Csupa tagadás,

 Bennem van a mese. Benned van a mese. A nagy történet, amitől szem nem marad szárazon, a legenda, ami túlél engem, téged, minket. Amikor sírhelyemet nem váltják már meg a hálás unokák. Összekeveredik a kulcs a sípcsonttal, férfi nővel, gyermek aggastyánnal. Amikor egy gép tömegsírrá túrja a fekvőhelyem. Szóval a regém, még akkor is szájról- szájra jár. Esténként megborzongat, hajnalban erővel tölt fel. Igen ez nem más, mint a hős Zsolt- ének. Az én saját dalom, elmondom, ha hallgatod, akár visszafelé is felolvasom. Még itt vagyok, még írok. Egészség legyen és térerő, na meg a cerka álljon. Legyen kolbász, legyen betevő falat és ne nekem állítsanak emlékfalat… Kényszerrím.

Csákányi Eszter kápráztatott el szerda este a Kamarában. A színésznő hét asszony, sorsfordító történetét mutatta be másfél óra alatt...

Egy kézimunka előnyomó, egy leszbikus fényképész, egy Amerikába szakadt asszony, egy fürdő alkalmazott és egy villamosvezetőnő életébe engedett bepillantást szerda este Csákányi Eszter. A figurák nem voltak ismeretlenek azoknak, akik szeretik Parti Nagy Lajost. A magányos, a társadalom partvonalára került nők, a szerző novelláiban keltek először életre. Hús – vér valóságban, lélekkel átitatott porhüvelybe azonban a Nemzeti Színház művésznője tölti meg őket. Bravúr, bravúr hátán, miközben tetté válik a szöveg és érzékelhető az emberismeret mélysége és magassága, ott áll előttünk a színész, végig egymagában, és egy pillanatig sem kételkedünk, hogy Adorjánné nem most köszöni meg az elismerését vagy az államokba disszidált nő akcentus nélkül is tud beszélni. Csákányi Eszter életének egyik legfontosabb állomásaként értékeli a drámaian- komikus monológokból álló, személyére szabott darabot.

A művésznő maga válogatta ki azokat a hősnőket, akiket szívesen játszott volna el, majd később a szerzővel közösen alakították ki a színpadra lépő nők karakterét. A darabot Anger Zsolt rendezte, de a jelmeztervező Izsák Lili remek ötlete is sokat segített a megvalósításban. A művésznő elmondta, a jelmeztervező egy amerikai fotográfust Cindy Shermant ajánlotta figyelmébe, aki minden alkotásán önmagát fényképezi, különböző jelmezekbe, maszkokba bújva. Ezek a képek is ihlették a Vidor Fesztivál versenyprogramjában szereplő darabot. Az előadás abszolút nyertesei a nézők voltak, akik megtapasztalhatták, milyen az, amikor ragyogó csillagok találkoznak egymással.

 Fogalmam sincs mi vezérelte Máté Gábort, amikor úgy döntött Mr. G. B. Shaw egyik korai zsengéjét (A hős és a csokoládékatona) állítja színpadra. Nem tudok másra gondolni, egyszerűen beleunt a mester rongyosra játszott darabjaiba és ez a megzenésített balkáni sztori, bogarat ültetett a fülébe. Nem lepődnék mag, ha Máté rajongana Kusturicáért. És azon sem, ha ismerné Boban Markovicot esetleg Boris Kovacot. Csöndben fűzöm hozzá, valószínüleg  a csokit sem veti meg, de bizonyosan nem rajong az élet kioltásra alkalmas fegyverekért.

 Azon azonban meglepődtem, hogy a „Katona”, és most a színházi élet egyik állócsillagára gondolok, miért nem valami mélyebb, magvasabb szórakoztatásra invitálta a nézőket. Lehet velem van a hiba, talán nem vagyok elég sznob, angol, szerb és bolgár. Talán nem sikerült felvennem az ütemet vagy meglehet, egyszerűen csak Pálmai Annában gyönyörködtem.

