Apám szerint nem írok. Meg van fázva. A hangja gyengébb és kevésbé számonkérő. Azt mondja, örül, hogy a Tisza-parti háznál kiszedte azt a két, konok betonoszlopot. Belefáradt. Apám meg van fázva és mereng. Apám gyengéden tekint vissza a bejárt utakra. Csavargásokra. Apám megfázva is hős. Mondom neki öt éve voltunk Erdélyben. Négy éve Zakopánéban, tavaly meg a weldeni kaszinóban, a mesekék Wörthi-tó partján. A design apartman fényes konyhájában édesanyám fasírtjait falatozta, kért egy kávét, elővette a nyírbátori kertből szedett zöldségeket. Paprika. Paradicsom. Madárlátta. Mondom, menjünk vacsorázni. Nevet. 

-Egyél te is! - somolyog. Eszünk. A drága és labanc "dizájn"-apartman, fényes-kényes konyhájában. Elkészül a kávé. Félig jó. Félig osztrák. A fasírt ellenben finom. Isteni. Édesanyám készítette. A bátori zöldséget meg ő simogatta, öntözte. Estebédelünk. A Wörthi-tó partján. Apámmal. A hihetetlenül kék Wörthi tó partján. Aztán megyünk a belvárosba. Orosz nők (a korosztálya persze) megnézték. Alaposan. A kaszinóban. Mosolygott. Az orra alatt. Mondom neki; - Be is tudnál csajozni... Kacag. Este, telefonon, mindent töviről-hegyire elmesélt édesanyámnak. Mint egy kamasz.

Én meg csak vittelek magammal. Benne a hátizsákban egy meg nem élt, egy meg nem ünnepelt történetet. Egy befejezetlen sorozatot, egy félkész filmet.

Apám hangja most gyenge. Talán láza is van. Azt mondja megfázott. A múlt héten. Amikor nagy eső esett és a két ezerliteres gyűjtőből kimerte. Pólóban, nedves cipőben caplatva.

- Nem vagy már kamasz – mondom neki, szemrehányón.

- A szőlőt le kellene szedni – feleli. Apám. A szőlőt szedné. Nincs sok. De nem kéne tönkremennie.

Nem kellene. Tönkremennie. Semmiképp. Versenyt futunk az idővel. Ma is futottam a tó körül. Versenyt. És közben bolond dallamokat énekeltem. Németül. És nem csupán azért, mert Gávavencsellőn, ahonnan néhány éve azokat a gyönyörű karfiolokat kaptuk, most Sváb ligetet avattunk…

Ja. Semmi sem fontos. Csak, hogy legalább az emlékek szépek legyenek. Csak legalább az emlékek ne káromkodjanak. Hogy idén, jövőre, meg sok évig, még meglegyen a bor, aztán már úgy is mindegy.

Ha ott rothad is, a tőkén… Mert nem a bort féltem... Sose a bort... 

Gyere, te őszi éjszaka. Nem szeretlek, nem kívánlak, de kinyitom neked az ajtót, ablakod. Főzök, térülök fordulok, vendégül látlak. Nézem az eged. Nézem, ahogy felvonultatod a bolygókat, holdakat. Nézem Marsot, Szaturnuszt, Jupitert. Látom, hogy köröttük a törpék, a hozzájuk kötözött égitestek. Itt lent meg kihűlnek a testek, jön a takonykór, jönnek a hideg ágyak, a nyálkás esők. Zúg a kazán, a hátamon végigfolyik a forró víz. Csavargó levelek indulnak sárgán, barnán a télnek és a Nap, mintha látni sem kívánná, korán hull a látóhatár alá. Túl korán. Bennem meg lomha, barna versek beszélnek, és a gute, alte Zeiten héroszokat, eposzokat idéznek.

Bennem felébred Siegfried. Megyek, mert bajor, meg sváb kastélyok várnak. Megyek kegyetlen, durva katonának. Megyek én, vadászni sárkányra, lidércre, nőre, hogy aztán éjjel durva pokrócok és ribancok között, a halálfélelemtől levegő után kapkodva ordítsam: nem ezt a (páncélozott) lovat akartam…       

Aztán vértet kovácsoltatok egy vadkanra, hogy annak hátán, részegen, győzelmi mámorban, de lelkem mélyén penészt nevelve, kurjongassak. Erdőn, mezőn, fénybe öltöztetett piactereken.

Hát élet, szent élet, hol hagytalak? El…

Und wenn du lachst und wenn du weinst
Lass es raus und fühl dich frei
Ich steh hinter dir so wie du hinter mir - niemals allein

- Szervusz Ősz úr! Iszunk egy fröccsöt? - köszöntötte Sulyán Dániel, amatőr festőt, széptevőt és bádogost Krúdy. Sulyánt a fröccsözések után elkövetett, szívből jövő sóhajtozásai miatt, barátok és ismerősök is Ősz úrnak szólították. A nevét egyébként eredetileg úgy szerezte, hogy 39 évesen beleszeretett egy szépasszonyba, aki 6 hónap csodálatos és mennybéli szerelem elkövetése után, hirtelen faképnél hagyta hősünket, és aki a szerelembe belebetegedve egyetlen éjszaka alatt veszítette el szöghaja meleg színét és lett deres, télies az ábrázatja, mintha belefagyott volna szíve szottya elvesztésébe.

