- Ki fogom kötözni! Érti! Ha így folytatja, ki fogom kötözni! – mondta az irgalmatlan nővér, és Szindbád olyan apró lett, mint a mesebeli Babszem Jankó. Apró, csepp, senki, és semmi, csak egy jelentéktelen sóhaj. Arra ébredt, hogy a fele királysága odalett. Egy ágy ejtette foglyul, őt aki csak akkor…

Mi változott? Hogy már nincsenek egyszemélyes, privát álmok. Nincsenek öntelt, önző magánhangzók. A legénylakás steril magányát egy különleges lámpa ragyogja be. Tudod, olyan ez, mintha egy angyal anyatejjel permetezne, és a gyermek friss, ébredő illata, átjárná a lelked. És az ábrándok…

Dodi jegyet is vett rá. Aztán öten mentek el, köztük Hajnalka is. Csak én nem, mert szokás szerint forgattam. Hajnalka úgy jött ki a moziból, hogy rimánkodott; ezt a filmet látnom kell. A Jóreménység szigetet. Nagy, szélesvásznon, nem otthon, bármilyen nagy, és részletes az OLED… Aztán az élet úgy…