Süket. Néma. Szótalan. Hallgatag. Durcás. Az univerzum. Nincs, aki hegedüljön, nincs aki altatót énekeljen, aki verset mondjon, aki felolvasson. Jön a sivatag. Karcolva, sercegve, fogad között mulatva érkezik a homok. Oázis nélküli napok bitorolják a jelent. Nincs zene sem. A csönd ordít. Elmúlnak…

Reggelre én már messze futok és bomlottan sírok valahol – írja Ady, miközben elhagyja átkozva imádott Párizsát. Azt mondják, volt úgy, hogy napokig ki sem jött a szállodaszobából. Elvitt magával egy darabot Magyarországból és a Hotel de l'Europe 36-os szobájában, rendre azt építette fel. Ady ott is,…

Apám ébreszt. Régóta. Néha úgy érzem olyan régen, hogy azt már meg sem érdemlem.  - Hogy vagy fiatal? – kérdezi  frissen, üdén, még a hangja is beretvált, arcvízes, jószagú, én meg álmos vagyok, kívánnám hogy megforduló szemem még kacsintva nézzen szét, ködében csalfán csillogó eszemnek, és a…

Vajon szeret-e az Isten? Került-e elé az életrajzom? Tudja-e ki lakik a szívemben? Hogyan szeretem a rántott húst? Vajon tudja-e mikor, hol éreztem magam a legjobban, hol voltam a legboldogabb? Vajon úgy gondol-e rám, mint gyermekére? Vagy csak a tékozló fiúra?   Tudod, az jutott eszembe, ha…

Öcsi bácsi! Nem baj ha letegezlek? Hogy jövök én ahhoz? Ugye? De olyan gönci barackom van! Ráadásul Beregsurányból! Tessék már egy kupicával elfogadni és akkor belefér a pertu? Bele ugye? Látom kipirult, a nagy szurkolástól, nem az én pálinkámtól. Öcsi bácsi! Győztünk! Angliában! Ugye ilyen nincs…

Nagymamám konyhájában, mint makacs, kitoloncolhatatlan albérlők boldogan éltek az illatok. Hiába a rendszeres festés, hiába a rendszeres takarítás, ezek az illatok nem távoztak. A kredenc fája, az elmosott, mégis a nagy ünnepi ebédeket őrző fazekak, edények, de talán még maga a saválló, semleges…

  Figyelj! Leírom. Most nem tudok beszélni. Fájna is. Az írás olyan, mint a matek. Mértékegysége van. Üteme. Ritmusa. A jó szöveg egy számsorozat. A jó szöveget még Fibonacci is értelmezni tudná, Einstein is. Te tudtad, hogy amit a tudósok kozmológiai állandónak neveznek én simán szerelemnek…

ó itt maradnom adj erőtörökre itt legyek megáldotthol sötéten enyésznek elgyilkos hiábavalóságok Van egy nagy fehér nyárfa a Mák utca végén, a jégpálya mellett. Ő az utolsó a régi "entek" közül. Amikor a régiek már dacoltak a széllel, ő még csak kisfiú volt. Nem is tudom, hogyan maradhatott meg.…

A nyolcadik részre egészen bizonyossá vált. Hiába kéri Réz András számon a történelmi hűséget az alkotókon, hiába emlékeznek egészen másként az idősebbek, A besúgó a hibái ellenére is visz, magával ragad, mert ez a sorozat ugyan túloz, néha bűvészkedik és  „csal” is, ennek ellenére simán viszi a…

Magyar házasság A királyleánykát nálunk a szürkebarát adja Irsai Olivérhoz… Szombati Michelin csillag Májkrém jól iható tejjel, két kilós kenyéren, gazdagon Minimál Román sátorban, gumimatracon álmodni, frottírlepedőktől illatos fürdőről… Korai Mint a krumpli, a felkelés és a…