- Van ez így, van ez így - mondogatta Krúdy és egy szép, fényes gesztenyét dobálgatott a kezében. Az ősz nehéz spleenje a vállára ült és folyton duruzsolt a fülébe; Lassan járj, tovább érsz. Lassan szeress, lassan igyál... és lassan bámuld a csillagokat. 

Mint aki időt kapott ajándéka. De csak élete késő őszén használhatja fel.

- Akkor meg már minek? - kérdezte szelíd, de lehangolt ábrázattal Dániel és intett a szép pincérlánynak, méltóztasson egyből két kört hozni a furmint fröccs házasságából.

Laza morál, Ogre, Mutti… Mondogatom magamban a nyár ízeit és közben lelki szemeim előtt feltűnik az a hatalmas Brewdog pub, ami The Great Tower Street és a Mark Lane kereszteződésében kínálta ellenállhatatlanul magát. Vagy hatvanféle kézműves portékát lehetett hirtelen felindulásból, (csapolva) megkóstolni, a Tower felé, vagy már vissza ballagóknak és csekély 6,50 fontért cserébe a többnyire aranyló árnyalatú ale-ek világába, akár pintszámra belefeledkezni. Sose tudtam oly ékes angolsággal (legalább is így hiszem) kifelé jövet a londoni, hűs, október végi levegőbe fennhangon, szabolcsi tájszólással szavalni, hogy

…”two households, both alike in dignity. In fair Verona, where we lay our scene…”

Ahogy összemosódnak esők, nyári záporok, őszi szellők, meg IPA ízek, egy hirtelen ötlettől vezérelve, Békésszentandrást tengelybe állítom a Nagyszerű Britannia egyik legősibb városával, ama fényes és méltán világhírű Londoniummal. (Kusza földrajzóra ez, ahogy sutba dobom a gimnáziumi, földrajz érettségin, a nagy földi légkörzés tétel magyarázatával méltán megérdemelt ötöst...)

Emez a Temze partjára térdepelve, amaz egészen közel a Holt-Kőröshöz bújva hirdeti; él még ember a földön és ha él, hát főz sört is. Forró pillanatokhoz, nyarakhoz, hűvös októberekhez, andalító sétákhoz, tikkasztó biciklitúrákhoz, vagy csak úgy azért, hogy megeredjen a férfiember nyelve beszélgetés közben, és a hanzlitól kackiás sörbajusszal, tudja odamondogatni a szép lányoknak, nem csupán a gabona, a maláta, meg a komló élhet kívánatos harmóniában, hanem az oly sokszor összeférhetetlennek tűnő kettőre, nőre és férfira bomlott univerzum is.  

Mondom, ültem a nyíregyházi Bethlen Gábor utca sarkán és hirtelen közelinek tűnt London. Közelinek tűnt a sörforradalom és itt a pálinkás megyében (alma, meggy, szilva…) hirtelen új megvilágításba került a kézműves forradalom kvintesszenciája, a sör maga, a Gedeon (link) nevű bisztróban. 

A télen huzatos, hűvös, nyíregyházi Bethlen Gábor utca legeleje nyáron inkább híves, kellemes és levegős. A nagy virágágyás közvetlen szomszédjában már cédán kínálják magukat a kis asztalok, székek, meg a sátor a fejünk felett. Ami alá még egy méregdrága, de törpe növésű, görög olajfa is elfér egy méretes dézsában. De ne szaladjunk annyira előre, hogy már Görögországot emlegessük... 

Nem volt ez a hely mindig itt, meg így. A Gedeon egykor a Metropol üzletház „poklában”, alagsorában hívta fel magára figyelmet. Gulyás Gábor, alias Gedeon, innen a „brand” egyébként, álmodott egy nagyot és vágott bele a korcsmárosság nehéz, de sörtől illatos hivatalába. Hogy aztán áttolja az egykori „sörreklám-biciklit" és lecsapjon erre a korábban City Grillnek, majd a Pék bisztrónak helyet biztosító üzlethelyiségre.

Óvatos „finomítgatások” után, ma már érezhetőbb a kocsmafíling, de nem a fénylő enteriőr miatt járunk ide, hanem mert egyszerűen jó a sör.

És nem hiába emlegettem Békésszentandrás-London tengelyt. A békési településen élő Bukovinszky fivérek ugyanis olyan nedűsorral hívták fel magukra a figyelmet, ami miatt valahogy másképp kezdünk tekinteni a magyar sör fogalmára (link). Nem, ez nem az Óvatos Duhaj sörözat (link), ipari szemfényvesztése, bár a Civitas Fidelissimában működő, a Heineken tulajdonban álló gyár igyekezte is több a semminél. Ez azért nyugatabbra van ettől; sokkal ízletesebb, megkapóbb, több fant generáló vibe, amit talán a viharsarki felindulás és valami dühből pattant innováció hozott a világra. Na többek között ezeket a békési csodákat verik itt a Gedeonban csapra, és persze van még itt egy nagy, két(üveg)ajtós hűtőpult is, amiben pedig a magyar kézműves sörök tudorai palackozott látvány-hadsereggel kívánják meghódítani a nedűre fogékonyakat. Ha emlékeztem nem csal, akkor a Hübris (link), a Monyo (link) meg a thebeertailor (link) sem méltatlanul várja az ízlelőbimbókat.  

