Vajon szeret-e az Isten? Került-e elé az életrajzom? Tudja-e ki lakik a szívemben? Hogyan szeretem a rántott húst? Vajon tudja-e mikor, hol éreztem magam a legjobban, hol voltam a legboldogabb? Vajon úgy gondol-e rám, mint gyermekére? Vagy csak a tékozló fiúra?  

Tudod, az jutott eszembe, ha egyetlen napot, 24 órát megismételhetnél az életedben, kivel lennél hol lennél, merre, kivel, mit csinálnál? Ha egyetlen egy napot ismételhetnél meg az életedből?

És ha csak egyetlen ember lenne, akinek elmesélhetnéd, kinek mesélnéd el?

Megjött a nyár. Kicsapta az ajtókat, ablakokat. Megjött az élet. Itt van velünk az Úr, mulat, velünk iszik, velünk hallgatja a zenét.

És te közben el-elmélázol? Vajon merre jársz? Tengerparton? Hegyek tetején? Tengerszemek partján?

És én meg azt mondom, nem az a lényeg, hol, hanem hogy kivel… Hogy kivel.

Ki az, akivel egyetlen paplan alá bújnál és néznéd a másik arcát, hallgatnád, ahogy azt suttogja: szeretlek.

És nem az számít, hogy hanyadik névnapod, szülinapod. Csak az számít, hogy az az egy, akit vársz, ott van-e, ő mondja-e, hogy az isten éltessen!