"...Az ilyenek a legbölcsebbek mindazok közül, akik ajándékokat adnak, és akiket megajándékoznak. Mindenütt ők a legbölcsebbek. Bizony mondom, ők a napkeleti királyok." (O. Henry)

(fotó: Bezdán János, Nyírdrón)

Vasárnap késő este felsétáltam a nyíregyházi Kossuth térre. Aki már járt itt tudja, hogy annak idején Mádi László polgármester irányításával sikerült a város szívében megvalósítani egy darab századfordulót. Persze a díszletek adottak voltak; a 19. század óta csinosított városháza, a Takarékpalota, a gyönyörű és lenyűgöző, gótikát idéző, de száz évnél csak alig idősebb, római katolikus székesegyház, meg a pompás Kossuth szobor meghatározta, hogy ide sárgás fényű, klasszikus kandeláberek, makadám kockákat emlegető viacolor, meg legfeljebb Kopernikusz és más híres csillagászok előtt tisztelgő, díszesen megvalósított márvány-réz naprendszer hirdesse a megyeszékhely „nagyságát”.  A városháza maga a Nap és sugarai megvilágítják bolygóit, a településeit és persze a rajtuk élőket…

Ködös, novemberi, decemberi estéken, éjjeleken gyakran lehet itt Krúdy Gyulát megpillantani. Ahogy a város gyermeke hazatér. Prémgallérja sem tudja elrejteni arcát, keménykalapja meg oly feltűnő, hogy rögtön leleplezi. Gyula bátyámmal sokat beszélgetünk. Dicséri, hogy könnyű jó tokajit venni a városban, meg ezzel a kézműves forradalommal is megbékélt, bár a forradalom szó benne mindig fura érzéseket kelt, és ha már ehhez a fogalomhoz italt rendel, akkor azt a Gedeonban teszi meg…  

Krúdy szereti azt is, hogy a belvárost évről-évre ünnepi fénybe öltöztetjük. Szereti, hogy a sudár fenyőfa mellett jut fényfüzér a platánokra, hogy édes kis házikók nőnek ki a térből és azokban sok esetben réges-régi karácsonyok portékáit is meg lehet vásárolni.

Vasárnap este a Papok padja körül téblábolt Krúdy és láthatóan meghatódva nézte, hogy ugyan vannak a téren, de mégis minden oly üres, oly hideg, hiányzik a hömpölygő, mosolygó tömeg, az árusok, a forralt bor, meg a kürtős kalács illata…

• Nem könnyű ilyenkor a városnak – mondta és szomorúan grimaszolt egyet, majd a városháza felé tekintett, mint aki azt várná, hogy a polgármester felkapcsolja az irodájában a villanyt, kinézzen az ablakon és szóljon valamit, akár egy pap; - Lesz még itten színes-szagos, karácsonyi forgatag!

Abban megállapodtunk, hogy Nyíregyháza idén is csodás fényekkel készül a karácsonyra. A belváros ékszerdoboz, a fényfüzérek a település melegségét, jólétét sugározzák és ha nyolc után kijárási tilalom is vagyon előírva, akkor pedig nem az embereknek, hanem….

• Az angyaloknak, barátom! Idén az angyaloknak, meg a mennyei karoknak gyújtunk fényeket és jól van az így – majd egy lapos üveget húzott elő, amiben kubai napfény-rumot melengetett.

(fotó: Bezdán János, Nyírdrón)

Nyíregyháza mellett a megye kisebb településein is az angyalok élvezhetik az idei fényeket. A polgármesterek a Facebookon osztják meg, lehet itt járvány, korlátozás, meg szociális távolságtartás, a fénypostával küldik a szeretetet. Záhonyban a szökőkút köré épült adventi koszorú, Újfehértón Hosszú József polgármester úr csapata tiszteleg a hagyományok előtt, szép a fájuk és a csinos fehértói városháza is fényárban úszik. Ahogy szülővárosom, Nyírbátor is büszke lehet a megye legnagyobb körforgalmára, meg a benne állított, különleges, karácsonyi installációkra.

Nekem ezek a fények azt üzenik, hogy nem felejtettük el, jön a karácsony. Ezek a fények Máraival üzennek, hogy készülni kell az ünnepre, kitenni a fényfüzéreket, ünneplőbe kell öltöztetni a szívünket. Fel kell hívni azokat, akik fontosak nekünk, nevetni kell velük, írni nekik, digitálisan, vagy analóg módon üzenni, hogy figyelj, fontos vagy nekem. Valahogy össze kell gyűlni a családoknak, ha másképp nem megy a parázsló képernyők előtt és mondani, mondani, ezerszer is; szeretlek!!!

Soha még ennyire nem hiányzott a világból ez az elcsépelt, összekoszolt, megtépázott szó, soha ennyire nem volt még ennyire fogytán!

ui: amikor tegnap Szabó Tamás atyával beszéltem egy apróság miatt telefonon, megemlítettem neki, hogy az elmúlt napok, hetek történései miatt dűl, borul bennem minden, repedezik a hitem, és jó lenne egy nagyot beszélgetni… Azt felelte;

"- Amikor a világ a szeretetre készül, akkor bizony a gonosz sem lankad, dolgozik keményen, mert neki pont az a jó, ha nem tudunk megnyugodni, ha nem tudunk szeretni, ha valahogy jól meg tudja forgatni az életünket."

Én, aki botladozó katolikusként nem nagyon akarom elhinni, hogy minden bajunk-bánatunk mögött gonosz erők munkálkodnak, csak nézek magam elé. Nézem, hogy épp a hitetlenségem áldozata vagyok.

Aztán most, hogy ragyogni készül a Nap, újra végiglapozom a megye fényeiről készült digitális lenyomatokat és megnyugszom. Főzök egy kávét és üzenem; köszönjük a fényeket! A szeretet fényeit!