A lányok Barbi, Mónika, Timi, Viki meg pörög-forog, csapolnak, felszolgálnak, mosolyognak és még tanácsot is adnak, ha a vendég elveszne a kézműves sörök egyre táguló univerzumában. 

Egy falat Görögország!

A Gedeon másik nagy csodája pedig az, hogy (gyors)étteremként is működik. A gyors azért került zárójelbe, mert a készülő ételek semmiképp sem a fast food világát idézik, sokkal inkább a ma divatos bisztrókultúra felé kacsingatnak és mindezt úgy teszik, hogy megvillantják a görög pajtások, sokak szerint vékony, de mégis népszerű gasztroélményeit. Ki ne tudná fejből mondani, hogy milyen alkatrészekből készül a zöld Korfun, a mesés Kefalónián, meg a (szent) Zakintoszon csavarintott, két eurós gyros? Ki ne tudná, hogy mitől jó a tzatziki? Vagy, hogy a pici nyársra húzott souvlaki sem pite, hanem ebből lesz a pita, meg hogy a grillezett halloumi zöldségekkel is lehet isteni?

A Gedeon pedig szépen mondja fel a leckét, ha már görög(ös), tengerparti ételekről van szó. A kirántott cukkinigolyót is összekeverik egy kis tengeri hallal, meg a burger sem marhából, hanem bárányból kerül a tányérra. Persze mindez nem azt jelenti, hogy Zeusznak, meg az Olümposz, orrát magas hordó, Michelin csillagra áhítozó népének kínálnak molekuláris szinten kiötlött, divina kulináriát, hanem pótolnak valamit. Pótolják például a COVID miatt kimaradt görög ízeket, sikeresen megidézik a tavalyi, vagy azelőtti emlékeket, hozzák a tengert, az olívaolajat, a pitát és remek gyros fűszereket és adnak hozzá mennyei söröket, hogy a finoman pezsgő kábulatból az ember újra összekacsintson ezzel a vén cédával, az élettel és legyen kedve törzsvendéggé válni.

Ha kritikát kell írni, csak annyit, hogy bár az ételek árai teljesen rendben vannak, de a sörforradalom kézműves termékei sajnos nem olcsók. Két pohár(!) sör itt simán meg lesz eze’öccá és a hűtőben színesen, rettentő profin megtervezett, pohárnyi sörcsodák ára is simán kúszik ezer forint felé. Talán nem itt fogsz berúgni, de minden cseppjüket élvezni fogod! Egy biztos, hogy itt az ilyen földrajzi meghatározásokat, hogy soproni, borsodi, kőbányai, pécsi nyugodtan elfelejtheted, és fölösleges is keresned. Helyette ajánlom a Laza morált, meg a Muttit! Nekem bejött!

Vivát Gedeon!   

I, I wish I could swim

Like dolphins, like dolphins could swim

Though nothing will keep us together

We can beat them, for ever and ever

Oh we can be Heroes, just for one day

Oh we can be Heroes, just for one day

I, I will be king

And you, you will be queen

Though nothing will drive us away

We can be heroes, just for one day

We can be us, just for one day

I, I can remember

Standing, standing by the wall

And the guns, shot above our heads

And we kissed, as though nothing could fall

And the shame, the shame was on the other side

Oh we can beat them, for ever and ever...

Csak egyetlen napra. Csak egyetlen napig. Lehetnék hős. Lehetnék a hősöd. Szólítanál királyomnak és szólítanálak királynőmnek. Te lennél újra és ismét az élet. Te lennél a fény. Az út, te lennél az igazságom. A végső szerelem.

Tegnap futás közben arra gondoltam, hogy nem is én szedem a lábam, hanem a Jóisten fut bennem, hogy nem a szívem dobban, hanem az ég villan és dobban, hogy amikor húzom a cipőt, amikor bemelegítek sem én vagyok, csak hiszem, csak gondolom, csak remélem, de nem én vagyok, hanem egy jó előre megírt imádság, egy szent könnyek között megírt levél.

Vagy csak a te posztod vagyok a blogodból, kitépett lap a féltve őrzött, csatos, csacska, kamasz naplódból.

Csak egyetlen napig lehetnék még hős, a boldogság mosolyával, állnék én esőben, égzengésben, és csókolnálak ázottan a világ végéig. Ja, nem. A bennem élő Jóisten csókolna, mert Ő akarta, mert ő akarna csókolni Téged… Rajtam keresztül. Ajkaim így lennének oltár, szentség és feloldozás. Így lennék szent akarat, szent kötelék és az ajkakba zárt liturgia…

„Még magának jár a szája!?! Ha maga, meg a maguk félék jól dolgoznának, ha nem lenne ilyen részrehajló, bamba, tohonya vezetőség, akkor a Pataki félék nem kifelé, hanem befelé igyekeznének!”

A Körhinta egyik klasszikus jelenete jutott eszembe, amikor az ATV CSATT című műsorában megnéztem, hogyan csap össze dr. Tamasi József belgyógyász, természetgyógyász, Dr. Gődény György szakgyógyszerész és Dr. Falus Ferenc tüdőgyógyász, korábbi tisztifőorvos, valamint dr. Boldogkői Zsolt biológus, a SZTE ÁOK intézetvezetője.

