Csöndes, apró, Esterházy epigonként azt kellene idevésnem, hogy ezt még megírom még egyszer. Megírom szebben, jobban kifejtve, úgy mintha valóban tanultam volna az elmúlt 20 évben valamit az iskolákban...
...Az isten birodalma az emberben lakik... Ezt írja Lukács. Máté pedig azt, hogy ha akkora a hitetek volna, mint a mustármag, azt mondanátok a hegynek: Menj innen amoda, és elmenne; és semmi sem volna lehetetlen néktek...
... Én pedig arról kezdtem el szöveget szövögetni, hogy bizony ebben az országban, a jelenlegi helyzetben bárki is döntene úgy, új alkotmányt készít, az teveként próbálna átkelni a tű fokán... Hiába lenne, hite, hiába lenn eküldetéstudta az pillanatok alatt elpárologna a túlfűtött ellenzék vértjein...
Nem is kell költőinek lenni. Nem kell, mert a realista azonnal látja, bárki is jutott volna kétharmados többséghez ebben az országban, az úgy is keresztülvinné az akaratát, ha kell tűzzel-vassal is. A hatalmon lévő számára természetes, hogy a népre hivatkozva, bármit megtehet. Nincs szüksége önkontrollra, mert éppen a gyeplőtől szabadították meg a választópolgárok. Az ellenzék, az adott hatalomnak nem több, mint a demokráciából adódó, szükséges rossz. Potyautas, amely a kibicek könnyű pozíciójából úgy is azt mond, amit akar. A demokrácia itt veszíti el a lényegét; demokrácia így lesz egyszerű és buta homokozó... Mert ideális esetben az ellenzék konstruktív, alternatívát gyárt, leleplez, súg a sajtónak, de ha az ország érdeke úgy kívánja, hajlandó a kompromisszumra... Álom...
Mondom ezt a részt megírom még egyszer majd jobban is. A céges gépem gyomra, máris őriz egy másik verziót, ahol részletesebb, okosabb és körültekintőbb vagyok. De most ismét megpróbálom leírni, hogy ebben a gazdasági helyzetben, a világban és az ország határain belül jelentkező morális válságban, egyfajta világvége hangulatban, az emberek könnyebben hisznek kuruzslóknak, varázslóknak, minthogy felismernék, nincsenek csodafegyverek és csodapártok. Az istennek országa, az emberben lakozik. Ha pedig ott az országa, ott a királya is. A megváltást magunknak kell intéznünk, ezt már Moorcook is megírta a Harcikutyában.
Ott jártam, bárki is döntene úgy jelenleg, hogy új alkotmányt készít az konszenzusra nem számíthat. A választópolgárok többsége ugyanis azzal van elfoglalva, hogy talpon, életben maradjon, megőrizze a munkahelyét, vagy találjon egy jól fizetőt. A többség a hiteleivel bajlódik, amelyekről most már azt mondják, hiba volt felvenni. A fél világ mégis hitelekből él és építkezik. Nekünk hiba volt felvenni... A többség legföljebb fél szemmel követi az eseményeket, mert a másik szemét, árfolyamokon, létszámleépítéseken, fizetéscsökkentéseken, adókon és néha a minden szakmaiságot nélkülöző személyi döntéseken tartja...
Édesapámnak sokszor a szemére vetettem, hogy a születő III. Köztársaság hajnalán kiadták a kezükből a köztársasági elnök népszavazás útján való megválasztását. Magam értelmiséginek vallva ezt káprázatos hibának tartom. Tudom drágább, tudom néha talán az érdektelenség veszélyezteti, de véleményem szerint, amiről nem a nép maga dönt, az mindig csak pártérdekek rabja, hatalom esztelen szolgálója. Erre tanított meg ez a 20 év, hogy amit mint "nép" kiengedek a kezemből, az a politika varázsdobozából rémálomként fog visszatérni...
Az én ideális világomban az alkotmány közös ügy. Az én álomvilágomban az alkotmány szövegét a megbízott, a legjobb jogászok dolgozzák ki, filozófusok értékelik, szociológusok cincálják szét, majd 3 féle verzióban a politikusok elé tárják. A legfontosabb kérdésekről aztán megkérdezik az istenadta népet, akik szavaznak. Törvénybe iktatják, nagy csinnadratta közepette. Közösen mosolyogva; a Nemzet és Népszabadság címlapján, kezet ráz Orbán-Gyurcsány (Mesterházy?,Bajnai?Schiffer?).