Az érme másik oldalán ki kell domborítani; Nagy Ervin jól táncol, és rendkívül jó riportalany. Haumann Péter megkapó módon beszél kamera előtt humorról és mindent megtesz azért, hogy az író hibájából elnagyolt karakteréből a legtöbbet kihozza. Bodnár Erika tünemény anyuka, Jordán Adél, meg úgy tűnik, mindenütt megállja a helyét legyen szó Sas Tamás filmről, vagy Shaw bácsi munkáiról.

Igazán emlékezetest nekem Bán János és a (már említett) nemcsak csodaszép, de hitelesen játszó Pálmai Anna hozta. A képmutató, (néha butácska) gazdáiknál sokkal ravaszabb, okosabb és emberibb szolgálóként belopták magukat a közönség szívébe. Persze a csokoládékatonára sem lehetett panasz. Kocsis Gergely, percízen, de közben szerethetően játssza el a pragmatikus, svájci zsoldost. Az első pillanatokban egyszerű baleknak tűnik, azonban alapossága, bátorsága, kitartása, készségessége és végtelen pacifizmusa gyorsan módosítja az első benyomások okozta fals képet.

A zenés betétek jók, a dalok és a rezesbanda segítségével össznépi örömünnep is lehetne a színházban, azonban mégis kilóg a lóláb. A néző nem tud elszakadni a  felismeréstől, ez egy középszerű darab, amelyet még a balkáni lakodalmas és a nagyszerű színészek sem tudnak az egekbe emelni.

Nem rossz, nem rossz mondogatom magamban a végén, egyszerűen csak többet vártam. Olyat mint a néhány éve a Kulcs volt, amiben Mátétól elállt a lélegzetem. Olyat, amitől hátast dobok, nemcsak mosolygok, hanem dőlök a nevetéstől és tegyük fel még némi emésztésre váró tanulságot is haza viszek. Lehet, hogy velem van a baj?

Még álmodom Kefalóniáról. Még álmodom; én termékenyítem meg a tengert, belőlem kelnek útra kagylók, tintahalak és polipok. Én vagyok a szikla és én vagyok a tenger hűvös csókja.

Végigszurkoltam a DEBRECENIEK (így nagybetűvel), BL csoportmérkőzést érő meccsét. Kiabáltam és örültem. Ezek a fiúk megcsinálták. Mindegy, hogy a könnyített ágon. Mindegy, hogy mösziő Platini és Miss Fortuna is besegített. 14 év után újra van magyar csapat a BL főtábláján. Lesz legalább hat magyar érdekeltségű meccs. (talán, több is) Lesz, kikért szorítani, szurkolni és lesz miért meccset nézni.

Ahoj poplacsek! Hányszor, de hányszor hallottam ezt a POP FM nevű szlovák rádióból. Ahoj Slovakia! Ahoj Felvidék. Először Kassán jártam. Láttam a vitézlő fejedelem sírját, majd apám NDK-ás kisvasutat vett nekem az egyik játékboltban. Volt nagy öröm. A határon a szlovák vámos elől dugdostuk az olcsón vett, jó minőségű ruhákat, cipőket. Fafejű palóc volt, szúrós szemével mérte végig a jókedvű társaságot.

Kezdem megszokni hogy a kéz

nehezen moccan kézfogásra

elmarad vidám parolája

s a tekintet semmibe néz

 

még szelídnek indul a szó

de már a mondat enyhén karcos

és sejteti a riadót

mely mindnyájunkra annyi bajt hoz

 

jó volna kezet rázni ismét

s a vállat átölelni testvér

mielőtt bután el nem esnék

mielőtt bután el nem esnél

 

Én királyom nagy királyom

ki születtél Kolozsváron

gyertyámat most érted gyújtom

szál virágom néked nyújtom

 

mennyben s pokolban szószóló

légy érettünk közbenjáró

 

Fölséges uram kend

hogyha férkőzése

volna közelébe

kérje meg odafent

 

hogy vetne már véget

a nagy protokollnak

dolgaink romolnak

s bizony hogy avégett

 

s lenne védelmünkre

hogy ne kéne nyelvünk

féltünkben lenyelnünk

s önnön szégyenünkre