A Körhintában anno, a rendező Fábri Zoltán olyan (rendszer)kritikát vágott a mélyen tisztelt „vezetőség" szemébe, hogy a fal adta a másikat. A kísérletező, okos, forradalmár Bíró Máté ugyanis a TSZ vezetőit köpi szembe ezzel a mondattal, jelezve, hogy a részrehajló, tohonya, bamba vezetőség miatt az igazán értékes emberek nem kívánják szolgálni a „rendszert”, onnan kifelé igyekeznek.

De vissza az ATV műsorára. Láttam megnéztem. És a műsor után megveszekedett dúvadként ordítottam. Ordítottam, és az égre emelt tekintettel néztem a Jóistenre, hogyan juthattunk idáig? Hogyan juthattunk el odáig, hogy az általam nagyra becsült, tudós személyiségek képtelenek könnyed győzelmet aratni, csípőből, fricskával az édesanyjukba küldeni a konteókból, összeesküvés-elméletekből, az emberi félelemből, a korlátozásokat nem tűrő egoból élő celebdoktorokat, influencer-fehérköpenyeket elküldeni melegebb éghajlatra. Sőt a műsor közben készült szavazás szerint az emberek inkább hisznek Gődény féléknek, mint a tudósoknak, tanulmányoknak, valódi orvosoknak,a  tények makacs világának…

A történet persze mélyre nyúlik, hozhatnám példaként Antoine de Saint-Exupéry a hagyományos, buggyos nadrágban előadást tartó, török csillagászát, akit kinevetnek kollégái. A történet mélyebben gyökerezik, mert az emberek inkább hisznek a facebookon futótűzként terjedő összeesküvéselméletnek, könnyed megosztásoknak, mint a sokszor hosszú évek, hónapok alatt megírt, bonyolult tanulmányoknak. Hülyülünk na, és ebben az áldva, átkozott facebook valódi és megkérdőjelezhetetlen cinkostárs. Igen, rólad van szó; akiről eddig csak a család tudta, hogy hülye vagy, most a nagyvilág is, és ráadásul igeként terjeszted a hülyeséget…

Meg az is eszembe jutott, hogy igaza volt Falusnak, amikor azt mondta, „nekünk” magukhoz nincs közünk, nincs beszélnivalónk, mi azért jöttünk a stúdióba el, a kedves Rónai Egonhoz, mert felelősséget érzünk a „közvélemény” formálásában. Csak éppen nem egy papírról kellett volna felolvasni, hanem riposztozva, nem nyílt sisakkal, magas lóról támadni, hanem okosan vívni, meggyőzni, leiskolázni a vitapartnereket és bármennyire fontos, azért két perc után le kellett volna venni a maszkot is, jelezve, hogy most fontos lesz, amit mondunk…  Tessék, lássák a szemünk, a szánk és hallják a gondolataink…

Maradjunk annyiban, hogy újságíróként a következő téziseket vallom, mélyen beleásva magam a témába.

• Az új típusú 2019-ben felfedezett koronavírus a természetből indulva, világjárványt okozott a bolygón.
• A koronavírus nem egyenlő az influenzával, attól sokkal veszélyesebb és maradandó szervi elváltozásokat is okozhat.
• Nincs a bolygóra kiterjedő összeesküvés, nem Bill Gates és nem is a gyógyszeripar áll a háttérben. A koronavírusról azonban évek óta mondják, főként a SARS megjelenése óta, hogy veszélyes lehet, ha mutálódik. Mutálódott… (Ui: igen a koronavírusok egy része felelős a nátháért és már évtizedek óta tudunk a létezésükről, de az nem a COViD19 törzs volt…)
• Nem ezzel, nem így akarják kiirtani az emberiséget, sem szelektálni. Ha „szelektálni” akarnák, azt első körben az élelmiszerekkel lehetne megtenni. Olcsóbb, mint vírusokkal kísérletezni, vagy repülőről szórni a "kemtrélt"...
• Ha valóban egy világot behálózó összeesküvésről lenne szó, csak lenne már egy-két „renitens” ország, vezető, befolyással bíró személyiség, aki rögtön „kitálalna” és a nem a facebookon kellene szamizdatként Gipsz Jakabnak és kedves feleségének megosztani az „igazságot”…
• A maszkhasználat nem jelent tökéletes védelmet, ám azt sem lehet mondani, hogy semmire sem jó. Sőt! Ázsiában, Japánban évtizedek óta, ilyen, olyan okok miatt a mindennapok része, de nekünk nehogy már megmondják, hogy mit tegyenek a szánk elé? Ugye???

A tömegtájékoztatás a felelős!

Igen, a tömegtájékoztatással is baj van. Ha éjjel-nappal torz, csúsztatott félig sem igazságokat közlünk, ha a tömegtájékoztatás propaganda, ha kiveri a biztosítékot, ha kognitív disszonanciát okoz, akkor az emberek az ott közölt, Napnál is világosabb igazságok esetén is kételkedni fognak. Hiába mondják non-stop, hogy a tej fekete, amikor Géza bácsi a findzsájába töltve, minden egyes alkalommal meggyőződik arról, hogy a tej továbbra is fehér és semmilyen parancsszóra nem akar feketébe öltözni…

A kormányzat a felelős!