Az én alkotmányom kategorikus imperatívusz, amelyre hivatkoznak, amely minta. Szerencsétlenebb történelmi fejlődésű, kamasz köztársaságok bibliája és a nyugati társadalmak irigyelt alaptörvénye. Az én alkotmányom nem hátra, hanem előre mutat... Ebből írják a szakdolgozatukat, doktorijukat a Harvard diákjai. Hihető? Álom? Valaki azt mondta, merjünk nagyot álmodni.
Ám nem hiszem azt sem, hogy ez az alaptörvény lenne a világ utolsója. Nem hiszem, hogy ez lenne az állatorvosi ló, csak azért mert az ellenérdekelt félnek nem tetszik. Nem értem mire fel ez a nagy nyomás itthon és külhonban? Nem értem, hogy azok, akik eddig a térképre sem raktak fel bennünket, azoknak miért lett egyszeriben ennyire fontos Magyarország??? Kinek az érdeke, hogy a hazai, baloldali és az innen nézve mindig liberális nyugati sajtó darabokra szedje a kormányt és intézkedéseit?
Kinek az érdeke, hogy rosszabb bizonyítványt állítsanak ki rólunk, mint amire valójában képesek vagyunk???
Michael Roth SDP-és képviselő azt írja ez az alkotmány nem védi a szexuális kisebbségek jogait. Mások nem részleteznek semmit, csak mint eleve rosszként írnak róla. Az egyik filozófus Miklósi úgy nyilatkozik, az a baj ezzel az alkotmánnyal, hogy ezek után a nem jobboldali kormányok azon fognak mesterkedni, hogy gyengítsék az alapokmányt, mert nem közös munka gyümölcse, ez csupán a Fideszé...
Olyan ez, mintha azt mondaná, ezek után valószínűleg minden férfi erőszak útján fogja magáévá tenni a nőket, mert végül is az erőszakos közösüléshez minden eszköz meg van náluk. Vicc. Ha én kerülnék hatalomra és egy törvényről azt gondolnám rossz, akkor sem azt keresném, hol rúghatok bele, nem azon mesterkednék, hogyan lehet áthágni, hanem kínosan ügyelnék arra, hogy úgy értelmezzem, úgy járjak el, mintha legalább feltételezném a jó szándékot....
Ezért nem tetszik, ahogy az ellenzik sajtó leszedi a keresztvizet az új alaptörvényről. Sajnálom én nem tudom a hatalom szemszögéből nézni a magyar alkotmányt, csak magyarként, tősgyökeres nép-nemzetiként tudom felfogni...
Ha már Esterházyval kezdtem, a Der Standardnak adott interjújában azt mondta, ezzel az alkotmánnyal az a baj, hogy nem újszerű, olyan minta ha 18-19. század Magyarországán íródott volna. Poros, avítt és a 21. szászadban már-már értelmezhetetlen. Abban igazat kell adnom az írónak, hogy a "nagy gondolkodók" múltimádása kimerül valamiféle kutyabőr lebegtetésben. Mintha a szerkesztők egyszerűen nem ismernék a történelmet. Hazafit nem az alkotmányon keresztül lehet nevelni, az alapjogok cirádás megfogalmazásától nem lesznek magyarabbak a gyerekek, nem fogják jobban érteni a történelmet. Ettől nem ébred nemzeti öntudat, nem lesz több gyerek és nem fogjuk jobban, esetleg ne adj isten rosszabbul érezni magunkat. És ehhez semmi köze a húsvéthoz és egyéb ünnepekhez.
Virágvasárnap után afféle törvényen kívüli Kohlhaas Mihályként a lovaimat követelem vissza. A lovaimmal pedig az igazságom. Mert úgy érzem, valaki elvette tőlünk a szabadságot, vagy ha úgy tetszik a népakaratot jelképező lovakat. És most akkor tessék mondani, mi lesz egy lovas nemzettel ló nélkül... A szétszaladt állatokat csak közös erővel és akarattal lehet összeterelni...