Először a hírekről mondasz le. Aztán szépen félrerakod a megrögzött véleményed, mint James Dillingham Young, amikor Dellát arra kéri tegyék félre a mihaszna ajándékokat. Széttöröd a rádiót mint Charlie. William Fosterként járod a várost, amiben mindenki megbolondult. A várost, ahol csak az számít,…

- Böjtölsz fiam? – kérdezi édesanyám. Református a szentem, neki a böjt csak afféle katolikus kivagyiság. Nagymamát idézi: „böjtöljenek csak a katolikusok, úgyis sok a bűnök!” - Böjtölök – mondom szelíden, talán nem is akarja hinni, de az anyai féltés lábra kap benne és mintha csak valami sanyarú…

Amikor végigolvasom a márciusi ifjak dicsőséges névsorát el-elmélázom. Vasvári Pálra gondolok, akinek a elefántcsont sétapálcája tőrt rejtett és ami a reggeli hadonászás közben Jókai lakásában az egyik ajtófélfájába fúródott. "Jó ómen! Előre a vassal!" - mosolygott zavarában Jókai. Vasvári a mi…

Azt mondják, hogy amikor Rómában Vittorio De Sica kimondta az összeget, amiért vállalná a Szindbád főszerepét, Huszárikot újra kellett éleszteni. Visszaköpte a kávét a csészébe, pislogni kezdett, mint egy kislány, amikor a felnőtt férfiak épp vaskosan idézték Janus Pannonius pajzán epigrammáit, és…

Néha azt érzem, hogy egy-egy pillanatra mindent tudok, hogy érzi magát nyaralás közben a Higgs-bozont és azt is látom, hová tette el édesanyám azt a mesés nyakláncot, amit évek óta nem talál. Tudom, hogy tavasz van és ma nem kell a kabát, hogy bár szigorú a böjti nap, azért Dodi csak meghívott arra…

  Valahol az ember lelke szélén az ember megmarad gyermeknek. Aki csak érez, de még nem képes beszélni róla. Talán nem is kell. A szavak még a legjobb író esetében is esetlegesek, ahány olvasó annyi élet szakad ki belőle. Egyébként is hogyan lehet leírni azt, ami fáj, hogyan lehet leírni a…

Elvarázsolta a gyertyaszentelőn érkezett tél a várost. Menyasszony lett belőle, fehérben, szűziesen, szemérmesen andalgott a „szőke város”. Néha egy-egy fázós fa megrázta magát és az összkapaszkodott pelyhek halkan hullottak a földre. Az én menyasszonyon, gondoltam magamban és láttam, hogy szánkót…

Láttam a Heti Hetesben, láttam a csiga kettesen, láttam a debreceni polgármesterrel pálinkázni a Campuson, láttam, amikor nem lehetett önkormányzati buli nélküle, láttam dühösen, kedvesen, láttam mérgesen és buli után elégedetten.  Emlékszem a Való Világra és arra, hogy igaza van, a 90-es években…

Miközben az ENSZ-közgyűlés volt alelnöke a változó világrendről beszél a Central hotelben, egy bátori kisfiú azon merengett, hogy az élete hemzseg a traumáktól. Mint a nagyvilág. 2 éves korában lágyéksérvvel műtötték, és hiába hordta össze a kék-piros csíkos frottírköpenyben a fél kórház, mozdítható…

Sokat evett. Túl sokat. Úgy érezte, megtelt nem bír többet. Dipankrinnel fog álmodni is. Régebben, ha ezt érezte, felvette a futócipőt, aztán rótta a kilométereket. Télen-nyáron. Nyári záporban, téli fagyókában. Most, hogy az élet úgy hozta, kutyagol. Szép nagy köröket lehet tenni a…