Igen, a kormányzat is. Ha ötletszerűen működik egy probléma feltárása, megoldása, ha a kommunikációja rejtélyes, kétségekre ad okot, akkor bizony a fejétől bűzlik a hal. A politikus ne hozzon olyan szabályt, olyan törvényt, ne büntessék az egyszerű embert azért, mert nem hord maszkot, ha a politikus kül- és belföldön is maszk nélkül parolázik idegenekkel. Ne mondjuk azt, hogy minden rendben van, ha nem tudunk elegendő pénzt, paripát fegyvert adni az egészségügynek, ha a korábban jól működő, szigorú tisztiorvosi szolgálat majdnem elvérzett az elmúlt évtizedek alulfinanszírozottsága miatt. Ne mondjuk azt, hogy minden rendben van, ha a kórházak inkább a kussolás, maszatolás stratégiáját választják, mert abból soha nem lehet bajuk. Ne mondjuk azt, hogy kézben tartjuk a dolgokat, olyan abszurd döntéseket sikerül hozni, hogy az osztálytárs kontaktszemély, de a családtag nem… De nem kívánok a gumicsontok szintjére lemenni… Ne egy kedves, édes, de súlytalan nagymami meséljen nekünk délelőttönként, ne egyenruhások zord és parancstól megfélemlített arca közöljön számokat, hanem okos, hiteles, mosolygós középkorú, elismert szakemberek, orvosok, infektológusok, virológusok…

A ’zemberek a felelősek!

A magyar társadalom egy harmada funkcionális analfabéta, a tizenéveseket képtelen megszólítani az oktatási rendszer, nem olvasnak újságot, nem néznek tévét. Az életrevalóbb tanárok többsége pályaelhagyó, és már kontraszelektált politikusok kerülnek hatalmi pozícióba (akinek nem inge nem veszi magára...). A feltételek kedvezőek ahhoz, hogy kialakul egy döntéshozókból és nagyvállalkozókból összefonódó újgazdag kaszt, aminek lassacskán hitbizomány lesz az ország, és egyre jobban kezdenek hasonlítani arra a podagrás, elavult arisztokráciára, amely 850 évig szívta az ország vérét (adómentesen), hogy aztán a csúnya „labancokra” kenve az ország bajait, végül maga is akaratlanul, kelletlenül, de belemenjen egy mindent fel- és megrázó forradalomba és labanctrón-fosztó szabadságharcba. Mindezt persze tétlenül néztük, nézzük ma is, mondván nem tudunk ellene tenni. Cinkosok közt vétkes, aki néma. A jóravaló restség bűn. A gonosz győzelméhez elegendő annyi, hogy a jók tétlenül nézik a folyamatokat.

Ha valaki azt hiszi, ez most nyílt színi elpártolás, ellenzéki duma, akkor bizony téved. A baloldal számomra levitézlett, követhetetlen és az elmúlt 110 év összes internacionalista, kommunista emberkísérlete elborzasztó.

Csak a polgári demokráciában hiszek! Csak a kiművelt emberfőkben és így függ össze, így lesz keretes szerkezetű az érvelésem. Csak abban hiszek, hogy kialakul egy művelt, megtakarítással, horribile dictu; vagyonkával rendelkező, vastagabb középosztály, amelynek teremtő ereje fölfelé ívelő, boldogabb országot eredményez. Mert ez az osztály fogja felemelni az országot! Mert ez az a réteg az, amely saját erejéből mozdul előre. Ezek az emberek nem a nepotizmus kegyeltjei, nem is az uram-bátyám évszázados viszonyok kreatúrái, nem a móriczi "Rokonok", spanok, cimbik, pajtások világából kerülnek elő. Ezek, akik itt majd egy országot, nemzetet alkotnak. Erre kell nagyon ügyelni, hogy az oktatás, a tudás átadásával egy okosabb, termékenyebb, sikeresebb államot teremtsünk. Csak hát a polgárság ugye átlát a szitán, nemcsak a nettó hülye infulencer-doktorokat ismeri fel, hanem a hatalom természetét is... Csuka fogta róka...   

Hülyeség a köbön!

De az kérem mégis hajmeresztő, hogy a „normális Magyarországért” az a közpénzt elsíboló Gődény, a Szcientológiai Egyházzal nyíltan flörtölő Lenkei & Co. (társaik) „harcolnak”, az ő videóik nézettebbek, mint tudósok, köztiszteletben álló orvosoké, az azt jelenti, hogy valamit rosszul csinálunk.

Ha facebookon terjedő nettó baromság gyorsabban terjed, mint a fény, a  „tudomány”, akkor szerezzünk be néhány Öveges professzort, készítsünk újra Deltát, egy modern Kudlik Julival és állítsuk meg az agylúgozó éjjel-nappal Butapestek, valóságsókban feltűnő senkik, semmik, gyülevész seregét. Álljunk a sarkunkra és nézzünk a tükörbe. Az elmúlt 30 év legkomolyabb tanulsága, hogy jobb, emberibb, okosabb oktatási rendszerre van szükség, jobban meg kell fizetni a tanárokat, okosabb, jobban működőbb, átláthatóbb, emberközpontúbb egészségügyre van szükség, ami hatékonyabb… Jobban szét kell választanunk a magánpraxist, az államilag finanszírozottól vagy nem is tudom hogy mi az első lépés...

