Szindbád nagyon tudta unni a világot. Olyankor aztán napokig ivott. Mint a kefekötő. Nem, ez egy nagyon régi hasonlat. Ki köt már kefét? Kefélnek ugyan éjjel-nappal, de kefét nem kötnek. Ivott. Sokat. Három-négy liter bort egy este. Tüskével. Mikor mivel. Aztán egyszer úgy döntött, legyen száraz a…

Szeretem, hogy a Google még nosztalgikusabb, mint én… Hat éve ilyenkor épp a mosolygó szentek álltak nekem modellt Csarodán. Négy éve Pesten jártam és egy teveszínű szövetkabáttal, meg persze szerelemélménnyel lettem gazdagabb. Három éve krizantémok között mosolygott rám a leghuncutabb szempár. Két…

Már, amikor lenyomta a kilincset a lány érezte, hogy a pasi ideges. A mozdulatban volt valami erőszakos, ahogy az ujjak megfogják a fémet, rászorítanak, megfeszülnek az izmok és nem is megtolják, hanem „berúgják” az ajtót. Pedig a lány már annyira várta. Elkészült. Amikor zuhanyzott és a tusfürdőt…

Zuhog. Minden nedves. Esik. Szörnyen esik. Eszébe jut, ahogy egy nyáron a lány felnézett az égre és nevetve, kihívóan dobta felé a vizes pöttyöst; „van, aki megázik, valaki élvezi az esőt…” És rohant széttárt karokkal a kocsi felé. Mindig messze állt meg a bejárattól. Kihasználta. A lány élvezte, a…

Festett mosoly az arcomon. Szép vagy Pierrot! Szép vagy! Csak az könnycsepp ne lenne a szemed sarkában. Csak az. Elköltözött a hamuszínű ég. A nagy esők továbbálltak. Bennem a lány zongorázik. Meztelen. A kis bőrszék, amin ül hozzáér a szemérméhez. Érdekes találkozás a marha és a lány barackja.…

Csak addig vagyok törpe, amíg fel nem veszem a nyúlcipőt. Csak addig vagyok lapostetű, amíg el nem kezdek ugrálni, bemelegíteni. Aztán valahonnan évtizedek mély fiókjából előmászik a bennem lakó férfi, a bennem lakó hódító, bennem élő Akhilleusz, Agamemnón és Odüsszeusz. Én vagyok Nagy Sándor,…

Mint sárga fáklyák égnek az őszi éjben a jegenyenyárfák. A ritkuló lombok alatt sétálók, most ezer levelet kapnak. Mindenben ugyanaz az üzenet: elmúlt. A nyár. A szerelem. A szélben hallom, ahogy szinkronban ásít a kiserdő. A Nefelejcs és az István utcán már emléke sincs az égig érő fasornak, a…

Vannak azok a filmek, amikor a „hősünk” rádöbben, ő csak egy kísérleti nyúl egy laboratóriumban, és egyébként nem is a jól sikerült, sorozatgyártásra szánt dicsőséges termék, hanem egy félbehagyott zsákutca. Eszembe jut Duncan Jones Moon című kamaradarabja Sam Rockwellel, meg Alex Garland Ex…

Tizenhét éves voltam, amikor Magyar Józsi barátom jóvoltából megismerkedtem Kányádi Halottak napja Bécsben című versével. A verssel, amiben identitásról, nyelvről, tartásról, hitről beszélt Sándor bácsi. Az a Kányádi, aki úgy megihletett, hogy az első szakdolgozatom témájaként is a hosszabb lírai…