákon alszik el egymást kergető szívünk…