Az egészségügyi szakmának, pl. orvosi kamarának jobban jelen kellene lennie a közéletben, a közvélemény formálásban, jobban kellene felügyelni, hogy ki mit kezd a megszerzett orvosi diplomával. Hamarabb intézkedni, kizárni azokat, akik nettó hülyeséget terjesztenek. Például az interneten.

Gyerekek! Hát én még senkit nem hallottam a műtőbe tolva, hogy azért kiabált volna, hogy őt a természetgyógyásza operálja meg! A kuruzslós, távgyógyítós, táplálékkiegészítősen profitorientált világot jobban le kellene választani a „közgyógyellátásról”.

A COVID19 járványban azt vettem észre, hogy az egész úgy működik, mint a vallás. Nem számít mit mond az egzakt tudomány, itt az emberek úgy gondolkodnak, akár a hívők. „Én a Taoban , én Allahban, én meg Buddhában hiszek…”

A tudomány pontos attól tudomány, hogy tudományos érvei vannak, hogy a jelenlegi legjobb tudásunk szerint alkot képet a körülöttünk folyó történésekről, jelenségekről…         

A kormányzati politikát illetően pedig okos, szerethetőbb emberekre van szükség. Tessék a naptárra nézni; 2020-at írunk! Az interneten bármi elérhető. Nem lehet arra alapozni, hogy ha minden csatornából mi folyunk, akkor majd csak elhiszik a’zemberek a legnagyobb politikai humbukot, csacsiságot is. Mert ma már minden csatornát lehetetlen uralni. Ha pedig tudatosan, mesterségesen butítunk, akkor végén csúnyán rá fogunk fázni és megnézhetjük magunkat. Akkor az a szent és támogatható cél, hogy egy működőképes, okos, prosperáló, innovatív társadalmat hozzunk létre, meg fog bukni.

Egy igazi harcosnak nem lehet célja, hogy bolondok között legyen király… Az nem győzelem!

Ezért is kell szerethető, hiteles arcokat behozni, ha már feltétlenül kampányolunk.

Tessék visszahozni a reflektorfénybe olyan okos politikusokat, mint Navracsics Tibor, Lázár János, vagy akár Hoppál Péter! Tessék olyan szakembereket felkérni kommunikációs szerepre, akik hitelesek, akiknek még talán elhisszük, hogy értünk is dolgoznak, akikről még talán azt feltételezzük, hogy az állandó hatalmi játszmákban, az átpolitizált közéletben is van még arcuk, saját, önálló véleményük és ha kell a nyílt vitákat is vállalják…  

Ui: a CSATT című műsorhoz hasonló produkciót, a közmédia valamelyik csatornáján is szívesen megnézném.

Több mint 20 koronavírusos betegről érkezett híradás a nyíregyházi Tündérkert Szeretetotthonból. A magánkézben lévő idősek otthonába ma délután a honvédség Járványügyi Bevetési Egysége érkezett, hogy segítséget nyújtson az immár gócpontnak számító intézménynek. A katonák megkezdték az épület szisztematikus fertőtlenítését. Szerdán négy órakor egy megkülönböztető jelzést használó mentő is érkezett a szeretetotthonba.    

Reggel óta elérhetetlen a Tünde utcai Tündérkert Szeretetotthon információs telefonszáma. A készülék kicseng, de senki nem veszi fel. A hozzátartozók közül többen ezért személyesen jelentek meg az intézmény kapui előtt, ahol kora délután megdöbbentő képe tárult a szemük elé. Egy katonai terepjáró, majd egy kisbusznyi szájmaszkos egyenruhás után egy hatalmas honvédségi kamion is begördült az otthon udvarába. A katonák vegyvédelmi egyenruhát húztak, sőt gázálarcot is felvettek, majd számos permetezővel és egyéb speciális eszközökkel kezdték meg az épület szisztematikus fertőtlenítését.

- Mi annyit tudunk, hogy egy héttel ezelőtt az egyik dolgozónak pozitív lett a tesztje - mondta el Garai Józsefné, akinek a 77 éves bátyja él a szeretetotthonban. – Arról is kaptunk értesítést, hogy ezt követően mindenkit leteszteltek, de mindenkinek negatív lett a tesztje, de a biztonság kedvéért fertőtlenítettek is. A bátyám ellenben ezt nem erősítette meg. Csak tegnap előtt vettek mintát a bent lakóktól és tegnap kezdték meg a fertőtlenítést. Mi úgy tudjuk, hogy 24 bent lakónak lett pozitív az eredménye – tette hozzá a kétségbeesett asszony.

Hogy pontosan hányan fertőződtek meg a Tündérkert Szeretetotthonban egyelőre nem világos. Az intézmény elérhetetlen, de egy korábbi sajtóértesülés szerint 21 főnél mutatták ki a koronavírust. Hogy közülük hányan lehetnek a bent lakók és hányan a dolgozók, még vitatott.

