Még nem volt november, amikor az első „krisztmasz-pléjlisztre” rányomtam a you tube-on. Még éppen csak megérkeztek a karácsonyi dekorok a barkácsáruházakba, már vettem egy „tálra valót” belőlük. Talán mert a lelkem mélyén egy kisfiú vagyok. Egy durcás kisfiú, akit beparancsolnak a szobájába és addig…
„Ahogy mindenki, én is megjöttem, Ahogy mindenki, néha én is elkéstem, Ahogy mindenki, néha én is nevettem, Ahogy mindenki, néha rosszat is tettem. Ahogy mindenki, néha én is elhittem, Amit mindenki, aztán mégis rájöttem, Hogy mi vagy nekem... Ahogy mindenki, én is csókoltam, Ahogy mindenki, néha én…