A katonák teljes körű fertőtlenítést végeznek

A honvédség Székesfehérvárról érkezett Járványügyi Bevetési Egysége csak annyit erősített meg, hogy fertőtlenítést végeznek az intézményben.

- A Petőfi Sándor vegyvédelmi zászlóalj két hete még csak gyakorlatozott, most pedig már éles bevetésben vagyunk – hangsúlyozta Urbán Levente. A százados elmondta, a honvédség mindent megtesz annak érdekében, hogy csökkentsék a megbetegedések számát. Április 12-én végeztük el az első idősotthon fertőtlenítését, majd kórházakban is gyakorlatot szereztünk. Most is ez alapján végezzük a feladatot. Nyíregyházán két ütemben hajtjuk végre a fertőtlenítést. Egyszer egy melegköd képzős hidrogén peroxid és nátrium hipokloritból alapú fertőtlenítőszerrel dolgozunk, majd a második körben a MOL által gyártott speciális fertőtlenítőszerrel permetezünk, ez érinti a szobákon kívül természetesen, a vizesblokkokat, az orvosi helyiséget is…

Az intézmény vezetőjét kerestük, egyelőre nem érhető el. Mivel magántulajdonban lévő intézményről van szó, egyelőre hivatalos nyilatkozatot a hatóságok sem kívántak adni az ügyben.

(Vihar előtt a Bethlen Gábor utcán)

Megjöttem. Letette a táskáját. Kisméretű. Utazó. Nem kell sok holmi. Ami hiányzik megveszi. Van hol. Száz helyen is. Talán még ismeri az eladókat. A fiatal lányokat már alig. De a szeme nyughatatlan és barátkozó. Majd megismeri őket. Mindet. Sorba. A szeptember is szép, főleg, ha jó az idő. Majd megmutatja nekik, hogy éjjel már feljön az Orion. A "Vadász" már a télről beszél, de még lehet kegyes az éjjel. Mint mostanság. A nagyapja még úgy mondta, a Kaszás és az övét Bírópálcának hívta. Neki a „Vadász” azonban már a bikával küzd meg, aminek vérben forgó szeme a hatalmas, távoli Aldebaran. 

(Éjfél a jó és a rossz kertjében: itt kezdődik a Kossuth tér...)

Mindegy. Mindig ismeretlen és távolságtartó ez a város. Mintha mindig kételkedne, mintha mindig félne valamitől, mintha mindig remegne, hogy elvenni, elvinni, ellopni jönnének az idegenek. Aztán úgy lehull róla ez a fura, hideg szemérem, mintha rosszlány volna. A kevert vérű bennszülöttek kinyílnak, mint forró, nyári éjjelen az ablakok, belőlük parfüm párolog és olyan mély, kielégületlen sóhajok szálldosnak denevérként az utcákon, hogy férfi legyen a talpán, aki nem fél attól, hogy hajába ragadnak…

(Már a szökőkút is aluszik: Kossuth tér...)

Be sokat tud változni egy város egy év, vagy akár egy fél alatt is. Csak az emlékek jönnek ugyanúgy, ugyanolyan fizimiskában elő, mint a kéregetők, az utcán alvó részegek, molesztálni, koldulni, tenyerüket mutogatni és suttogó hangon kérlelni, hogy idézze meg, idézze fel a legfájóbb, legmaróbb szerelmeket, amelyeket a Szarvas, a Pacsirta, meg a Dózsa György út fái alá ásott el, mint egy mókus, aki már a hosszú telekre készül és a felesleges makkot, diót, mogyorót szebb napokra spájzolja…

(A Pacsirta utca...A Szarvas és a Dózsa György is ilyen zöld alagút!)

Hazajön. Haza. Maga sem hiszi, hogy a fiatalsága kendők, könnyek és évek távolságából tekint rá és az érett, sokat tapasztalt férfi némaságával, makacs csöndjével emészti, szorítja majd a várost, hogy az hátha neki adja kincsét; a bölcsek kövét. És akkor megérti majd, hogy csak azért volt érdemes, ami elveszett, ami meg nem lett, ami be nem érett, ami szép reményében megfagyott. Csak az emeli fel, csak az nemesíti, ami vágynak maradt meg, ami nem lett heppiend, meg máig is élnek vacaksága… Mert ugye élnek ők, jómaga, meg az a lány is, csak hallagatagon, csak ködben, csak a közvetlen napfény elől bújva, csak a füstfüggöny mögött, mint a kövér kövek alatt lakó bogarak, melyek ijedten szaladnak szét, amikor elgörgeted felőlük az óvó, védő fedelet…

(A Szeréna lak helyén áll a négy csillagos Hunguest Hotel Sóstó, még zöldben...)

Megkeresi az első kocsmát. Ahol valami szépasszony, szép tót 'jány méri az italt. Udvarolni fog neki. Hajnalig. Amíg fel nem kel a Vadász és újból és újból neki nem kezd vadászni. Amíg azt nem mondja, menjen vele, amíg hajnalban nem ülnek majd a Sóstói-tó partjára, kapatosan, mesélnek egymásnak nagy szerelmekről, meg ígéretekről…  

De meglehet nem is jutnak el Sóstóig… Ahogy a tölgyfák alatt révedező, nyíregyházi oroszlánok is csak álmodnak a majomkenyérfákról. A Bujtosig jutnak. Ott fognak elaludni. Egy stégen. A sirályok lármás méltatlankodása közben. Ott, ahol már fészekrakó vágyai megígérték; minden itt kezdődik el. Minden innen nő ki, itt a sűrű nád, a szárcsák és az egyetlen vöcsökpár között…

(Melyik a kedvenc évszakod a Bujtoson?)

Hazajött... Meglett. Rossz pénz nem vész el. A csalán meg... De inni fog! Inni, amíg a város nem kezd neki énekelni, aztán, ha mindenkit megszelídített, meghódított, akkor nekiindul Debrecennek, mert már ott is illene gólt találni…       

(Esténként  a Bujtosra járt a szívét erősíteni...)

Mint hegyomlás, mint földrengés. Ahogy a Krakatau robbanása szaladt körbe-körbe a világon. Ahogy a nagy becsapódás után hirtelen tűntek el az óriások és maradt meg az élet apró üregek, járatok mélyén. Egyetlen rágcsálódban bízhatott az Isten, hogy az majd beteljesíti sorsát és eljut addig, hogy majommá váljék… Valamivé, amiből már lehet embert faragni. Valamiből, ami a teremtés alkonyán már talán hasonlít az Öregistenre. Van benne valami spiritusz, arra alkalmas tehetség. Ami képes elfogadni a szeretetet és a szerelmet. Valami, ami majd térdel, imádkozik, vágyakozik. Ha magára marad kezét összekulcsolja és szereti, imádja Teremtőjét. Atomok, molekulák, inak, izmok jótékony halmaza, de ami már felkel és jár, égre tekint, kér, könyörög, térdel, vétkez és megbánja. Valami ilyesmi. Efféle teremtmény. Talán rosszul festett önarckép, de mégis amibe egyáltalán lehet, meg érdemes lelket lehelni.

Aki aztán szerelemről szónokol, ifjonti hévvel. Szívében véli megtalálni a dobbanáson, a pumpáláson, a fizikán túli világot. És MOST vagyok Isten gyermeke, és míg élek vizsgálhatom a szerelem metafizikáját. Megélhetem mélységeit, magasságait, lehetek iránta közömbös és merülhetek el benne, mint tengervízben. Lent délen. Görögországban. Ragadhatok bele, mint tenger alján tunya sziklák közé a vasmacska, lehetek benne csacska és kiművelt. Lehetek belőle professzor, tudhatok ezer és ezer verset kívülről, felmondhatom magamnak könnyek, indulatok közt, szavalhatom neked vágytól terhes ajkakkal. Énekelhetem, mint kismadár, dünnyöghetem, mint egy elaggott tanár és barcoghatom, mint a dámvad őszi alkonyon, amikor merengsz egy barna balkonon. 

De kár uram, hogy a zongorát csak hallgatni tudom. De kár, hogy minden harmónia belehull majd egy nagy tömegsírba. Be kár, hogy volt időm, de hozzád el nem mentem. Csak írtam itt Neked, kérleltelek blo-beadványban, hogy figyelnél már fel rám és te legfeljebb csak kuncogtál. Pedig tudom, főztél volna húslevest, daragaluskával, sütötőkkrémlevest békönmorzsával és sűrű balzsamecetkrémmel és rántottál volna nekem halat, meg tésztádról a rák sem hiányozna és aztán intenél; eljön Ő! is, eljön mámma… Csak várd ki. Csak győzzed kivárni!

És akkor föl, föl nincs megállás, harangok zúgjatok, olyan legyen a nap, mintha Húsvét volna, mintha a rögvalóságból ki lehetne kelni és menetelni. Ásók, kapák, nagyharangok…

Zongorák, költők és hittel varrt rokolyák.

Péntek van. Még él a nyár. Még vár az ősz és vár az élet. Föl, föl fiúk, ennyi csak a lényeg…   

Hát mit tegyek, ha már ennek a kegyes, nyár ízű ősznek sem tudok örülni. A távolság, mint mélységben lévő szénatomra, kínok között megélt átalakulást hoz. Szétszed, összerak. Forgat és hevít. Nem tudom már, hogyan lesz a szénből karát, nem tudom, hogyan lesz az árva lelkem ékszer egy gyűrűben. Csak azt tudom, hogy álltam ma a Tisza partján és azt gondoltam, hogy Te is ezt a vizet iszod. Hogy eljut hozzád. Szűri a homok, szalad csatornákon, csöveken és végül a véredben köt ki. Ez fürdeti bársony tested. Ebből lesz a sokat emlegetett isteni húsleves, ebből lesz a szerelmi bájital, ebből a Tisza vízből. Itt a folyó völgyében tilosban járok. Éjjelente kimegyek a Sóstói erdőbe, egyenként siratom meg a hulló faleveleket és Negrót osztogatok a szarvasbikáknak, hogy úgy, de úgy bőgjenek, hogy halld, hogy éjjel felkelj és ne értsd, egy cseppet se értsd, honnan jön a hang, honnan jön a mély bőgés, ami felriaszt, ami nélkül az éjjel csak sötét órák, hervatag halma lenne és legfeljebb prokainban fürdetné fénylő tested, na meg érzékeid…